Lépcsőzőgép kerekeken - teszt

Simon Ádám

2010/09/01

Tudom, hogy egy bringára hasonlít és én is ahhoz mértem elsőre, de igazából itt egészen másról van szó.

Hirdetés

Persze... első ránézésre két kerék megvan, kormány, fékek, váltó, lánchajtás, sőt még kitámasztó is... jóhogy azt mondom: ez egy kerékpár. Szép mattfehér váz, elegáns ezüst és fekete feliratokkal, 20"-os fekete felniken Kenda gumik, magasított kormány és azok a furcsa pedálok. Kicsit olyan, mint egy bmx és el is tudom képzelni, hogy a félcsőben jövőre már ezzel flikk-flakkoznak a riderek.

Az első felmerülő kérdés: minek variálni valamit, ami már amúgy is tökéletes!? - mármint a kerékpárt, a biciklit, a bringát, amit tekerős pedállal hajtunk.

Odalépek, nézegetem, símogatom, nyomogatom, majd kipróbálom és rögtön sorolom az érveket, hogy miért is rosszabb a normál kerékpárnál és hamvában holt kütyünek nyílvánítom. Mármint, ha kerékpárosként kerékpárként tekintek rá. Ám előbb érdemes elolvasni a használati utasítást...

Hiszen ez nem bringa, hanem egy guruló Step-pad

Mutasd meg egy fitneszes ismerősödnek és odáig lesz, hogy lépcsőzés közben még helyet is tud változtatni. És az az igazság, hogy a napi melóbajárás és közlekedés jó vele, legalábbis napi 15 km-en belül az volt.

A StreetStepper - merthogy ez a neve - alapvetően egy sporteszköz, arra való, hogy formálja a láb- és farizmokat, mindeközben a természetben lehetünk és a sima gyalogtempónál gyorsabban, nagyobb területeket járhatunk be. Gyakorlatilag kihozza a fitness teremből a sportolókat a természetbe és a haladás élményével spékeli meg a dolgot. És ha már szóba jött a haladás, vegyük sorra a tulajdonságokat...

Haladás a StreetStepperrel

Az elindulás és a haladás elsőre igényel ugyan némi gyakorlást, de gyorsan hozzá lehet szokni. Ahogy ráállsz valamelyik pedálra, a Stepper máris elindul. A két pedál egymástól függetlenül mozog. Ha lejtőzöl, vagy picit pihennél és lendületből gurulnál, mindkét lábad a legalsó pozícióban lehet, illetve pedálozhatsz csak az egyik lábaddal is, ha csak lassú tempóra van szükség - mondjuk manőverezésnél, fordulásnál, vagy piros lámpáig csordogálásnál.

Nagyobb, dinamikusabb tempót persze úgy tudsz elérni, hogy szép ütemesen lépcsőzni kezdesz, a két lábaddal felváltva taposva. Egy pici szinkronizációra szükség van ahhoz, hogy a csípőmozgást ne adjuk rá a kormányra és ne billegessük vele a járgányt, de nem tart sokáig megszokni.

Ha már a dinamikus haladás szóba jött, nem álltam meg, hogy ne próbáljam ki mit tud a masina. Km-óra hiányában az alábbi vizsgálati megoldásokat találtam.

Lámpateszt

Szokott útvonalamon az "A" kereszteződés zöldjétől optimálisan 30-32 km/h sebességgel kell haladni ahhoz, hogy a "B" kereszteződés zöldjét elérjem. Nem igazán hittem benne, hogy elérhetem a csatlakozást, de azért csak beletapostam. A rajt némileg lomhábbnak érződött, de menet közben szépen gurult, ráadásul a jobbkezeseknél is szabad utat kaptam, úgyhogy szépen haladtam a célig. Ugyan nem sokon múlott, sárgás-zöld fényben beértem szintidőn belül, ami azt jelenti, hogy kb 28-30 km/h kifért a csövön (a gyári adatok szerint akár 35 km/h-is lehet feltornázni a sebességét).

