Akin nem fogott ki a Kör

Brigi, ahogy sok ultrás, a teljesítménytúrák világából érkezett, és természetesen már a Kör előtt is letette névjegyét a terep- és ultrafutók világában. Megnyerte az UTH-t, kétszer is dobogós volt a Piros85-ön, de az élmezőnyben végzett a Mátrabércen, a Baradla Trailen és a Terep 50-en is. Felkészülésről, edzésről, vagyis a háttérről kérdeztük.

 

Mi motivált, hogy a Körön is kipróbáld magad?

Csernus Brigitta: Pontosabban KI? Ő pedig Takács Krisztián Csipi. Tőle jött az ötlet, magamtól eszembe nem jutott volna, hogy nekivágjak. Csipi a Körről mindig hatalmas szeretettel és átéléssel beszélt, először nagyon érdekelt, hogy mitől lehet ennyire más, mint a többi terepfutó rendezvény. Aztán Csipi második teljesítése után már nekem is mehetnékem támadt. Igazából még neki sem mondtam el, de erre a második, decemberi útjára már legszívesebben vele mentem volna. Pedig reálisan látva az akkori viszonyokat, nem biztos, hogy a szintidő meglett volna, sokkal mostohább időjárás és terep volt a Börzsönyben.

 

 

 

 

Elindulnál rajta még egyszer, esetleg egyedül, vagy lány futótárssal?

Szeretnék egyszer visszamenni a Körre, de mindenképpen egyedül. Minden teljesítés, legyen az páros, vegyes-páros, egyéni segítővel, teljes értékű, tiszteletre és csodálatra méltó, sőt, minden próbálkozás is, függetlenül attól, hogy meddig jut el. Tényleg nem szeretném lebecsülni a segítős teljesítéseket, de szerintem az igazi az egyéni, segítő nélkül. Ha „elég nagy” leszek hozzá, akkor mindenképpen így is ki szeretném próbálni. A sikeres Kör teljesítéshez mindenképpen szükséges az útvonalbejárás, főleg a jégkáros részeket kell megismerni. Enélkül biztosan nem vágnék neki.

 

Miért nem vettetek igénybe segítséget?

Megegyeztünk Csipivel, hogy nem tesszük könnyebbé a teljesítést segítség igénybevételével. Ezt már az elején leszögeztük. Mivel ketten mentünk, már az is egyfajta segítség volt. Még akkor is, ha ugyanúgy végig kellett csinálnunk mindkettőnknek, mintha egyedül mennénk. De mégis, ott volt mellettem valaki, aki ismerte a teljes útvonalat, vigyázott rám és számíthattam rá bármiben.

 

Miért emellett az időpont mellett döntöttetek, amikor éjszaka még elég hideg volt?

Igazából a Körre szerintem nincs atombiztos időpont. Persze vannak optimális időszakok, de mivel tíz nappal előre be kell jelenteni az indulási szándékot, azalatt a tíz nap alatt még bármi történhet. Nekünk hatalmas szerencsénk volt, azt hiszem, az égiek is velünk voltak. Annak, hogy már márciusban nekivágtunk, egyszerűen az volt az oka, hogy már nagyon mentünk volna.

 

 

 

 

Heti hányszor és mennyit futsz? Van edzésterved? Esetleg keresztedzésként csinálsz valamit?

Hetente általában hat napot futok, a vasárnapom mindig szabad. Ha egy verseny vasárnapra esik, akkor természetesen a hétfő a pihinap. Két éve dolgozok együtt Fecskovics Attilával, eleinte furcsa volt, hogy edzőm és edzéstervem van, pedig én csak egy hobbifutó vagyok. De Attila ezalatt az idő alatt hatalmas fejlődést ért el nálam. Pedig nem vagyok egy mai csirke, mégis tudok fejlődni - persze a fejlődést önmagamhoz mérten kell érteni -, és remélem még van bennem lehetőség a javulásra. A futás mellett túrázni és bringázni szoktam, sajnos idő hiányában ritkábban.

 

Készültél bárhogy a Körre fizikailag, vagy csak fejben és pszichésen?

