- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Rohannak, kúsznak, másznak, lengenek és ugranak: nagyjából ennyit láthatunk kívülről az akadályversenyek résztvevőinek hősies küzdelméből. Hogy mi minden van emögött, milyen erőnlét és felkészülés szükséges egy ilyen megmérettetéshez, és hogyan lesz valakiből Spartan vagy Fighters Run versenyző, arról a műfaj veteránjai árulnak el részleteket. A 66 éves Pados Róberttel és a 74 éves Kőszegi Lajossal (Luji) az akadályversenyek példaértékű alakjaival készítettünk páros interjút.
A Spartan (korábban Spartan Race) egy nagyon népszerű, küzdősportok és kalandversenyek elemeit ötvöző futóverseny. Az első Spartan 2010-ben került megrendezésre az Egyesült Államokban, és azóta már világszerte több mint 40 országban szervezik meg. A versenyek általában 5-50 km-es távokon zajlanak, és a résztvevőknek számos akadályon kell átjutniuk. A Spartan célja, hogy különböző távokon tesztelje a résztvevők fizikai és mentális erőnlétét akadályokkal és kihívásokkal tarkítva.
A Fighters’ Run brand sokak számára ismerős lehet, ez volt hazánkban az elsőként megrendezett terepakadályfutó verseny 2012-ben. A szervezők ezt a márkát élesztették újra és idén országszerte négy rendezvényt tartanak. Az egyéni felnőtt- és gyermek verseny mellett külön eseménytípus érhető el csapatok számára, amiknek legalább 4 főből kell állniuk. A Fighters Run célja az, hogy a terepakadályfutás mindenki számára elérhető és vonzó legyen, ennek érdekében különböző nehézségű és távú versenyeket szerveznek.
Róbert több mint 300 különböző rendezvényen, futáson, túrán, bringaversenyen stb. vett részt az évek során. Két alkalommal jelen volt Fighters Run versenyen, emellett indult még a Népstadionban és a Nyáregyházi terepen rendezett Brutálfutásokon is. Bár nem ért el dobogós helyezést, mindig sikerült a szintidőn belül teljesítenie. Róbert számára a verseny teljesítése a legfontosabb. Általában azt nézi, hogy az első helyezett idejének a dupláján belül teljesít-e, és emlékei szerint ezt eddig mindig sikerült elérnie.
Luji összesen több mint 65 akadálypályás versenyen indult. A Spartan-on 14 alkalommal vett részt, kétszer nyerte meg a Spartan Sprint 60+ Age Group-ot, kétszer a Spartan Super Age Group 60+-ban szerepelt, és egyszer megnyerte a Spartan Beast 60+ Age Groupot Salgótarjánban. Összesen ötször nyert bajnoki címet (a legidősebb Spartan bajnokként). Az elmúlt 12 évben mintegy 35 ezer kilométert futott különféle versenyeken, melyek között maraton, félmaraton és ultramaraton is szerepelt.
Milyen sportokat űztök rendszeresen, akár napi szinten?
Róbert: Ju-jutsu és judo edzésem van hetente három alkalommal, amiből kettőt én tartok. Mindkét sportágban ötödik danos mester vagyok, a Judo esetében pedig én vagyok az egyetlen nemzetközi katabíró Magyarországon. Ezeken felül rendszeresen futok, túrázom és kerékpározom.
Luji: Napi szinten sétálok. Korábban futottam is, de ez mostanra megváltozott, a lábaim elhasználódtak, ezért egyelőre csak gyalogolok.
Gyerekkorotokban kezdtétek a sportolást vagy felnőttként?
Róbert: 16 évesen kezdtem el kosárlabdázni az iskolai csapatban, de azt csak két évig csináltam. Aztán a gimnáziumban elkezdtem a judot, ju-jutsut, ami akkoriban vált népszerűvé, de még nagy titokzatosság övezte a sportágakat. A gyerekek láttak egy-két verekedős filmet, és kedvet kaptak, hogy kipróbálják. Egyetem alatt elkezdtem a karatet, amit abban az időben még felsőfokú önvédelemnek kellett hívni, a karate szót ki sem lehetett ejteni. Amatőr szinten teniszeztem is. A másik nagy szenvedélyem pedig a teljesítménytúra volt. A Meteor 50 túrával kezdtem el, de később a Kinizsi 100-at is megcsináltam háromszor. A futás csak 55 éves korom óta része az életemnek. Egy fórumon azt olvastam, hogy judos előélettel egy félmaratont is le lehet futni edzés nélkül. Nos, az első 750 métert már komoly teljesítménynek éreztem. Aztán persze néhány hónap alatt sikerült felkészülnöm a félmaratonra. Azóta összesen 76 félmaratont és 5 maraton futottam, átúsztam a Balatont kétszer, illetve néhány hegyet is megmásztam. Voltam többek között a 6200 méter magas Island Peaken és a Kilimanjaron is.
Luji: Fiatalabb koromban, a 60-as években bunyóztam versenyszerűen. Később hosszú ideig nem tudtam sportolni, mert 1993-ban lett egy hasnyálmirigy gyulladásom. Ez sajnos nagyon sokáig gátolt a mozgásban. Sokat voltam korházban a betegség miatt, legyengültem, egyszer híztam, egyszer fogytam, minden bajom volt. Egy napon az unokákkal napozgattunk a kertben, megláttam magamat, hogy hogy nézek ki, és azt mondtam, hogy ebből elég volt! El kell kezdenem újra a sportot! Így végül 62 éves koromban, 2011-ben újra nekiálltam sportolni. Eleinte csak a kertben futottam, hogy mások ne lássák. Szégyelltem, azt hittem, hogy majd kinevetnek, hogy ott futkorászok kint az utcán öregemberként. A célom az volt, hogy olyan lehessek, mint huszonéves koromban. Néhány év alatt sikerült is visszanyernem az erőnlétem és a 70 kilós súlyomat. Sajnos azóta pacemakert kaptam, és emiatt fogy az erőnlétem.
