Outdoor-buli Wales-ben

A Visit Britain-nek köszönhetően személyesen tapasztalhattuk meg, mi igaz abból, hogy Wales-ben állandóan esik, hideg van, és még a kaja is rossz! Az útitervben rafting, szörf, sziklamászás, tengeri kajakozás szerepelt. Kedvcsinálónak nem rossz - gondoltam magamban.

Nem sokat tudtam Wales-ről!

Beugrott Ryan Giggs, a bárdok, Tom Jones és, hogy Cardiff a fővárosa. Aztán tájékozódtam: Összesen 3 millióan lakják és nincs sokkal magasabb hegye, mint nekünk. A legmagasabb pontja - ami egyben a legmagasabb hegy Nagy-Britanniában Skóciától délre -, a Snowdon 1085 méterrel.

De hogy lesz ebből rafting, ráadásul Cardiffban?

A kérdésre a CIWW (Cardiff International White Water) központ adta meg a választ. A felső kategóriás vízi központot 14 millió fontból építette a város. A központban található vízisportpálya 250 méter hosszú, és egy folyó partjára épült, amiből a vizet szivattyúzzák. Mikor odaértünk ellenben tök száraz volt. Akkor mosolyt csalt a szám szélére a kedves házigazdánk naiv felkészületlensége, de megtudtam, hogy mire átöltözünk, fel is töltik. Néhány perc alatt !  Felkeltettük az érdeklődésed? Itt megnézheted a virtuális túrát a pályáról!: Klikk ide!

Kíváncsi voltam, hogy mennyire lehet élvezni a mesterségesen épített pályát azok után, hogy a legtöbben – köztük én is – már többször átéltük eme élményeket az Alpokban!

Nem csalódtunk, fantasztikus volt! Az épített pálya előnye, hogy pár kör után lehetett gyakorolni a fordulókat, trükköket! Mivel igen könnyen ráéreztünk a lényegre, (bal oldal előre, jobb oldal hátra, stop, stb.) a kedves vezetőnk arra gondolt, nehezebb feladatra is érettek vagyunk, ezért fel is borított minket a célnál, csak, hogy megérezzük, milyen a hajó alá  felbukkanni a vízből. Köszi!
Ez után fél óra álldogálás a forró zuhany alatt, hajszárítás, meleg tea.

Rafting után egy kis szörf

Szörf Gowerben? Na ez aztán tényleg  nem illett a képbe! Álmaimban azt képzeltem, Hawaiin fogok szörfözni, de a táj itt is minden képzeletet felülmúlt.

Az 5-6 méteres árapálynak köszönhetően (Walesben található a világ második legnagyobb árapály ingadozása, a Bristoli csatornában, Avonmouth-nál 15 méteres lehet a vízszint közti különbség) a homokföveny több száz méterre benyúlik apálykor. Tökéletes játszótér, nemcsak kicsiknek, hanem álmodozóknak is, több helyi fémdetektorral keresi ugyanis az elhullajtott ékszereket! A tény, hogy még mindig itt keresgélnek, és nem Hawaii-n lebzselnek, azt támasztja alá, hogy az aranyásók ideje lejárt!

A szörfös srác megmutatta nekünk az alapokat. A felszerelésünk nem csak a boardshortra koncentrálódott, köszönhetően a 15 celsius fokos levegőnek és az óceánnak. (Walesben az éves átlaghőmérséklet 8,5-11 fok közé esik. Forrás: Wikipédia)  A neoprén ruhában ellenben igen kellemes volt a hőfok!

Igen jól haladtam: már majdnem fel tudtam ugrani a deszkára. A technika a következő: deszka lök, felhasalok, hát begörbít, ugrás és suhanok, nem… repülök a hullám hátán! Óriási, 50 cm-es csúszásomért meg is kaptam az elismerést a szörfös sráctól, aki 2 órán keresztül oktatott minket. Ennyi idő pont elég volt arra, hogy teljesen kikészüljünk, na meg arra is, hogy teljesen rabja legyek ennek a sportnak is.