A napi futásokon kívül nem igazán készültem fizikailag, szerintem nem is igazán lehet. Az útvonalat többször átnéztem a térképen, de ez inkább a saját megnyugtatásomra volt jó. Nagyon megszerettem a Kört, már az indulás előtt is. Nagyon akartam, persze a teljesítést is, de leginkább átélni, ott lenni és érezni a "Kör érzést". Minden perce megérte.

 

Amúgy mennyire tájékozódsz jól? Szoktál túrázni is, vagy futás közben van, hogy térképpel futsz?

Nem vagyok túl jó tájékozódásban, ezt a hiányosságomat profi itinerrel pótolom. Sokat használok térképet, de csak az itiner készítéséhez. Nekem egyszerűbb a saját írásomat olvasni, hol, milyen jelzésváltás várható, mint egy térképet bogarászni. Túra közben is vagy a saját, vagy a túrán kapott leírást használom. Eminens vagyok, szeretem bejárni a versenyek útvonalait. Ez a Körnél pont fordítva volt. Nem akartam előre tudni, hogy hol, mekkora és milyen hosszú emelkedő vár rám, akkor előre paráztam volna. Így minden emelkedő meglepi volt :-) Régebben sokat túráztam, mára már inkább a családi túrák maradtak meg.

 

Mennyi és milyen ételt vittetek magatokkal? És egyszerre mennyi víz volt nálatok? Ittatok mást is?

A hátizsákunk fejenként nagyjából 4-5 kiló volt, vittem magammal müzliszeleteket, csokit, kekszet, géleket és két szendvicset. Nagy-Hideg-Hegyen ettünk levest és vettünk kólát (aminek egy részét kiöntöttem és inkább vizet töltöttem a palackba). Én két félliteres soft-flaskot vittem, semmiképpen nem akartam ivózsákkal menni, a nehézkes töltése miatt. Másfél liter víznél több egyszerre soha nem volt nálam, de nem is volt rá szükség. A vízbe kevertem izót, azt zacsiban vittem, és ahol volt lehetőség (egyedül a Nagy-Hideg-Hegyen, máshol lusta voltam mixelni), ott bekevertem.

 

Edzésként is szoktál hátizsákkal futni? Nem zavar?

Hétköznap néha zsákkal futok, leginkább akkor, amikor munkába menet vinnem kell váltóruhát is. De csak ezekkel tömöm tele, vizet nem szoktam vinni, így a súlya sem vészes. Nagyjából 50 km-ig nem zavar a zsák, a hosszabb távokon rendszeresen feltöri a hátamat. Ez pedig nyáron, amikor még izzadok is, nem túl komfortos érzés.

 

 

 

 

Mi volt az ideális öltözet? Le szoktál vetkőzni, mielőtt megizzadnál, vagy inkább a komfortos melegérzetet preferálod?

Én mindig nagyon minimál ruhában futok, egyszerűen zavar, ha melegem van. A Körön már az első 2 km-en vetkőztem. Aztán már csak egy pólóban és karmelegítőben futottam. Éjszakára vettem fel egy melegebb fölsőt, és mivel vékony futónadrágban mentem, 50 km környékén, Nagy-Hideg-Hegyen felhúztam a vékony nadrágra egy vastagabbat. Ez maradt rajtam végig. Másnap nappal szerettem volna már levenni, de egyszerűen sajnáltam az időt arra, hogy megbontsam a kompressziós zokni-cipő-lábszárvédő sárral panírozott hármasát.

 

Honnan ismeritek egymást Csipivel?

Csipivel az Ultra Trail Hungary rajtjában találkoztunk először. Fogalmam sem volt, hogy ő egy Kör-teljesítő, pedig még a beszámolóját is olvastam. Csak valahogy arcot nem társítottam hozzá. Az eredményhirdetés előtt akasztotta Csanya a nyakába az érmet. Akkor még a legvadabb álmaimban sem gondoltam, hogy egyszer én is végigmegyek rajta, és valószínűleg ugyanott, az UTH eredményhirdetése előtt kapom majd meg hivatalosan én is az érmet. Pont úgy, mint akkor Csipi. Véletlenek márpedig nincsenek!

 

Mi kell ahhoz, hogy valaki végigmenjen a Körön? Min csúsznak el a legtöbben? Jók a jelzések?