Forgalomteszt

A forgalomteszt nem számokban, hanem a kerékpáros forgalom sebességéhez való viszonyban méri a sebességet (ezt én találtam ki, milyen!? :) ). A tesztvonal az Árpádhíd kerékpárútja volt, ami sunyi emelkedésével tovább növelte az izgalmakat. Abban már az elején bíztam, hogy nem ér majd sorozatos frusztráció az engem leelőző kerekesek miatt, de arra azért nem számítottam, hogy én fogom kényelmesen lehagyni a többieket. Hozzáteszem, nagyjából 20-25 km/h-s átlagbringások voltak aznap a forgalom résztvevői.

Ugyan elvileg nem fontos szempont a sebesség, azért a különdíj odaítélve.

A kerékpárt a meghajtás sajátosságaiból adódóan hátrafelé tolni nem lehet. Ugyan sokat nem oszt, nem szoroz, ha egy picit tovább gurultál, mint kellett volna, akkor vagy tiszteletkörrel, vagy szépen leszállva és a hátsó kereket felemelve tudsz vissza-araszolni. Az általam folyton szajkózott lifttel szállításnáll megnehezíti a kiszállást.

A Streetstepper irányítása

A magas kormány és a kisebb fajta kerék párosítása az összehajtható Mobiky bringa (erről bővebben itt olvashatsz) kipróbálása óta ismerős, de látszatra nem éppen bizalomgerjesztő. A valóságban a széles, 65 centis kormánynak köszönhetően nem inog még nagy sebességnél sem, stabilan suhan. A bedőlős kanyaroknál féltem, hogy leér a StreetStepper alja és nagyot zakózok, de mivel a földtől 18 centi magasan van a váz legalacsonyabb pontja, majdnem fekvő pozícióig dönthetném a járgányt, ekkor meg már amúgy is elzakóznék. Padkákhoz közel és a fekvőrendőröket kerülgetve azért nem árt a jó szemmérték.

Lassú haladásnál a már említett lassan pedálozós technikával kombinálva, szűk helyeken is lehet vele kanyarogni. Mi rendszerint ezzel jártunk még a konyhába és wc-re is, úgyhogy igazat beszélek.

Sebességváltó

A nálunk lévő sportváltozat három fokozatú Shimano Deore váltót is kapott, amivel az emelkedők is legyőzhetők. A hegymenetet a III. kerületi Timár utcai felüljárónál próbáltam ki, gond nélkül fellépcsőztem de a Kiscelli utcához már nem volt elég bátorságom (aki nem ismerné, brutál emelkedő, egy átlagos autóval is első, vagy második fokozaton lehet lenyomni). A hivatalos írás 13%-os lejtőket emleget; őszintén szólva nem tudom, hogy a felüljáró, vagy a Kiscelli utca milyen mértékű.

A váltásnál némileg kényelmetlen, hogy csak akkor szabad a váltókart elpöckölni, amikor mindkét pedál a legalsó állásban van. Sok időbe telik, mire a műveletet végrehajtjuk, ezért például egy emelkedő aljára érve nehéz visszakapcsolni. Persze egy kerékpáron sem illik terhelés alatt váltani, csak ez a művelet step-pedálokkal mégiscsak lassabb.

Fék

Semmi flanc, elől-hátul Tretro V-fékek fogják vissza a 20"-os kerekeket. A teszt során nem volt olyan, hogy kevésnek bizonyulnának, lejtőn és hirtelen "szittyuációban" is megálltam, de az erre érzékenyeket lehet nem elégítené ki.

Szállíthatóság, súly

A robosztus váz, a sok cső látványa ugyan strababíró, de egyben súlyos kinézetet kölcsönöz a StreetSteppernek. Megemelve, ez az érzés bizonyosságot is nyert, hiszen egy könnyű országútihoz hasonlítottam. Az igazság viszont az, hogy egy városi bringával összevetve a súlya teljesen korrekt, 15,8 kg. A cipelését mégiscsak nehézkessé teszi a jó fogáspont hiánya és a hosszú kormány.

