Látlelet

Elnök: Bátorfi Béla

Egyetlen szponzort sem tudott szerezni a szövetségnek. A sportdiplomáciai képességeit nem tudom megítélni, de egy biztos: profi kerékpáros csapatával a közösségi médiában is látható aktivitása alapján jóval többet foglalkozik, mint a triatlonnal. Erkölcsileg már az is kifogásolható, hogy két rokon sportágban vállal egyszerre szerepet. A triatlonsport legjobbjai nem kapják meg tőle a minimális, nem pénzben mérhető megbecsülést sem. Az ország legnagyobb versenyein egyszerűen részt sem vesz, lásd Tiszaújváros Világkupa, ahol többek között a MOB elnökkel is építhette volna a kapcsolatot, de az Elit OB, UP OB, vagy bármelyik csapat OB sem éri el az elnök úr ingerküszöbét. De ugyanúgy fellelhetetlen az elnök úr a nemzetközi versenyeken, EB-n, VB-n is. A legtöbb sportoló számára „Colombo felesége”-ként észrevehetetlen.

Elnökség

A legtöbb sportszövetségi elnökségben olyan, sportágat ismerő, szerető, de attól egzisztenciálisan nem függő személyek ülnek, akik civil életben felépített kapcsolati tőkéjüket kihasználva segítik a szakszövetséget. Az MTSZ elnökségi tagjai semmilyen szponzori támogatást nem hoztak sem ebben, sem az elmúlt ciklusban, ellenben tökéletesen függenek az MTSZ döntéseitől. Vagy mint klubvezetők, vagy mint versenyszervezők. Pikánsabb esetben mindkettő területen! Az elmúlt időszak elnökségi döntései pont azt mutatták meg, hogy ezek az elnökségi tagok nem tudnak elvonatkoztatni érdekeiktől, és tisztán a sportág előrehaladását segítően dönteni.

Titkárság

Az önálló bevételek elmaradása miatt az MTSZ-nek nincs forrása arra, hogy a szövetség méretének megfelelő titkárságot tartson fel. Emiatt folyamatosak a csúszások, de leginkább az okoz zavart, hogy emiatt olyan embereknek kell adminisztratív feladatokat ellátni, akinek szakmai területen kellene helyt állni. Gyakorlatilag évek óta nem jutunk egyről a kettőre az amatőr ranglista, és pontverseny kérdésében, ami tekintve, hogy a sportág 60%-a amatőr, elég fontos tényező. 2017-ben májusra lett a versenyrendszer kihirdetve, amikor már jó pár verseny lement. Szintén kaotikus évről-évre az országos bajnokságok pályáztatása, objektív elbírálási szempontok hiányában a kijelölésük is. A minden évben leadott licenszkérő lapok ellenére sem lett létrehozva egy adatban, amely használható lenne a versenyeken a nevezéshez. Folyamatosak a hibák emiatt a versenyek eredménylistáján, ami sokszor OB eredményeket is befolyásol. Nincs egységes nevezési felület annak ellenére, hogy 50millió forintért szerzett be az MTSZ szervereket, és súlyos milliókat fizettünk ki informatikai fejlesztésre. Emiatt a nagy klubok borzalmasan körülményesen tudnak csak nevezni a versenyekre.

Média

Ez nagyon egyszerű fejezet, hiszen gyakorlatilag nincs médiánk. A facebook még csak-csak, de a weboldalon, vagy országos médiában a top versenyzőkről hébe-hóba jelennek meg cikkek, azokat is inkább a szponzoraik hozzák tető alá. A weboldal van, hogy hónapokig ugyanazt a hírt mutatja.

Bizottságok

A különböző bizottságok azok, amik még úgy, ahogy ellátják a feladataikat, de a szervezeti felépítés, és működési anomáliák miatt fuldokolnak. Sokszor ilyen-olyan érdektől vezérelve a határozataikat felülírja egy olyan elnökség, ahol a tagoknak az adott területre nulla rálátásuk van.

Szakma

A műhelyekben alapvetően jó munka folyik, ellenben a szövetség utánpótlás fejlesztése egyszerűen azon a ponton megbicsaklik, hogy hány kis egyesületet tud támogatni. A korábbi, az MTSZ költségvetésének a röhejes, kb. 5%-át elérő összegű egyesületi műhelytámogatásból a kicsiknek már nem jutott. Sport XXI. program szintén a nagy, és erősebb utánpótlás nevelő klubokat díjazza. A 115 jelenlegi egyesületből objektív mérce alapján akár a két-harmadát lehetne támogatni valamilyen formában. Egy nagyobb műhelytámogatási kalap ezt a problémát például azonnal megoldaná, és legalább a minimumtámogatási szintet több egyesület ugraná meg. A kicsiknek az a pár százezer forint többet számítana, mint nagyobb kluboknál a milliók. Ezeknek a támogatásoknak az elmaradása azt eredményezi, hogy bár nő a licenszesek száma, de ez úgy valósul meg, hogy az UP létszáma csökken, az amatőröké viszont erősebben növekszik. És ez az oka annak is, hogy korábbi utánpótlás nevelő fellegvárak megszűnnek, avagy 100%-ban átállnak öttusára, ahol tárt karokkal várják sportolóinkat. Nem sorolom kikről van szó, mert sajnos elég hosszú a lista…

Élsport

Bár kétségtelen, hogy a kirakat egészen szépen csillog, azt jó tudni, hogy ezek mögött a teljesítmények mögött hihetetlen anyagi és szakmai erőfeszítések vannak. Sokszor anyu-apu, vagy a klub tesz bele nem kevés pénzt, hogy guruljon a szekér. Sajnos válogatott szinten is csak álom a 100% finanszírozás! A körülményekről pedig csak annyit, hogy itt nem 5csillagos hoteles, all inkluzív első-osztályú igényekről beszélünk. Sportolóink, AirBnb-znek, magukra főznek egy világversenyen is, fapadossal repülnek, és SOHA nincs orvos, masszőr, ne adj isten egy fizioterapeuta mellettük!

És ott járunk, hogy egy elnökségi tag szól be olimpiai kerettag edzőjének, hogy miért utazgat körbe a világban a sportolóval… Hát ezért. Mert a versenyző egyetlen segítsége az az edző, aki erőn felül, saját pénzét is belepakolva segíti sportolóját tűzön-vízen.

Egy szó, mint száz, az MTSZ jelenlegi vezetése nem egy felépített, átgondolt stratégia mentén vezeti a sportágat, hanem egyik napról a másikra él, miközben a források rendelkezésre állnak egy sokkal jobban prosperáló szövetség létrehozásához. Különleges időket élünk, hiszen a sport kiemelt ágazatként a korábbiakhoz képest sokkal nagyobb forrásokkal rendelkezik. Amikor 2017 legjobb egyesületeként nulla műhelytámogatást kap a klubom, el kell gondolkoznunk azon, vajon jól vannak-e elköltve azok a 100milliók…