Elsősorban hatalmas elszántság, alázat és természetesen az útvonal ismerete. Ennek ellenére előfordulhat, és elő is fordul, hogy eltévedsz. Szerintem fontos, hogy a jégkáros, kúszós-mászós részekre mindenképpen nappal, világosban érj oda. Úgy sem könnyű, de éjszaka csak az olyan egészen extrém kihívásokat keresők, mint Csipi tudják áthámozni magukat. A jelzések egész jók, bár vannak trükkös szakaszok. Ahol mi eltévedtünk, ott például le volt festve a jelzés az elágazásban. Pár méterrel arrébb már megtalálhattuk volna, de annyira nem néztünk be az elágazásba. A régi jelzéseket sem mindenhol egyszerű követni.

 

Mióta futsz, és mi motivál az ultrákra?

2009 környékén kezdtem futni, de előtte már sok teljesítménytúrán voltam, hosszabbakon is. A futást rövidebb távokkal kezdtem, a környékünk aszfaltos utcáit róttam, és rájöttem, hogy ez engem kikapcsol. Ultra távokat futni egészen különleges hobbi. Nálam nagyjából 20-30 km-ig még ott keringenek a fejemben a napi gondok, de ezek a táv növekedésével egyre inkább eltűnnek, és azt veszem észre, hogy már nincsenek is problémák, nincs más, csak én, a természet és a hobbim, amit éppen csinálok. A másik dolog, amit nagyon szeretek az ilyen hosszú távokban, hogy a mindennapi életben felvett álarcok, szokások bizonyos távolság elérése után lehullanak. Egyszerűen nincs erőd megjátszani magad, a legkisebb mértékben sem. Ilyenkor vagy igazán önmagad. Az ugyanilyen állapotban megismert emberekkel különleges kapcsolat alakul ki.

 

 

 

 

És aki fejből tudja a Kört

Futócelebeink sorába Csernus Brigivel kézenfogva Takács Krisztián, Csipi is belépett. Vagyis befutott, bár a Kör emelkedőit érdemesebb sétálni, mint futni. Nem mellesleg Csipi már teljesítette a Kört egyszer egyedül, segítőkkel, majd a tél derekán, segítők nélkül is. Ezenkívül életében már számtalan ultrát végigcsinált, egész pontosan az összeset, amin elindult. És ez viszonylag gyakori program Csipi naptárjában.

a Körre jelenleg akkor van esélyed, ha átlagos hazai terepen (pl. a Kinizsin) meg tudsz tenni 100 km-t 14 órán belül, de inkább 13 órához közelítően

 

Harmadszorra is elindultál, pedig a Kör nyilván egyszer sem kellemes. A Kinizsire is azt mondják, hogy az első teljesítés nem számít, hiszen csak másodszorra tudod, mire vállalkozol. Gyorsan megszépíti az élményeket az emlékezeted? Vagy ennyire nem voltál hulla, ennyire nem fájt az első kettő?

Az első teljesítés, amikor segítőkkel mentem, viszonylag könnyű volt. A tökéletes időjárás mellett az, hogy 20-25 km-enként vizet, kaját, váltásruhát kaptam, nagyon megkönnyítette a helyzetemet.
A második volt a legkeményebb. Ott tél volt, rettenetesen hosszú éjszaka, hatalmas köd és tök egyedül voltam. Ráadásul, ha egyedül mész, nagy a zsákod is: egy 5 kg-os zsák irtó nehéz futáshoz, és a köd miatti eltévedések is iszonyatosan megviseltek. Szóval nekem ez volt A KÖR…

A harmadik Körömön, Brigivel szintén jó időt fogtunk ki, ott a legnagyobb kihívás az alkalmazkodás volt. Vagyis csak lett volna, mert nagyon harmonikus volt a kapcsolatunk abban a 29 órában. A párban teljesítésnek a legnagyobb rákfenéje az, ha nem egyszerre jönnek a holtpontok, mert akkor a lassú szakaszok összeadódnak. De nekünk szerencsére ebből sem volt különösebb gondunk.

 

Miért nem vettetek igénybe segítséget?