Megállapíthatom: a brit konyha nem is rossz

Vendéglátóink kínosan ügyeltek rá, hogy bebizonyítsák, a brit konyha hetedhét országban híres! Persze ezt megmosolyogtuk, de a szörfös-sziklamászós napnak is köszönhetően, korgó gyomorral ültünk be egy tengerparti étterembe. Kagyló, sült kecskesajt, bélszín, tengeri halak: ilyen ételek fogadnak bennünket. (Walesben meglepően sok finom, helyi ínyencség készül. A déli parton, amerre mi jártunk, természetesen a tengeri finomságok vezetik a sort. Jellemző a tengeri sügér, hínár, kagyló, rák, de népszerű eledel a bárány, kecskesajt, különböző sonkák és a fudge is.)

Társaimmal gondosan kiválasztottunk az összesből egyet-egyet, hogy mindenről véleményt tudjunk alkotni. A steaket pont úgy készítették el, ahogyan kértem, a báránycomb egyenesen felséges volt! Persze az egészet leöblítettük néhány helyi aranybarna színű sörrel.

Tengeri kajakozás fókakísérettel

A harmadik napon továbbmentünk nyugatra, a Pembrokeshire Nemzeti Parkba, Wales délnyugati oldalára, Nagy-Britannia egyetlen tengerparti nemzeti parkjában, mely 620 négyzetkilométernyi területen terül el. A partszakasza 416 km, és erre a területre mindössze 23 ezer lakos jut. (Ezzel szemben Budapest 525 négyzetkilométer, a Duna-Ipoly Nemzeti Park pedig 603 négyzetkilométer.).

Valószínűleg itt sem az agyvérzés viszi el az embereket, gondoltam magamban, ahogyan a mérgeszöld színű dombok hullámoztak előttem, hogy aztán csipkés, fekete sziklaként zuhanjanak a tengerbe. A természetes bokorkerítéseken túl mindenhol báránycsordák legelésztek.

 

Vendéglátóink tengeri kajakozást, és ún. „costeering”-et terveztek nekünk. A kedvemet maximum a zuhogó eső ronthatta volna el, de a vezetőnk mindenről, még a jókedvről is gondoskodott. Megkaptuk a felszerelést: neoprén ruha, cipő, vízálló felső, sisak és persze a kajak és a hozzá tartozó lapát. Egy öbölben kezdtük a kalandot, melyet magas sziklafalak vettek körül, és megóvtak minket az erős széllökésektől és a nagy hullámoktól. Tökéletes terep volt a gyakorlásra. Itt ismerkedtünk a hajók irányításával.

Amint kieveztünk a nyílt tengerre, telibe kaptuk a szelet és a hullámokat , ráadásul az eső is esett. Azt gondolnád, félelmetes az imbolygó kajakban ülni a viharos tengeren, az érzés mégis egészen varázslatos. A hajók nem voltak annyira labilisak, mint amennyire elsőre gondoltam őket, hamar biztonságban éreztük magunkat. Leírhatatlan az érzés, mikor a hátulról robajló hullám hátán evezve csúsztunk át a szűk átjárókon, melyeknél ha rosszul időzítesz, fennakadsz rajtuk. Egy-egy öbölben kíváncsiskodó fókák bukkantak elő a vízből, és folyamatosan követtek minket. Inkább féltők voltak, mint érdeklődők, hiszen ebben az időszakban ellik meg kölykeiket.
Kajak, Costeering, Szállás: Klikk ide!

Még egy sporttal megismerkedtünk, ez a costeering

A forró leves és házi sütésű kenyér életmentő volt az ázott kalandoroknak, túl sok időnk azonban nem volt ejtőzni, a délutáni kalandprogramra a „costeering”-re lassan indulni kellett. A costeeringre magyar megfelelőt nehéz találni, de talán a parti kalandtúra írja le legjobban a sport lényegét.

Talpig neoprénben, úszva, kúszva vagy sétálva, alkalomadtán ugrálva fedeztük fel a sziklás partot. A 15 fokos vízbe nem esett jól beugrani, de egy kis idő után mindenkiből felszínre tört a gyerek, és önfeledt örömmel ugrált, mászott, úszott. A 2 órás program végére kellően elfáradtunk, a széles vigyort a kitartóan ömlő eső sem tudta lemosni az arcunkról!

Az esti szállásunk egy tökéletes angol pub fölött helyezkedett el. A ragyogó vacsora után előkerült a helyi whiskey is, 2 kör után kellően ellazultam. Mire beértem a szobámba, csak az ágyra koncentráltam, de mielőtt álomba zuhantam, egy gondolat bevillant: ide visszajövünk!

Fotó: Németh Péter és Mozgásvilág