Gerecse50 és más túrák

Végy egy gyönyörű, tavaszi reggelt. Egy kihívást, ami igénybe veszi a testedet és az akaraterődet. Keverj hozzá egy csomó embert, akik ugyanazt imádják, amit te, ugyanarra mennek, és ugyanúgy fognak szenvedni. Ja nem, nem egészen ugyanúgy, mert lesz jópár, akit megelőzöl. Persze nem verseny. Amíg téged előznek. Ha te vagy a gyorsabb, akkor az. És még csapj hozzá egy harmatos, friss, éppen kizöldült erdőt, kaszálót, mezőt. Ezt dobd bele a lábasba, kevergesd 8 órán keresztül, és lám, megkapod a Gerecse 50-et.

Gerecse50

A helyzet az, hogy ha az ember kimegy április végén az erdőbe, és túrázik egy jót, akkor nagy csalódás nem érheti. Egyszerűen csodálatos, sőt, olyankor úgy tűnik, az egyetlen lehetséges időtöltés a friss fák alatt, a még nem túl meleg, de már kellemes levegőben jó tempóban, órákig caplatni. Ha mindezt egyesítjük azzal, hogy pár kilométerenként jólesően nyugtázhatjuk az éppen megtett újabb távot, hogy megkapjuk a jól megérdemelt pecsétünket, és születőben van egy újabb, össze-vissza gyűrögetett itiner, hát nehéz ellenállni a kísértésnek.

Kezdve azzal, hogy hajnalban kell kelni, mert ki akarna utolsónak indulni?! Hogy a hajnali hűvösség, várakozás, utazás után megérkezünk a rajtba, ahova egyre több hasonló bolond fut be, akiknek aznap egyetlen szent célja minél több vízhólyag begyűjtése, minél nagyobb másnapi izomláz, akarom mondani, az a szuper érzés, hogy ezt is megcsináltuk. Aztán a rajt után a lépő bakancsok, futócipők, és a mindig meglepő utcai cipők sarkának a követése, amik előttünk lépkednek gyors ütemben, egyszerre húznak, hívnak versenyre, és alkotnak velünk és nekünk közösséget.

Kép forrása: facebook.com/gerecse50hivatalos

Mert a Gerecse 50-re és kistesóira, a harmincra, húszra és tízre nem magányos farkasok járnak. Vagy ha igen, akkor társaságra vágyó farkasok. Persze nem szeretjük a tömeget, elvileg, de amikor mindenhol túrázóba botlunk, és épp egy nagyon erős szubkultúrát alkotunk, akkor az nem olyan rossz érzés.

Persze, fontos, hogy jó az ellátmány és az sem hátrány, hogy van benne szint, ezért nem áll be annyira a csípőnk, de elég kellemesen adagolták az emelkedők arányát. Kezdőként nem tévedünk el, mert a lábak egyszerűen nem fogynak el, és ha egyedül indultunk, akkor is esélyes, hogy valakivel beszélgetésbe fogunk elegyedni.

Csapatban pont az a táv, amit némi bajtársi segítséggel még nagyobb holtpontok nélkül le lehet tolni, de teljesítménynek már abszolút teljesítmény, büszkék lehetünk rá.

Valójában arra megy ki a játék, hogy ez a túra boldoggá tesz.

A felébredt természet, a sok óra mozgás a friss levegőn, a nehéz, de teljesíthető táv, és a hangulat, ami a sok egy cél felé törekvő ember által kialakul, boldoggá tesz. A Gerecse 50 kisebb népünnepély lett a saját célcsoportja számára, és a versenyszellem, a közösségi erő ugyanúgy hat, mint a tömegfutóversenyeken, csak a környezet százszor szebb és nyugtatóbb.

Kép forrása: facebook.com/gerecse50hivatalos

Ti is érzitek már a gyomrotokban az adrenalint? El kell rajta indulni, mert nehezebb kihagyni, mint elmenni rá. Közben úgyis megbánjuk párszor, de a végén mindig egyértelmű: jól döntöttünk.

Szóval április 16-án, szombaton ismét Gerecse 50, 30, 20 és 10.
Rajt Tatabányáról, infókat a gerecse50.hu oldalon találtok.

Kép forrása: facebook.com/gerecse50hivatalos

A gerecse50-en túl

Mivel ez nem a TTT-naptár, tetszőlegesen, a teljesség igénye nélkül szeretnék még kiemelni pár túrát, amit kár lenne kihagyni. Szívem szerint minden hétvégére jutna egy, de néha más programra is kell menni, szóval nem akarom fájdítani senki szívét. Illetve akarom, például a második kiemelt túrával.

