- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Idén január 22-én rendezték meg immár 5. alkalommal a 24 órás extrém túrát és futást Burgenlandban. Az időpont egy meglehetősen hideg és fagyos napra esett.
Az eseményre ezúttal mi is hivatalosak voltunk és már a 21-i délután Oggauba, a rendezvény központi helyszínére érkeztünk. Az előestén szervezett szimpóziumon kívül nagy vonzerővel bírt az előre kikészített császármorzsa gondolata, amelyért utólag is mindenképp megérte egy kicsivel korábban érkezni.
A szimpóziumon a sok értékes információ mellett - orvosi felkészítés, korábbi résztvevők tapasztalatai.. stb. - az összes szponzor is felszólalásra került, amely végül kicsit hosszúra nyúlt. A fészkelődő tömegen látszott, hogy lassan inkább már aludni térne, ennek ellenére kitartóan tapsolt és lelkendezett mindegyik újabb színpadra lépőnél.
Az este kb. 8-9 környékén ért véget, már mi is alig vártuk, hogy a szállásunkra jussunk és az ágyba vessük magunkat, mivel a másnap hajnali 3 órás ébresztő vészesen közeledett. Előrecsomagolással és ruha kikészítéssel együtt nagyjából 5 óra alvásra volt az idő elegendő. Mikor az ébresztő hangja az éj sötétjébe hasított, testünk minden porcikája igyekezett az ágyba kapaszkodni, kínosan rövid volt az alvásidő.
Galériáért katt a képre!
Innentől gyors ámokfutásba kezdtünk:
3:10 - gyors pillantás az időjárásra, túranadrág, aláöltöző, kétféle kabát (ki tudja mennyire melegszünk ki), fejkendő, sapka, kétféle kesztyű.. táskába begyömöszölve, na és persze ellátmány, müzli- és energiaszeletek, egy üres termosz, amibe majd teát töltünk, 1,5 l víz, kis cukros üdítő...
3:20 - Ó, jaj mi kell még.. nagyjából minden megvan.. gyors reggeli a recepciónál, amit a szállásadó készített ki nekünk, két párizsis zsemle elrak, biztos ami biztos, majd ugrás a kocsiba, hogy a 10 km-re található rajt-cél területet minél hamarabb elérjük.
3:35 - Az idő fagyos, a kocsi is be van fagyva..ááááá, nade miért most kell a fűtésnek is leállnia? Motor melegít ugyan, súlyos percek peregnek.. fujatjuk a szélvédőre a mínusz 5 fokos levegőt.. hát persze, hogy nem akarnak eltűnni a jégvirágok!! Oké, kívül kapar, belülről töröl.. semmi eredmény, de már indulni kell..
3:45 - Úton.. oké, nem látunk semmit, ablak leteker.. ez így nem lesz jó.. félreállás, jószándékú autóstárs ledudál az útról.. nem baj, törölgetés-kapargatás gyorsan, majd az alsó 10 cm-es résen kikukucskálva látunk valamit az útból, ez nem lehet igaz.. lassan azért elvergődünk Oggauba.
4:10 - Parkolás...PARKOLÁÁÁS!! Na de hol? A kis falu nagyjából már meg is telt a kb. 1700 résztvevővel, ez kész.. az utolsó-utolsó utáni utcában találunk helyet..ááááá!!
4:15 - Rohanás megint.. két utca egyenesen, egy balra, hopp itt a főút, akkor még egy balos.. na végre, itt a központ!! Nem, nem jó ez a kabát mégsem, túl meleg lesz, ki kell cserélni a másikra, jesszus, akkora a tömeg, nem is férünk be az épületbe.. oh, na de tea is kell még.. oké rangsor: előbb a tea, aztán a kabát..
4:20 - Jaj ne, mekkora itt a sor? Nem férünk a teához sem.. hogy mi?? Elfogyott? Neem.. ez nem lehet igaz, tea az nincs. Na jó, kabátcsere gyorsan.. be a szimpózium terembe a székekhez, hoppá, ez is tele van, mindenki melegedik még az utolsó percekben is.