A sportolás mellett milyen speciális étrendet követtek, hogy formában maradjatok? Verseny előtt mire figyeltek oda?
Róbert: 45 éve nem eszem cukrot és édességet. Természetes csomagolásban fogyasztok szénhidrátot, azaz gyömölcsöt például minden nap eszem. Illetve naponta több liter vizet megiszom, ezt időnként tea formájában. A kávémat is nagyon sok vízzel hígítom.
Luji: A hasnyálmirigy gyulladás miatt teljesen nulláról kezdtem a táplálkozást. PI vizet iszom már gyakorlatilag 20 éve, mert a betegség miatt semmi mást nem tudtam meginni. Próbáltam táplálékkiegészítőket is, de azokat sem tudom fogyasztani. Így megtanultam, hogy egy maratont le kell tudnom futni frissítés nélkül.
Verseny előtt/közben milyen jól bevált "trükköket" alkalmaztok, ami által a legjobban tudtok teljesíteni?
Róbert: Semmilyet. Frissítőpontokon szoktam inni, enni, néha izotóniás italt fogyasztok.
Luji: Korábban futva mentem mindenhová, az állomástól a rajt helyszínig, ez volt a bemelegítés. 2011 óta pedig minden reggel hideg vízzel zuhanyzom.
Hogyan készültök a versenyekre? Mi a legnagyobb nehézség a felkészülés során?
Róbert: Speciálisan nem készülök, igyekszem mindig megfelelő formában lenni. Nem nyerni, hanem csak teljesíteni szeretnék, elsősorban magamnak. A munka sajnos sok időt elvesz a mozgástól, de hetente próbálok futni egy 15-20 kilométert, néha kicsit többet. Jobb időben pedig kerékpárral megyek a munkába.
Luji: Van egy kötél felfüggesztve otthon a cseresznyefára. Majomlétrát is szoktam csinálni magamnak, hogy tudjak függeszkedni.
Van kedvenc akadályotok, pálya szakaszotok a versenyekben?
Róbert: Úgy igazán kedvencem nincs. Talán annyit tudnék mondani, hogy a természetes akadályok az én világom. Az épített akadályoknál sokkal jobban szeretem, amikor hegynek föl és le kell futnom.
Luji: Nincs kedvencem. Mindegyiket szeretem. Jártam GáborTeam SE-re és ott nagyon jól megtanultam a fiataloktól, hogy melyiket hogyan kell megfelelően teljesíteni. A technikát is eltanultam.
Volt valamilyen komolyabb sérülésetek, amit sportolás vagy verseny alatt szereztetek? Ha volt, hogyan és mennyi idő alatt tudtatok regenerálódni?
Róbert: 15 évvel ezelőtt volt egy vállsérülésem egy judo edzésből, amit meg is operáltak kétszer. Ennek következtében a húzódzkodás nem megy igazán, így a vállizmokat is használó gyakorlatok nekem mindig nagy kihívás. A majomlétra számomra leküzdhetetlen nehézség, de dolgozom rajta, hátha újra sikerül.
Luji: Minden versenyt megúsztam balesetmentesen. Csak egyedül akkor volt gond, amikor edzés közben elszaladt az otthoni kötél, de megúsztam egy csigolyatöréssel. Nem volt rehabilitáció sem, elkezdtem nyújtani, erősíteni.
Illetve egy versenynél 400-500 méterrel a rajt után infarktusom volt 2017-ben. Nem akartam összeesni, mert féltem, hogy akkor a kutya sem talál rám. Ezért szép lassan elindultam és teljesítettem a pályát.
Van olyan kitűzött egyéni cél, amit mindenképpen szeretnétek elérni?
Róbert: Szeretnék 100 teljesített félmaratont és még egy-két terepmaratont. Jó lenne néhány 5000 m feletti hegymászás is és amatőr triatlon. A legfontosabb pedig, hogy szeretnék végigmenni a majomlétrán. Ezen dolgozom is folyamatosan.
Luji: Egy műtét miatt az idei Spartanon sajnos nem tudok részt venni, de a következő évben mindenképpen szeretnék. A büntetés 2023-tól bünti kör lefutása lesz, ami nekem annyira nem kedvez, mert jelenleg csak sétálni tudok. Most úgy van állítva a Pacemaker, hogy az erőnlét menjen jobban. Ez viszont nem gátol meg abban, hogy jövőre részt vegyek a versenyen, csak szeretnék végigmenni a pályán.
Mit tanácsoltok azoknak, akik ebben a korban szeretnének aktívan sportolni, esetleg versenyezni?
Róbert: Ne a kifogást keressék, hanem azt, hogy miért és hogy tudják megcsinálni. Azért nem tudok mert… helyett azért tudok, mert…Úgy gondolom, hogy akkor hal meg az ember, ha leáll a dolgokkal.
Luji: Mozogni kell, a mozgás egészség!
Ti meddig szeretnétek még aktívan versenyezni?
Róbert: Ameddig csak tudok
Luji: Titkolt vágyam, a 75. születésnapomon a Spartanon úgy érjek be a célba, hogy utána még tudjak sétálni vagy kocogni, ne csak összeessek.