Piliscsabai Negyvenesek

Május 14-én rendezik meg a fővárostól 30 percnyire, de gyönyörű környezetben a Piliscsabai Negyvenesek túrát. Lehet indulni XL (43 km), L (39 km) távokon, 25 km-en és a Nagy-Kopasz túrán (7,8 km). Szuper családias a rendezés, elfogulatlan véleményem szerint csodálatos az útvonal, sok a visszatérő teljesítő, de még mindig nincsenek tömegek, és bármelyik táv szép és teljesíthető. Az XL külön izgalmas, mert útba kell ejteni egy csomó látványosságot, például barlangokat, a vadi új, még készülőben levő Jengatornyot, vagy a Boldogasszony kápolnát. A szint pont olyan, hogy futva is kényelmes, de a Pilisben szokásos hullámvasútra kell számítani. Szóval picit fárasztó, de csak annyira, hogy kiérdemeljük a jól eső pihenést a végére.

Mátra 115 és 88

Következő versenyzőnk a Mátra 115 és 88, június 4-én. Mivel minden évben dobogón végez az év teljesítménytúrája címért folytatott küzdelemben, muszáj bemutatni. Először is, ha van is három rendezője, a negyedik rendező így hangzik: „közösségi teljesítménytúra, a teljesítménytúrázó, terepfutó közösség szervezi magának”. Másodszor, ennek a negyedik rendezőnek olyan jó humora van, hogy a 124 km-nek adta a 115 nevet, a 95 km-nek pedig a 88-at. Azért nem árt, ha előre értesülünk a viccről, hátha 100 km környékén módosul a tudatállapotunk. Aztán ez az a túra, ahol a nevezési díj egy tál süti, vagy hasonló dolog. A kitűző pedig festett kő, de abból mindegyik egyedi.

És tudjátok, mennyi szint van a hosszú távon? Ó, csak 6374 méter.

Ez sokak szerint az egyik legkeményebb, legszebb és legjobb hangulatú túra. A szervezők önkéntesek, akik teljesítik a kívánságunkat (például a melegszendvicsre vonatkozóan), mosolyognak, vigyáznak ránk, hogy ne tévedjünk el, és olyan jól tartanak, hogy az bármelyik terepfutó versenynek is becsületére válna. A táj egyszerűen csodálatos, és csodálatosan kemény. Ha úgy tudjuk, Magyarországon csak dombok vannak, érdemes ide jönni továbbképzésre. Amikor azt gondoljuk, ez az emelkedő már nem lehet hosszabb, hát de, lehet. Ha azt, hogy több emelkedő biztos nem jön, hát ebben is tévedünk. És ha felmentünk, le is kell jönni, hiába van hajnali három óra, hideg, eső, és végtelen fáradtság. És itt nincsenek tömegek. Válogatott társaság, ismerős arcok viszont annál inkább. A futók meglépnek az elején, és senki nem akarja bántani a másikat. Aki beér, az csak hálát ad, és mindegy, hogy ki volt lassabb vagy gyorsabb két órával. Legfeljebb a kavicsokon lehet összeveszni, mert nagyon nehéz választani. Azért végül mindenkinek jut olyan, amit lehet szorongatni és csodálni hazafelé és otthon. Nevezés korlátozott számban, előre.

Tanúhegyek nyomában

A nyári uborkaszezon után ősszel ismét elszaporodnak a tt-lehetőségek. Mivel minden hétvégén számtalan, jobbnál jobb túrára lehet menni, én csak egyet emelek ki: a Tanúhegyek nyomában-t. Egyrészt ez is igen előkelő helyen szokott végezni a teljesítménytúrák szavazásán, másrészt a Balaton környékét és a csodálatos vulkanikus hegyeket nagy kár lenne kihagyni. A Tanúhegyeken végigjárhatjuk az északi parti púpokat, a koporsót, a Szigligeti várat, Csobánc várát, Gulácsot, mindent, amit a partról vagy vízről egész nyáron csodálunk. A távok nagyon barátiak, hiszen 11 km-től a maratonig terjed a skála. Ha nem viszünk fényképezőgépet vagy jó optikájú telefont, akkor számítsunk rá, hogy a memóriakapacitásunkat kell leterhelni.

Az ellátás itt is szuper, a szervezők kedvesek, és minden ponthoz kötődik számtalan kulturális érték is – festők, írók, költők alkottak és éltek ezeken a tájakon. A Tanúhegyek nyomában-t