4:25 - Készen vagyunk!! Rohanás ki, 5 perc és rajt!! A tömeg a házból is megindul, préselődünk az ajtó felé a keskeny folyosón..
4:27 - Végre kint vagyunk az utcán..a szervezők lelkesítő beszédet tartanak valami pódumféléről, az utolsó percek izgalma érezhető a levegőben, a rajtvonalnál felsorakozott indulók úgy állnak, mint a versenylovak, alig tudják türtőztetni magukat.
4:30 - Eldördül a rajtpisztoly! A tömeg úgy indul meg, mint akik szabadultak valahonnan, a futók nyargalnak, a túrázók is olyan tempót diktálnak, mintha üldöznék őket. Túrabotok kaparnak, fejlámpák fényében sodródunk..sodródunk, a tömeg magába szippant.. a még félig alvó fejünk alatt, testünk enged a nyomásnak és megindul, lábakat teszi automatikusan egyik a másik után, menetelünk.
4:40 - Kiérünk a faluból és rákanyarodunk a bringaútra..nem is kell a fejlámpa.. a hold csodásan ragyog.. jé a meseszép csillagok..felnézünk az égre, de a következő pillanatban megbotlunk, ráléptünk valakire, olyan sűrűn vagyunk.
Egy jó 5 km után kezdenek normalizálódni a viszonyok, mindenki felveszi a saját tempóját, már nem olyan nagy a tülekedés. Néhány futó még mindig érkezik hátulról, nekik helyet adunk.
Galériáért katt a képre!
Mint többektől menet közben megtudtuk, a távot célszerű a frissítőpontok szerint felosztani, azaz rövidebb szakaszokra bontani, így nem nyomja agyon az embert ez a rettentően hosszú távolság. Az első ilyen pontot a szervezők már a magyar oldalon, Balfnál, a rajttól 27 km-re jelölték ki. Nos, hát a mi szemünk előtt is megjelent egy forró teával teli pohár - amiről ugye az előbb lemaradtunk - tehát jobbára ebbe a reménysugárba kapaszkodtunk.
Az éjszaka egyébként nem volt olyan hideg, ám amikor a nap felkelt, annyit esett a hőmérséklet, hogy még a fényképezőgép is befagyott, amíg kesztyű nélkül matattunk, a kesztyű is megfagyott.. így Balfra sikerült jégkockaként befutni és amikor remegő kézzel a vágyott forró tea felé nyúltunk.. talán életünk egyik legszebb pillanata volt!
Balfon, ahol a leghidegebb volt, nem találtunk zárt melegedőt, így kellemetlenül érintett, hogy nem tudtunk - hacsak egy 5 percre is - de kicsit felengedni a fagyásból. Másokon is láttuk, hogy néhány pohár tea és szelet kalács után gyorsan továbbálltak, hogy azt a kis hőt se veszítsék el, amit addig megtermeltek.
Itt Balfon néhány túratárssal szóba elegyedtünk, megismerkedtünk egy fiúval Frankfurtból, aki csak ezért a programért utazott ide Németországból, ám korábbi, nem igazán gyógyult megfázása miatt 27 km után fel kellett adnia, egy másik fiú Miskolcról pedig térdfájásra panaszkodott és emiatt kényszerült feladni a futást.
Balf után azért viszonylag már gyakrabban lehetett frissítőpontokkal találkozni és persze a letudott távokkal egyenes arányban nőtt a felkészültségük is, mint pl. zárt melegedő és tartalmasabb ételek.
Galériáért katt a képre!
Az első komolyabb ellátás 59 km után mutatkozott Apetlonban, a Weinzettel fogadóban, két szál virsli és egy császárzsemle formájában. Sokan bíztak egyébként abban, hogy a frissítőpontokon töltik meg magukat és zsebeiket étellel és energiaszeletekkel, ebből kiindulva alig hoztak ennivalót magukkal. Ez nem tűnt a legjobb tervnek, mert míg Apetlonig eljutottak, már olyan éhesek voltak, hogy nem kettő, hanem legalább 8 virslit is képesek lettek volna felfalni.
