- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Ha valaki követi a világ nagy terepfutó versenyeit, népszerű ultráit vagy csak simán eljár hosszabb távokat is lebonyolító hazai futórendezvényekre, annak hamar feltűnik, hogy sokan egyel több felszerelést használnak, mint amit az utcai versenyeken, pl. félmaratonon vagy maratonon megszokhattunk. Ez az eszköz pedig a futóbot. Ahogy növekszik a táv és a szintkülönbség, egyre több induló kezében (vagy hátizsákján) feltűnik ez az eszköz. A nagy nevek közül pl. Kilian Jornet, Courtney Dauwalter és Francois D’Haene is rendszeresen használja (mindhárman többszörös UTMB bajnokok), de a legtöbb Skyrunning versenyen induló atlétánál is alap felszerelésnek számít. Ebben a cikkben összeszedtünk nektek mindent, amit erről a jó kis eszközről tudni érdemes.
A helyzet az, hogy gyakorlati hasznát tekintve a futóbot ugyanaz, mint egy sima túrabot. Ami megkülönbözteti a bámészkodós tempóra tervezett testvérénél az lényegében az, hogy a tervezők olyan apró változtatásokat eszközöltek rajta, melyek a futás szempontjából előnyösek. Az egyik és talán legfontosabb ilyen változtatás a csökkentett súly. Mivel a futás kinek így kinek úgy, de a teljesítményről szól, egyáltalán nem mindegy, hogy mennyi plusz súlyt cipelünk magunkkal. Egy komolyabb futóbot (párban) 400 g alatt van, szemben egy túrabottal, ahol a drága, karbonból készült modellek is ennél jó 25 százalékkel nehezebbek. A súlyt egyébként főleg a markolat méretének csökkentésével, illetve a magasság állítás lehetőségének elhagyásával lehet megfogni. A másik fontos különbség túra és futóbot között a bot összecsukott mérete. A túrabotok többnyire három, míg a futóbotok négy részben hajthatók össze, így túrabot esetén 60 cm körüli értéket kapunk, futóbotoknál pedig magasságtól függően akár 40 cm alá is becsúszhatunk. Ez a méret a szállíthatóság miatt fontos, ugyanis többnyire a táv nem minden részén szükséges botot használni. A háton vagy a derékon viselve pedig előnyös, ha nem egy janicsárkard méretű „fadarabot” kell szállítanunk.
Hosszabb távok esetében több dolog miatt is érdemes elgondolkozni a futóbot használatán. Az első és legkézenfekvőbb előnye, hogy részben leveszi a terhet az amúgy is megterhelt lábakról, ez által azok „élettartama” kitolható, vagyis jó eséllyel tovább tudunk fenntartani egy bizonyos tempót. Egyes kutatások szerint jó botozó technika esetén akár 30 százaléknyi terhet is le tudunk venni a lábainkról. Ez persze nem azt jelenti, hogy ennyivel tovább bírjuk, ugyanis a terhet a karok veszik át, amelyeknek szintén szüksége van energiára. Lényeg a lényeg, a terhelés eloszlatásával a végeredmény pozitív lesz.
Vannak olyan körülmények, ahol botozással nem csak, hogy tovább tudjuk nyomni ugyanazt a tempót, de még növelni is tudunk rajta. Ilyen körülmény a meredek emelkedő, ahol a bottal a szó szoros értelmében tolni tudjuk magunkat felfelé, ezzel növelve az ellépés hatékonyságát. Mászás közben megfigyelhető az a jelenség is, hogy a botot használók kevésbé dőlnek előre, így a tüdőkapacitásuk sem csökken, könnyebben tudnak levegőt venni, mint előre görnyedt társaik. Az előre dőlés hátrányos hatásait sokan elfelejtik, pedig pl. az időfutam kerékpárosok is sokszor inkább engednek a tökéletes aerodinamikai pozícióból annak érdekében, hogy jobban kapjanak levegőt. Meredek terepen (a lejtő is ide tartozik) amellett sem szabad elmenni, hogy a botok plusz lábként, vagyis támasztási pontként is funkcionálnak, így sokkal stabilabban mozoghatunk velük. Lefele futásnál pedig, ahol a térdek extra terhelésnek vannak kitéve, szintén előnyös, ha van mire (pluszban) támaszkodni. Papp Tünde kolléganőnk, aki több UTMB-t is teljesített már, a bot egyik legfontosabb felhasználási területének tartja a lejtmenetet.
Persze, hogy van! A futóbot használata rendkívül egyszerűnek tűnik, mégsem az. Amennyiben nem vagyunk gyakorlott bothasználók, nem feltétlenül előnyös, ha nálunk van. Már említettük Tündét, aki nem ma kezdte sem a botozást sem pedig az ultrázást. A mai napig nincs igazán barátságban a futóbottal. Olyannyira, hogy 100 kilométer alatti távokra inkább magával sem viszi, mert tapasztalatai szerint esetében csak akkor van pozitív hozadéka a használatának, ha a lábai már annyira fáradtak, hogy bot nélkül már szinte tovább sem tudna menni (jó, tovább tudna, de a lényeg ez). Ez azért van, mert tempósabb futás során a még mindig nem érzett rá igazán, hogy hogy is kell használni. A tapasztalatot egyébként a négyszeres UTMB győztes Francios D’Haene is rendkívül fontosnak tartja a botozást illetően:
Röviden és tömören: jó! Aki a fent említett különbségekkel meg tud barátkozni, egészen nyugodtan használhatja a túrabotját futás közben is. Amivel ilyen esetben érdemes kalkulálni az az, hogy ez a nehezebb és méretben is nagyobb eszköz nem biztos, hogy kompatibilis lesz a futó zsákon vagy övön található bot rögzítési pontokkal. Jó, ha ez nem a versenyen derül ki! Ezzel kapcsolatban Tünde felhívta még egy dologra a figyelmet, ami funkcionálisan nem feltétlenül fontos, azonban a lélektani faktort gyengíteni tudja:
100 felett valóban lehet, hogy van jelentősége!
Lényegében tehát a futóbot használata számos előnnyel jár, aki még nem próbálta, annak mindenképp érdemes szánni egy kis időt a megismerésére. A pozitív segítség legjobban akkor érvényesül, ha megtaláljuk az ideális méretet. Erre többféle „egyenlet” létezik, hogy kinek mi a megfelelő, azonban mi inkább azt javasoljuk, hogy tapasztalati úton válasszuk ki a számunkra legjobbat.
