Triatlon és a szürkeállomány Hír

Sokszor úgy érzem, hogy ennek a fiatalságnak a hangoztatásával csak azt érjük el, hogy a triatlont alkotó sportágak képviselői, de más sportágakban tevékenykedő élettanászok, szakemberek, avagy sima önjelölt megmondók is úgy tekintsenek ránk, mint a lesajnált kistestvérre, akinek még minden új, és bármilyen ötletnek, „jótanácsnak” lelkesen tapsolnak.

A triatlon, fiatalsága dacára hihetetlen színvonalra emelkedett

A nemzetközi mezőnyben hemzsegnek az olyan versenyzők, akik könnyedén lennének döntősök egy magyar 1500m-es OB-n. Kerékpáron több exprofi, aki áttért triatlonozni (Armstrong, Jalabert, Vinokourov) képtelen volt első időt tekerni kerékpáron! Futásban pedig olyan szinten van egy Alistair Brownlee, hogy a Londoni Olimpián arról cikkeztek, hogy kerékpár utáni futóidejével is befért volna az olimpiai 10km döntőbe.

De nézzünk szét itthon! Az EYOF-on egy triatlonos lány nyert aranyat az atlétáknak (az egyetlent!), U23-ban egy triatlonos a legjobb magyar 10ezres futó, aki aztán EB-n is igen előkelő 7ik lett. Kerékpársportban anno többen is befértek a korosztályos válogatottakba, és utána triatlonosként még jobbak lettek. Faldum Gabi BudapestMan-en bemutatott, nem időfutam keróval elért 54percét is nagyon sok bringás elfogadná 40km-re, ebben biztos vagyok. Csak ő utána még elment kocogni egy 32es 10kilit. Innovatív sportág vagyunk éppen azért, mert nem volt anno kiforrott edzéselméleti, de jóformán semmilyen szakmai anyagunk. Edzőink hozzászoktak a kísérletezéshez. Ebben természetesen mindig benne volt a kudarc lehetősége is, de a rengeteg forradalmi próbálkozás közepette a sportág rohamléptekkel hozta be a többi sportággal szembeni sporttudományos hendikepjét. Ezt a folyamatot aztán az olimpiai programba kerülés felturbózta.

Fiatal sportág vagyunk? Persze. De azért jó napot! 5 Olimpián vagyunk túl, annak minden tapasztalatával.

További hatalmas előnyünk a többi „hagyományos” sporttal szemben, az értékelvű kialakulása a triatlon struktúrájának. Bár állami támogatás is szükséges a működésünkhöz, főleg akkor, amikor „nemzeti érdekeket” is megvalósítva, 4 versenyzőt juttatunk ki az Olimpiára, felvállalva annak minden anyagi áldozatát. De rögtön szögezzük le, a triatlon, azon ritka sportok egyike, amely a piacról is finanszírozható. Sőt, és itt a szakmai fejlődés egyik hatalmas tartaléka található, a különböző „Coaching” programok teljesen elterjedtek a sportágunkban. Azaz business alapon gyűlik a világ minden részén az értékes információ. A szakmaiságot itt hajlandóak a sportolók megfizetni! Itt annak az edzőnek fizetnek coaching fee-t, aki a legsikeresebb, abban a klubban fizetnek tagdíjat (nem csak jelképeset, mint manapság nem egy, állam csöcsén éldegélő sportban), amelyikben komoly a szakmai munka, és annak a versenyzőnek a felszerelését veszik meg, aki jól megy. Az innovációt nálunk kikényszeríti a vásárlói/sportolói igény!

És ebben a közegben, ebben a kiélezett versenyhelyzetben produkál a hazai triatlonsport ma már mindenhol elismert minőséget. A hazai szürkeállomány igen jól van elosztva. Tiszaújvárosból folyamatosan jönnek a korosztályos nemzetközi sikereket termelő fiatalok (Lehmann Tibi). Bajáról kinőtt egy Faldum Gabi, mögötte már tolakodik pár új fiatal (Bajai Péter). Dévay Márkót édesapja rakta össze (Dévay Laci). Budaörsön évek óta több felnőtt elit is pallérozódik az edzői team kezei alatt (Vanek tesók, Kovács Zsófi, Tóth Tomi), Pécset meg született egy sztár, Bicsák Bence, aki VB érmes lett (Tóth Szilárd) lett U23-ban. No, és itt a mi kis klubunk Bragmayer Zsanival, Ifi olimpiai bajnok Dudás Eszterrel. És még van pár egyesület, ahol, ha nem is felnőtt szinten, de juniorig nagyon magas szintű szakmai munka folyik.

Ennek a szakmai munkának szerves része a legfejlettebb tudomány segítségül hívása

A triatlonistáknál több futószalagos tesztet, ergométeres kerékpáros felmérést, ki merem jelenteni, hogy senki más nem végez. Egy mezei amatőr is elmegy nálunk futószalagra. Egyszerűen a kihívás és az igénybevétel akkora, hogy önmaguktól érzik azt a sportolóink, erre bizony szükség van. Nincs még egy sportág, ahol a szakmaiság ennyire beleívódott a felkészülésbe, mind klub, mind az egyén szintjén. Nincs még egy sportág, ahol a legújabb innovációkra éppen ezért ekkora kereslet lenne. Az egész triatlonos világ pulzusmérő órában futkorászik, Watt mérőt tesz fel a kerékpárjára. Zwift programmal görgőzik, és milliós csúcskategóriájú karbon kerékpárt vásárol.

Na, most ezek után nem tudok mit kezdeni egy olyan előadással, amely szembe köpi a köztiszteletben álló portugál Sergio Santos-t, és az általa összegyűjtött 20 év statisztikáját. Vitatja az élettan, az állóképességi sportok törvényszerűségeit, és a sportág krémje által interneten is megmutatott (Garmin, Strava, stb) edzésrendszereit.  

Én a sportág nevében is kicsit megalázva éreztem magam. Ennyire nem nézhet minket hülyének senki! Kikérem magamnak!

A triatlonosok szeretik a számokat, mert használják őket. Ezért különösen érzékenyek a pontatlan információkra. Így például a 100m úszás magyar csúcs még messze van a 42 mp-től (48,26). A VO2max-ban pedig egy 78-es adattól sportágunk nem dobja magát hanyatt. Csak az előadó teremben volt legalább 10 ember, akinek ennél magasabbat mértek. Tehát Nagyon messze van a 78 attól, hogy 3x is kihangsúlyozva, azt a valaha mért top20 adat közé tegyük. De a legkárosabb, azt sugallni fiatalokkal is foglalkozó edzőknek, hogy az alapozásnak semmi értelme. Sőt, az egész triatlonos élmezőny által használt, heti 25-35órát magában foglaló edzésrendszert dobjuk ki a kukába. Nagyon remélem, hogy a jelenlévők mind észrevették, hogy itt valami nagyon nem kóser.

Egyébként sajnálom, mert konkrétan Sergio és Klink Zoltán miatt mentem el az előadásra. Úgy gondoltam, hogy utóbbi úriember minőségi edzésben szerzett tapasztalatából mi is meríthetünk. Beillesztve okosan a jelenlegi szisztémákba, lenne értelme.

Az előadást türelmesen végighallgatva azonban sajnos azt kell mondjam, hogy ami bejön a kajak-kenuban, az itt nagyon nem állja meg a helyét. Egyik 4perc, másik két óra. Más kávéház...

Az én versenyzőmmel meg senki se kísérletezzen!