A felső vázcső mentén - amúgy nagyon helyesen - egy fogaskerék takaró műanyag elem helyezkedik el, ami megvédi a ruházatunkat az összekoszolódástól, ám ennek az az ára, hogy a súlypontnál csak jóval előrébb lehet megragadni a járgányt. Egy kézzel így nem éppen kényelmes cipelni. Két kézzel próbálkozva már jobb a helyzet, mert a pedál vége-kormány kombináció megteszi.

Aki emeletes házban lakik és a biztonságos tárolás miatt kénytelen lifteztetni a járgányt, az a lift befogadóképességétől és a kormány hosszától függően akadályokba fog ütközni. 180 centis testmagasságnál a teljesen kihúzott kormányhossz a kényelmes, ami több, mint 130 centi magassá teszi a StreetSteppert. Ilyen állapotban majdhogynem lehetetlen bepasszítani a felvonók legtöbbjébe, ezért ilyen esetben le kell eresztenünk a kormányt. Ha lenne valamilyen gyorszár a kormányon, még ez a művelet is elviselhető lenne, ám sajnos imbuszkulccsal kell bíbelődnünk a kívánt eredmény eléréséhez.

Praktikumok

Ha már közlekedüni is lehet a StreetStepperrel, akkor felmerülnek olyan kérdések, mint hogy csomagot, táskát, lámpát, sebességmérőt, stb. lehet-e hozzá kapni, vagy rászerelni. Egyelőre még nem érkeztek meg a gyári kiegészítők, ezért a már meglévők kompatibilitását ellenőriztem.

Két, szíjas rögzítésű lámpámnak viszonylag könnyen találtam helyet a vázon. A kormányra akár vízszintesen, akár függőlegesen felfogatható a legtöbb rögzítési megoldású lámpa, némi kompromisszummal. A függőleges kormányrúd enyhén döntött hátrafelé, a vízszintes viszont elég ívelt, ezért nehéz tökegyenesen előre világító pozíciót belőni. Hátulra a kerék mögé még éppen látható helyen elfér a piros ledlámpa, ami jól látható széles tartományban.

A sebességmérőnél maximum annyi lehet a kritérium, hogy be lehessen kalibrálni 20"-os kerékre és legyen elég a zsínór, vagy az adóvevő hossza a hosszú kormányrúdhoz.

Kifejezetten csomagtartója nincs, de a már létező táskarögzítési módszerek a StreetSteppernél is működnek, ahogy a legtöbb bringánál.

Egy esős napon erősen hiányzott a kerekekről sárhányó, mert a hátsó kerék által felvert maszlag nem csak a bringát, de még a hátsómat is szépen bekoszolta. Gyárilag nincs rajta ilyen, viszont a vázon a furatok elő vannak készítve sárhányó rögzítéséhez is, úgyhogy már csak keresgélni kell rávalót.

Összegzés

Mindig is örömmel fogadtuk azokat a megoldásokat, amik a hagyományosan teremben végezhető fitness-edzéseket kiviszik a szabadba. A StreetStepper azon kívül, hogy a fák közé csábít, alkalmas rövidebb távon napi közlekedési eszközzé válni. Fárasztóbb vele megtenni vele egységnyi utat, mint a hagyományos kerékpárokkal, bár az emelkedőknél valamivel könnyebb feltaposni, mint tekerni.

Maga a hajtószerkezet profin ki van találva, emellett a fék és a váltó azért való az egyszerűbb fajtából, hogy a StreetStepper végső árát minél lejjebb tudják nyomni. A forgalmazó elárulta nekünk, hogy az első verzió jó duplájába került volna, éppen az ilyen alkatrészek magas ára miatt.

Az optimalizálás eredményeképp jelenleg bevezető áron 309 000 Ft-ért lehet hazalépegetni egy StreetStepper-rel. Sok-nem sok, ezt bizonyára mindenki másként ítéli meg. Aki sosem szerette a lépcsőzőgépt, pláne a bringákat, annak nyílván röhejesen drága, de aki egy joféle sporteszközt keres, biztos látott már hasonló árcédulát. Ráadásul ezért az árért egy fitness gépet és egy közlekedési eszközt is kapunk, amik külön-külön is elérhetik a több-százezres határt.