- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Ha valaki a verseny előtt azt mondja, hogy 3:46 körül fogok menni, azonnal a kezébe csapok, és köszönöm szépen a megelőlegezett bizalmat. Tavaly ez az idő a top10-hez jó volt, előtte meg akár a dobogóra is.
Idén annyit változott a helyzet, hogy rengeteg rövidtávos versenyző próbálta ki a 70.3-at és az Ironman-t, ami hihetetlen színvonal emelkedést idézett elő. Tavaly ledöbbentünk a két óra körüli bringás időkön, ma már természetes (legalább is Clearwaterben). Az úszás egy világkupás pankrációhoz hasonlít, míg futásban sem lehet nagyot dobni 1:15-ön kívüli félmaratonnal (Raelert 1:09!!!)
Az önbizalmamnak ráadásul az sem tett jót, hogy Austinban rommá vertek, és két hetem volt rá, hogy normális állapotba kerüljek. Legalább olyanba, hogy ne alázzanak le túlságosan, és elmondhassam verseny után, hogy a tisztes helytállás megvolt.
A léc tehát nem volt túl magasan, mégis mission impossible-nek tűnt a helyzet.
Nos, így álltam én ma reggel a rajtnál 85-öd magammal, és vártam a rajtpisztoly dörrenését.
Elhatároztam, hogy nem nyírom le magam úszásban. Úgy gondoltam nem ezen fog múlni. A bringát kellett valahogy túlélni, és úgy terveztem, hogy majd futáson emberkedek egy picit. J
Úszást gazdaságos üzemmódban teljesítettem is, ráadásul könnyedén elkaptam bringán is a sor végét. A briefingen elmondták kb. százszor, hogy nem lesz kegyelem a bolyozóknak, így nagyon óvatosan tartottam mindig a 10 métert. Legnagyobb megdöbbenésemre simán tudtam tartani a tempót. Előttem Bozzone, mögöttem Bennett. Gondoltam ennél jobb helyen nem is lehetek. Mint a mesében. Első 40km 53perc alatt lett meg. Na, kicsit elkezdtem aggódni... Eddig eggyel lejjebbi dimenzióban mozogtam. Féltem, hogy végig bírom-e a veretést, és akkor még ugyebár futni is kellene. Sokat nem gondolkodhattam, mert amint véletlenül 20 méter lett a tízből, kilométernyi max menéssel lehetett csak visszazárkózni
Aztán a gondok akkor kezdődtek, amikor utolértük a lányokat! Nem értem miért, de mintha érinthetetlenek lettek volna. Gátlástalanul álltak rá a fiúk kerekére 3-4 méterre! Ás nem kaptak büntit. Ellenben a fiúk sorát szépen megzavarták. Ráadásul sokszor hátulról ki sem derült, hogy az utolért illető egy lány! Ezek a lábszerkezetek nem olyanok, mint amiket a kifutókon látunk J Ás ugyebár 45-tel haladtak ők is Szóval az egyik előzésnél sokáig időztem egy leányzó mögött, nem is értettem, hogy a mögöttem guruló Bennett miért teker önkívületi pánikban gyorsan előre. Aztán amikor kezdtünk szakadni, már értettem. Áriási hibát követtünk el! Hárman a csajtól tartottuk a 10 métert, aztán mire észbe kaptunk, már nem tudtunk visszatekerni. Hiába ugyanis a 10 méter, egy ilyen 20 fős sornak iszonyú húzása van! Simán hazaértünk volna velük, így meg a célig nem kevesebb, mint 3percet kaptunk, ráadásul utolért minket a második csapat. Ebben is volt néhány veretes név: Cunningham, Galindez, Colucci Ás ők már a vert sereg voltak J
A vége 44-es átlag lett, és már labdába sem rúghattam! A legjobb tőlünk a kilencedik helyre ért fel, de egy ilyen keró után az 1:12 semmiképpen sem ment volna. Futottam egy elegáns 1:16-ot, ami a 30-ik helyre volt jó ma.
Kicsit sajnálom a bringát így utólag, mert az egy perccel jobbat szaladó Casadei 8-ik lett!
Azt gondolom abban a pozícióban legalább harcban lettem volna a top10-ért, ami egy álom helyezés lehetett volna.
Na mindegy, nem elégedetlenkedek, végül is elég egyenletesen végig mentem első 70.3 VB-men, csak így utólag azért már kezdenek kialakulni a hiányérzeteim.
Austinhoz képes ég és föld volt a különbség, és most már tudom, hogy jövőre Miamiba kell jönnöm egyből, és itt megcsinálni két ciklust. Remélhetőleg akkor lesz esélyem labdába rúgni a nagyfiúk között.
Félek, jövőre 3:40-en belül kell hozzá menni
Ne baj, ahogy Terence Hill mondaná: ha kicsi a tét, a kedvem sötét!