A sportsérülésekről

A sportsérülések sajnos a sporttevékenységek kellemetlen velejárói

Kétfelé bonthatjuk őket: a megelőzhető és a váratlan eseményekre. Ez utóbbinál például kerékpáros bukásra, vagy rossz lépés következtében történő bokaficamra gondolok, melyek hirtelen történnek, gyors és intenzív lefolyásúak. A megelőzhető sérülések lassúak, és ha figyelmesen sportolunk, akkor felfigyelhetünk kialakulásukat megelőző, figyelmeztető jelekre. Általánosan elfogadott tény, hogy a sportsérülések a nem megfelelő, egyénre szabott terhelés (mennyiség, minőség, technika) és pihenés megfelelő arányának felbomlásával alakulnak ki.

Nézzük át, hogy a leggyakoribb állóképességi, szabadidős sportok milyen veszélyeket hordoznak magukban. Ezen belül 4 sport: futás, úszás, kerékpár és triatlon lesz a fókuszban.

Futósérülések

Steinacker (1994), Ellis (1995) és Hintermann (1996) kutatásai alapján a leggyakoribb futósérülések a következőképp alakulnak:

Férfiak esetében:

1. Térdproblémák

2. Achillesz ín sérülése

3. Lábfej és sarok sérülése

Nők esetében:

1. Térdproblémák

2. Vádli és sípcsont

3. Csípő és ágyék sérülései

Ugyanakkor kimutatták, hogy a kor nem befolyásolja a sérülések kialakulásának kockázatát. Futás során a veszélyeztetett testrészeink a következők: hát, csípő, térd, lábszár, lábfej.

Kerékpáros sérülések

A kerékpár esetében rögtön le kell szögezni, hogy a profi szinten űzött országúti kerékpár, mountain bike, vagy pályakerékpár más-más sérülésgyakoriságot mutat, míg az alábbi arányok egy teljesen vegyes felmérés eredményeit mutatják be (Luechtenberg 2008)

- hát fájdalom: 65%

- térd- és lábsérülések 18%

- nyaki fájdalom: 9%

- nyereg bántalmak: 3%

Ugyanakkor elmondhatjuk, hogy általánosságban a legveszélyeztetettebb testrészeink: vállak, nyak, hát, térd, könyök, kéz. Ezek a problémák nagy százalékban a rossz kerékpáros-kerékpár összhangnak köszönhetőek, melyeket két csoportra oszthatunk:

1. Rosszul beállított kerékpár

2. Fizikális rendellenségek, melyek kerékpározás során, vagy hibás üléspozíció miatt erősödnek

Úszó sérülések

A vízben a négy úszásnem sérüléseinek a gyakorisága messze eltérhet egymástól. Míg a gyorsúszók között kiemelkedően magas a vállsérülések aránya, addig a mellúszásnál a térd a leggyakoribb probléma forrása, míg a pillangó esetében közel azonos a váll, a gerinc és térdbántalmak aránya (Luechtenberg 2008). Az úszás hobbi szinten űzése viszont meglepően alacsony sérülési kockázattal jár. Hötke 1994-ben a Német Úszövetség 225 sportolóját felmérve arra a megállapításra jutott, hogy megkérdezettek 57% szenved térd-, vagy szalagsérüléstől és a leggyakoribb sérült testrészek a következők: váll, térd és gerinc lumbális szakasza.

Triatlon sérülések

A három sportágnak köszönhetően a triatlonosok extrém edzés-, és/vagy versenymennyiség esetében vannak kitéve a sérülés kockázatának – állítja Marka egy 1999-es kutatás eredményeképp. Egermann és Schmitt 656 Ironman versenyző megkérdezése során 75%-uknál találtak rendellenességet, ugyanakkor ezeknek közel a fele nem igényelt orvosi beavatkozást. Nem meglepő, hogy a sérülések legnagyobb része a kerékpárhoz és a futáshoz köthető. Marka górcső alá vette az edzésmegoszlást a biomechanikai rendellenességek következményeit és sérülések gyakoriságát, és a következő megállapításra jutott (Sport: edzésmegoszlás% - biomechanikai rendellenességek% - sérülések gyakorisága %):

- Úszás 23% - 23% - 4%

- Kerékpár 48% - 29% - 55%

- Futás 29% - 48% - 41%

Vagyis kerékpáron töltik a triatlonosok a legtöbb időt, míg a futás az a rész ahol a legtöbb biomechanikai gond lép fel. Kerékpáron van a legtöbb sérülés, mely elsősorban a terhelés mennyiségének köszönhető, míg futáson inkább a technikai hiányosságok okozzák a problémákat. A veszélyeztetett testrészek megegyeznek a már korábban, sportáganként említettekkel.

Sportsérülések megelőzése

A sérülések kockázatát sosem tudjuk a nullára csökkenteni, ugyanakkor megtehetünk mindent annak érdekében, hogy a túlterhelés és a technikai hiányosságok okozta rendellenességeket elkerüljük. A technikai hibák javítására megvannak a megfelelő módszerek, melyek például a segédeszközök, a görgőn vagy spinningen végzett technikai edzések, vagy épp a mezítlábas futás elsajátítása. Ezen felül a megfelelő és elégséges erősítés és nyújtás is a megelőzés elengedhetetlen része, de mindennél fontosabb az egyénre szabott edzés - pihenés arányának megfelelő megválasztása.