Caldaro Hír

 Minden év áprilisában, legkésőbb május elején rendezik meg a caldaroi versenyt. Ez Olaszország, Bardolino mellett talán legidősebb versenye. Huszonkettedszer rendezték meg, Bardolinoból a 27ik lesz idén. A helyszínt inkább Kaltern-nek kellene hívni, illetve így is hívják, tekintve, hogy Dél-Tirolban fekszik. Lakói Hansok meg Anják, nem pedig Giuliák meg Giuseppék. Beszélni itt mindenki inkább a németet erőlteti, olaszt csak nagy ritkán hallani, angolul meg persze senki sem beszél…

Csortos Imivel mentünk ki, képviselni új csapatunk, a Peperoncino színeit. Valamit nagyon elértett a csapatfőnökünk, mert Imit a leadott adatok alapján a rajtig végig istenítették, mint 2006 világbajnokát. Néha bemondtak engem is, meg a helyi erőket. Persze nem nehéz elérteni a dolgokat, ha a szókincsed maximum 100szót tartalmaz, és ebben már benne vannak a számok is…  :)

 Szóval a főnök, és én is sokat vártunk Imitől, aki rommá ver medencében úszáson, bringán pedig közöm nincs hozzá. Futáson már fordított a helyzet, de ott is sokat fejlődött, elég, ha csak azt nézzük, Kaszón együtt futottunk az első 5km-en… A mezőny a szokásos volt. Polikarpenko, meg egy rakás olasz felnőtt és U23-as válogatott koma. Úgy terveztem, hogy úszok majd, ahogy bírok, az első (3km…) emelkedőn tuti leakadok, és majd küzdök a második bolyban, aztán meglátjuk. Imi képviseli a klubot az elsőben, és mindenki boldog lesz. Nos, úszáson nem tudom mi volt, mert simán elúsztam az elejével, míg Imi valamit csúnyán benézett, mert a végére lett 1 perc hátránya. Ott neki vége is volt kábé a versenynek. Ezen a pályán egyedül nem sok lapot osztanak. Én elkezdtem az emelkedőt, amelyen eddigi három látogatásom alkalmával pont háromszor szakadtam le. Volt tehát mit kijavítani…  :)

 A következő meglepetés itt ért, mert gond nélkül elmentem a sorral, amely velem együtt 6 versenyzőt számlált. Látszott, hogy a két cremonai fiatal a klub öregének dolgozik. Polip csak rakta a kereket, így én is ezt tettem, ha meg nagyon lazának tűnt, akkor forogtam keveset velük. Imre úr közben a harmadik bolyt alkotta két potyautasával együtt, és legnagyobb igyekezete mellet is kapott az úszáson szerzett 1perc mellé még kettőt. Na, neki már tényleg nem volt miért futnia, és így is tett… Én kirontottam a depóból, aztán jött a Polip, mögötte a nap meglepetés emberével, Ciavatellával, aki a végén le is verte a jó nevű ukránt. A harmadik helyre pályáztam, de idei első triatlonom lévén nem nagyon voltam még felpörögve, így Bargellini lefutott, be kellett érjem a negyedik hellyel. Sebaj, elsőre egész jó ez, Imivel meg hazafelé megbeszéltük, hogy mit is kellene csinálni nyílt vízben, hogy legalább a medencés tudásának a közelében tudjon teljesíteni. Meglehet, hogy a közelgő szezon tiszteletére írok is majd egy szösszenetet a nyílt vízről.