Anno: 1992 VB, Muskoka Hír

Nem ma volt az alábbi verseny. Konkrétan karrierem első‘ világbajnoksága volt. Á–ssz-vissz három év triatlon után a bizalom jeleként vettem, hogy akkor utazhattam. Az első‘ hosszabb repülő‘utam volt, egyúttal az első‘ látogatásom az amerikai kontinensre.

Akkor iszonyú hosszúnak tűnő‘ repülés után Torontóban landoltunk, ahol a Maitinszki család vett minket a szárnyaik alá. Többek között segítettek felhajtani egy jó kis bázist közel a versenyhez. Egy egykori magyar birkózó üdülő‘jében laktunk egy tóparton, idilli körülmények között. A hódok mellettünk építették a várukat, a ház meg annyira magában volt, hogy a madár sem járt arra, nem hogy rabló vagy ilyesmi. Amikor odaértünk a hátsó ajtó nyitva, a kecó elő‘tt egy dzsip, feltankolva benzinnel, a kulcs, hogy sokat ne kelljen keresni, benne a kocsiban Volt még egy kis motor, szintén kulccsal. Hamar birtokba is vettük, és kapott szegény rendesen az erdei utakon.

A környéket egyébként véletlenül sem úgy kell elképzelni, mint a Balaton partot fő‘szezonban. Az egész verseny Torontótól több száz kilométerre, északra volt, Muskoka megyében, közel Hunstvillehez. A szeptemberi idő‘járás pedig ott északon arról híres, hogy nagyon nagy a napközbeni hő‘ingadozás. A vizek iszonyatosan hidegek, legyen az folyó vagy tó. Az éjszakák pedig szó szerint fagyosak! Aztán napközben akár 25 fok felé is felmegy a hő‘mérő‘ higanyszála.

A válogatott gyakorlatilag csak juniorokból állt. Kint volt Slett Tomi, “ ex öttusázó, akkor épp triatlonista, azóta újra az öttusázókért dolgozik “ aki felnő‘ttek között indult, de nem velünk lakott. A fiú csapatot Bók žcombom, mint a derekam Tamás, Lenhardt žbárkit lefutok 1500-onZoli, Maitinszki Gergő‘ és jómagam alkottuk. Lányoknál Szabó Zita, Molnár Adél és Straubinger Györgyi volt kint.

Körülbelül egy hetet voltunk kint verseny elő‘tt, és szerintem sikerült mindenkinek felszednie egy-két kilót, köszönhető‘en Maracskó Tibor remek fő‘ző‘tudományának, meg a házigazda által elő‘tte kirabolt édességbolt készletének. 92™-ben a csokiba bújtatott mogyoró, meg a marsmallow cukorka még erő‘sen megragadta acélfüggöny mögül szabadult fiatal lelkünket

Ma már talán kevesebbet fogyasztanék belő‘lük, de persze ez sem biztos J

No, a lényeg, hogy eljött a verseny napja, és mivel a junioroknak reggel 8-tól volt a rajtjuk, igen korán kellett felkelnünk. Volt egy kisbuszunk, amelybe bepakoltuk a bringákat elő‘ző‘ nap, hogy azzal már ne menjen az idő‘, de így is 4 körül kellett kelnünk. Reggeli után pakolászás, aztán indulás. Tibi vezetett, de az út nem nagyon volt megtervezve, mert csúnyán megcsúsztunk. Amikor a depóhoz értünk, az már szinte tele volt biciklikkel. Az egész mező‘nynek egy nagy depója volt, így volt vagy ezer bringa. A fiatalok már mind melegítettek, amikor mi beszabadultunk a helyünkre. Az idő‘sebbek szépen komótosan készülő‘dtek, mi meg ott cikáztunk közöttük. Á‰szrevettem egy szerelő‘t, akinél pumpálásért álltak sorba, gondoltam rárakok még pár bárt, ne azon múljon

A szerelő‘ készségesen elkezdte fújni, aztán a szelep meg másként gondolta, és a srác kezében maradt. A fiú nem nagyon esett pánikba “ velem ellentétben “ odaadta a szelepet az egyik kezembe, a kereket a másikba, aztán tünés, sokan várnak még

Á‰n meg vittem a Tibihez, mint egy véres kardot, hogy akkor most mi légyen?

ő is én is hatalmas műszaki zsenik voltunk, úgyhogy eszünkbe sem jutott megnézni, pontosan mi is a baj. Egyszerűen vissza kellett volna csavarni

Tibi bácsi persze nem vesztette el a lélekjelenlétét, kitépte szegény Maitinszki Gergő‘ kerekét, és berakta hozzám. Megemlíteném, hogy Gergő‘ egyáltalán nem pumpált, volt vagy 4 bar a kerekében. ő is jól felkészült J

Mindenesetre Tibi úgy gondolta, hogy majd késő‘bb megcsinálja a kerekem, és berakja a Gergő‘nek.

Igy is lett.

