Somogyszil - Orfű Hír

Hipp-hipp hurrá!

Pályafutásom első‘ duatlon idénynyitó győ‘zelmét abszolváltam Somogyszilen! Kár lett volna enélkül abbahagyni, örülök, hogy sikerült. Meg is köszönném gyorsan mindenkinek, aki ebben segítségemre volt, legfő‘képpen Bajai "Tucker, te még mindig élsz?" Péternek, aki végigvontatott a kerón, majd tökéletes hátteret biztosított széles vállaival a befutó képemhez! :)

Gratulálok még tanítványaimnak. Király "manó" Kristófnak, hogy nem alázott le a második futáson, és hozta a harmadik helyet, Anheuer "majdnem Heraklészos" Kristófnak, aki második lett a pólyások között. :) Mégegyszer elő‘ ne forduljon! :)

Megemlítem, mert különben kikapok, hogy Varga Reni is personal best 5km után lett felnő‘tt harmadik. Ruzsa Magdi is bejött, ahol neki illik (5ik), Kenéz is rendben volt. Szóval remek kis első‘ versenyt alkottunk Somogyban.

No onnan én már haza sem jöttem, hanem Orfű felé vettem az irányt, mert bekerültem amolyan segédedző‘nek a Heraklész kerethez. Itt, mint sokan biztosan tudják, fiatalokkal foglalkoznak Verrasztó Gabiék. Az Orfűi tábor most már hagyományosnak tekinthető‘, és első‘sorban a program második vonala jön ide (az első‘ Medulinban volt). Kicsit izgatott voltam , hogy mit tudok kezdeni velük, de hál Istennek Gabi nagyon profin leszervezte az egészet, így nekünk gyakorlatilag csak felügyelni kellett a lurkókat. Együtt keróztunk velük és én még úszni is beszálltam közéjük. Bringán itt is kellett szépen tologatni a nyergeket az első‘ napokban, megmondom ő‘színtén csodálkoztam, hogy ezt otthon senki sem nézi meg nekik... Elvileg ugyebár a jövő‘ generációjának a krémjérő‘l van itt szó, érdekes, hogy a fele csapat klipsszel nyomta, plusz a vázméret a legritkább esetben felelt meg a versenyző‘k magasságának. Az utóbbi persze könnyen magyarázható azzal, hogy ilyenkor még gyorsan nő‘nek a srácok, ezt el is fogadom, de azért a Faddi verseny után nem ilyenkor kellene elő‘venni a bringát, és akkor kiderülnének ezek a problémák hamarabb is...

No mindegy, ettő‘l még nagyon jól éreztem magam, szerintem a gyerekek is. Láttam néhány gigatehetséget, neveket inkább nem mondok, de mostantól majd figyelem ő‘ket, kíváncsi vagyok hogyan alakulnak. Ami jótanácsot adni tudtam nekik az utolsó nap, az az volt, hogy nyújtsanak rengeteget, mert vicces amikor én "ezerévesen" lazább vagyok egy 15 évesnél, illetve futóiskolázzanak orrvérzésig! Az Ortri-s Licskó csapat, és a fele Villámos különítmény kivételével ugyanis egy-egy kölyök tudott csak elfogadható módon szökdelgetni... A többiekrő‘l üvölt, hogy tesi órán nem ez a tananyag, és edzéseken sem próbálják összerakni a mozgást. Á“riási hendikepp, ha ezt ebben a korban nem fejlesztjük készség szintre! Utána már csak egy rakkolós, robotmozgású felnő‘ttet kapunk majd, aki szép lassan kikopik az élmező‘nybő‘l...

Az egy hét gyorsan eltelt, Benedek Lacosszal a végén eldugtunk nekik 110 tojást, amolyan elő‘húsvétként, jó buli volt, míg összeszedték mindet. A végén könnyes búcsú.

Na jó, könny nem volt, az csak akkor szökik a szemembe, ha a Tescoban elő‘ttem fogy el a kakaóscsiga... :)