A nap folyamán szerencsére nagyon kellemes idő lett, ragyogó kék ég mellett napsütés melengette a fagyoskodókat. Mivel teljesen száraz viszonyok álltak rendelkezésre, a tempósan haladókat semmi sem zavarta útjukon.
A későbbi pontokon, amik átlagosan kb. 10 km-re voltak egymástól, mindenhol korrekt ellátmány fogadta az embereket, így Podersdorfban, Neusiedl am See-ben, Joisban és Purbachban minimum egy forró leves, csilis bab, puncs, forraltbor, házi szörp, csoki, kávé és sütemény is gondoskodott a résztvevők kitartásáról.
Sőt, Neusiedl am See-ben, a Pannonenum épületében még radiátorokat, pihenőágyakat és meleg takarókat is igénybe vehettek azok, akik nedves dolgaikat szárítgani- és ezzel együtt egy kicsit ledőlni is szerettek volna. Ez volt egyébként az egyik legjobb hely, kedves kiszolgáló személyzettel, terített asztallal és bőséges ellátással.
Mire ide eljutottak a futók/túrázók, már nagyjából mindenkire rásötétedett, hiszen már 86 km-t tudhattak ekkor a hátuk mögött.
Természetesen rengeteg emberrel beszélgettünk, számos magyar résztvevő is volt közöttük, akikről egyöntetűen lehetett állítani, hogy minden fáradtságuk, fájdalmuk ellenére töretlen elszántsággal, mosollyal és jó kedvvel haladtak előre. Akik pedig valamilyen oknál fogva feladták a túrát, Apetlonból, Podersdorfból és Neusiedl am See-ből menetrend szerinti különbuszok vitték őket vissza Oggauba, a központba.
Az oggaui célvonalba a többség este 9-10 óra körül kezdett "csordogálni" ami azt jelenti, hogy olyan 5-10 perces szünetekkel egyesével-kettesével mindig jött valaki. A szervezőktől úgy tudjuk, hogy az utolsó sikeres beérkezők 23-án délelőtt 11 óráig teljesítették a távot.
24 órás extrém futás/túra eredményei számokban:
- összesen 1718 induló Ausztriából, Magyarországról, Németországból, Svájcból és Olaszországból,
- 551 fő teljesítette a távot és ért célba,
- a leggyorsabban célba érők új rekorddal: 9 óra és 42 perc alatt teljesítették a távot (Andreas Sargeder, Gerald Fister és Andreas Fister),
- Magyarországról megközelítőleg 300 induló érkezett,
- a leggyorsabb teljesítők között sok volt a magyar, sőt a magyar résztvevők kb. 40%-a be is ért a célba, Oggauba,
- a teljes induló létszámnak 32%-a jutott el a célig,
- súlyos sérülés vagy baleset egyáltalán nem történt, jellemzően vízhólyagok és apróbb sebek okozták a legnagyobb problémát.
Ez nem verseny,
bárki, bármikor is ér a célba, mindenképp győztes! - mondta lelkesen az egyik főszervező, Michael Oberhauser.
A szervezőség külön örömét fejezte ki a határokon átnyúló résztvevői arány miatt, különösen Magyarországgal kapcsolatban. Céljuk, hogy ezáltal erősítsék és ápolják a két ország közötti barátságot.
További sikerként könyvelték el, hogy idén először elindult a kerékpáros különítmény, amelyet jövőre is meg fognak szervezni, remélik minél több résztvevővel!
A sikerszéria 2017-ben is folytatódik!
A 24 órás extrém túra, futás és kerékpározás Burgenlandban 2017. január 27-én újra elrajtol! Fuss, túrázz és kerékpározz a Fertő-tó körül, győzd le a hideget és önmagad!
Részletekért kattints >> IDE! <<
A nagyszerű eseményen való részvétel lehetőségét ezúton is köszönjük a Burgenland Tourismusnak és az esemény főszervezőinek, különösen Michael Oberhausernek!