Egy pici gond, hogy az én kerekem nyolcas racsnival volt a Gergő‘é meg 7-essel. A végeredmény az lett, hogy nekem a SIS-t kiengedve működött a váltóm, a Gergő‘nek meg a lánc egy helyen tudott csak megállapodni: a kónuszon

Szegény ott és akkor képviselhette Magyarországot elő‘ször és utoljára világversenyen, erre kapott egy kereket, amivel végül fel kellett adja kerékpáron a versenyt. Az első‘ részeken még nem volt gond, de aztán jött egy 15kilis rész, ahol az út vagy 10%-kal felfelé vagy ugyanígy lefelé tartott. Egy ideig próbálkozott a kistányér-kónusz majd nagytányér-kónusz kombinációval, de aztán jött egy emelkedő‘ ahol egyszerűen nem lehetett felmenni a géppel

Szóval végül lett kerekem, és rohantunk a rajthoz. Ott szembesültünk azzal a ténnyel, hogy a víz 13fokos és hogy nem lehet látni gyakorlatilag a pályát, mert a reggeli köd még nem szállt fel. Itt hírtelen a késésünk mellékhatásai pozitívba csaptak át, hiszen már mindenki volt a vízben, majd kijött és álldogált a 8fokban Remek volt

A rendező‘k kiosztottak kukászsákokat, és közölték, hogy akkor lesz rajt, ha láthatóvá válik a második bója is, hiszen akkor tudjuk, hogy egyáltalán merre is kellene úszni, addig meg rágjuk ki a zsák alját és húzzuk a fejünkre.

A végén tehát ott álltunk kábé százan, fekete Michelin babákként, és vártuk, hogy rajtolhassunk. Már nem emlékszem meddig vártunk, de nem keveset, az biztos. Aki elő‘tte bement a vízbe, az elég vacogósan állt végül a rajtvonalhoz.

Klasszikus berohanós rajt volt, ami nekem annyira akkoriban még nem ment. Most sem

Furkó lábakkal elég macerás fél méteres vízben futni. Ott is hamar úszásra váltottam, és nagyjából az egész mező‘ny át is ment rajtam. Utána vérvörös küzdéssel a kilencedik helyen jöttem ki a vízbő‘l Spencer Smith mögött nem sokkal. Elkezdő‘dött a bringa, amin nem is volt gond, amíg az út nagyjából sima volt. Persze az első‘k eltolták hamar, “ köztük Bók Tomival! - de aztán kezdett összeverő‘dni a társaság, és Lenhardt Zolival együtt egy harmincas bolyban találtuk magunkat, mellyel az akkori divatnak megfelelő‘en a versenybírók nem sok mindent tudtak kezdeni. Kezdtem megörülni, hogy itt akkor jól elbolyozgatok a keró végéig, amikor az egyik (ahol Gergő‘ kiállt) hegyen leesett a láncom. Hátulról szépen felhajtottam, így aztán pápá boly, leszállás, szerelés, majd bringatolás az emelkedő‘ tetejéig, ugyanis egyszerűen nem tudtam felszállni.

Innen enyhén kedvem veszítettem, és csak úgy tessék-lássék teljesítettem a 40kilit, mondván elment az egész mező‘ny, ráadásul ő‘k bolyoznak, én meg itt erő‘lködöm egyedül!

Beérek a depóba és azt hallom, hogy a Maracskó Tibi üvölt: Csabi, nyomjad a futást, mert a Zolika 1percre van!

Ezt szépen beszoptam “ tulajdonképpen 5percre volt - és elkezdtem maxra futni. Tudta Tibi, hogy nekem vörös posztó a Lenhardt, és biztos meg akarom verni. Egy nagy kör volt egy golfpályán, tehát info nulla. Végig meresztgettem a szemem, hogy meglássam a Zolikát futás közben. Már-már szemsérvet kaptam, amikor végre felvillant egy jellegzetes magyar zöld szerkó elő‘ttem. Megörültem nagyon, hogy meg lesz a Zoli és nem én leszek a legrosszabb magyar. Erre látom, hogy a Bók Tomi az, aki harmadiknak szállt le a keróról, de aztán vigyázzba álltak a lábai.

Gondoltam sebaj, jó lesz ő‘ is!

Szépen lábujjhegyen közelítettem meg, nehogy észbe kaphasson ideje korán, hiszen tudtam, hogy azokkal a combokkal a legvégén lesprintel. Sajnos hátranézet, és onnan a VB legjobb 400-át teljesítette, az egészen biztos

Sarok feneket ver, kar fejbúbig lendít Ez volt Tomi, ha gyorsan futott!

Vissza is elő‘zött egy német srácot, akit én is meg akartam elő‘zni, de végül köztünk maradt. 30-31-32ik helyen értünk be végül.

A német srácot úgy hívták Stefan Vuckovic

Az eredménylistával késő‘bb Tibi bácsi a vejemet verte. A VB 5ik futóidejét futottam. Ma sem értem hogyan Lessingtő‘l, aki felnő‘tt VB-t nyert, 20mp-et, a junior győ‘ztes Smithtő‘l “ aki jobb összidő‘t ment, mint a felnő‘ttek - 5mp-et kaptam. Kitudja? Ha nem esik le a lánc J