- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Rikító narancssárga borítóval érkezik Thor Gottas könyve a "Futás világraszóló története". A szerző közel 500 oldalon ecseteli a futás fejlődését, amiben sok helyen meglepő tényekre bukkantam. Arra gondoltam, hogy félamatőr recenzió helyett inkább próbára teszlek titeket.
A Kr. előtt 479-ben a perzsák ellen aratott szalamiszi győzelem emlékére rendezett versenyek győztesét a legjobb görögnek kiáltották ki. A verseny Zeusz oltáránál indult, és a résztvevők a futás során útba ejtették a szabadságért folytatott harcban elesett hősök sírját, összekötve ezzel a holtakat, az élőket és a meg nem születetteket is. Ha előfordult, hogy egy korábbi győztes újra elindult, de nem nyert, a görögök attól tartottak, hogy elpártol tőlük a szerencse. Ezért a versenyből vesztesként kikerülő korábbi bajnokokat azonnal megölték.
Ez aligha volt így. Pheidippidésznek tapasztalt hírnökként a futás volt a mestersége, így a 2 város közti 42 km-es táv rövid útnak számított neki. Kr. e. 430 körül Hérodotosz leírást készített az athéniak és a perzsák Kr. e. 490-ben vívott küzdelméről, amiben megemlíti Pheidippidészt is, aki Athénból Spártába szaladt, hogy segítséget kérjen, majd másnap már vissza is érkezett, tehát összesen majdnem 500 km-t futott.
Ez a rituálé Kr. u. 831-re vezethető vissza. Az is bizonyos, hogy 1310 előtt márt tartottak száz-, hétszáz-, ezernapos zarándoklatokat. A vándor szentről szóló történet 1387-ből maradt ránk, és egy hétszáz napon át tartó futásról számol be, melynek során naponta 40 km-t kellett megtenni, majd 9 napig böjtölni. 1885 óta mindössze 46 ember volt képes megtenni az ezernapos zarándoklatot, de közülük ketten kétszer is.
Peter Radford angol professzor szerint biztosan. Az 1700-as években többen, pl. James Parrot, bizonyítottan 4 percen belül futotta az 1 mérföldes távot. A futást időmérők ellenőrizték és még a helyi sajtó is beszámolt róla. Ennek ellenére a szakértők nem tekintik legitimnek ezt az eredményt, mert sem az útvonalat sem az időmérést nem találják szabályosnak.
19 éves kora után állt rá Paavo erre az edzéstervre, ami mai szemmel meglepően kevés futást tartalmaz.
Az 1950-es években Iglói Mihály edző tanításainak alapja az intervallumfutás lett, melynek köszönhetően Magyarország közép-, és hosszútávfutásban nagyhatalommá vált. Iharos Sándor, Rózsavölgyi István és Tábori László számos nemzetközi rekordot döntöttek meg ebben az időben.