Mindenképpen segítők nélkül akartunk menni, mert ez az igazi kihívás. Simán 20 százalékot rátesz a teljesítés értékére, ezt nyugodtan kijelenthetem.

 

Nem bírtátok kivárni az áprilisi teljesítést. Nem kockáztattatok sokat a türelmetlenséggel?

Iszonyatosan be voltunk már sózva. Kockázatot vállaltunk, de igazából a Börzsönyben bármikor beüthet a baj. Nekünk mákunk volt a télvégi időponthoz képest; előző héten még bokáig ért a sár,és a célbaérésünk után 24 órával leesett 10 centi hó. De én hiszek benne, hogy „ha mindent megteszel a sikerért, a szerencse is melléd szegődik”.

 

Bár a Kör nyilván nem erről szól, azért érdekel: heti hányszor és mennyit futsz? Van edzésterved? Esetleg keresztedzésként csinálsz valamit?

Semmilyen komoly edzéstervem nincs, annyi csupán, hogy a heti minimum 70 km futás mindig meglegyen. Ebből sosem engedek, történjen bármi is. Persze ez majdnem mindig több lesz a végén… A futás mellett átlagban azért még heti 100-150 km országúti bringa is összejön.

 

 

 

 

Készültél bárhogy a harmadik Körre fizikailag, vagy csak fejben és pszichésen?

Nem különösebben készültem. Előtte figyeltem a szénhidrátfeltöltésre, meg adtam magamnak két nap pihenést, de ezen kívül semmi. Illetve utolsó este a kiadós alvás. Ilyen kihívásokra nem lehet felkészülni, az utolsó egy hónap semmit nem számít, folyamatosan edzésben kell lenni.

 

A harmadik teljesítésnél az út nagy része már a fejedben volt. Alapvetően is jól tájékozódsz? Amikor edzésként futsz, van, hogy térképpel mész?

Szinte mindig térképpel megyek, hacsak nem olyan helyen járok, ahol már sokszor futottam. Gps-t sosem használok, nekem az erdő másról szól. Alapvetően jól tájékozódom, de mire idáig eljut az ember, túl van néhány szaftos eltévedésen.

Plusz 5-10 km fájdalmas tanítómester tud lenni.
 

 

Mennyi és milyen ételt vittetek magatokkal? Bármit megeszel hosszabb futás előtt, alatt?

Nekem szerencsém van, mert elég jól bevesz a gyomrom futás közben bármit, de ez is szerzett képesség, megedződik az ember gyomra. Gyakran kell magadat kínozni, akár teligyomros futásokkal, akár kimondottan üres hassal.

Igyekszem minél kevesebb műkaját (például zseléket) magamhoz venni, de a Körön muszáj ezt is vinni a súly miatt.

 

Edzésként is szoktál hátizsákkal futni? Nem zavar?

Teljesen megszokja az ember a zsákot, nem tud mást tenni:-) 30 km-re még nem kell, de afelett elengedhetetlen, főleg, ha nincs frissítés. Kényelmesek ezek a modern zsákok, de a plusz súly belassít, bármilyen kényelmes is a zsák.

 

Mi volt az ideális öltözet? Le szoktál vetkőzni, mielőtt megizzadnál, vagy inkább a komfortos melegérzetet preferálod?

Én az alulöltözöttséget preferálom, az enyhe fázásérzet gyorsabb tempóra serkent. Persze biztonságérzetet ad az, hogy tudod: van nálad tarcsi ruha. És gyakran már ez a biztonságérzet elég is... Most is vittem magammal egy teljes váltás ruhát, tök feleslegesen. Feleslegesen, de ha beüt a hideg, akkor a tarcsi ruha hiánya a teljesítésbe kerülhet - az pedig nálam nem opció.

 

Miért volt fontos, hogy rábírd Brigit a Körre? Másokat is szoktál motiválni?

Igen, igyekszem másokat is motiválni, és magam is rengeteg motivációt kaptam, kapok másoktól. Igyekszem ebből minél többet visszaforgatni; nálam ez öngerjesztő folyamat.

 

Mi kell ahhoz, hogy valaki végigmenjen a Körön? Min csúsznak el a legtöbben?

Természetesen kell egy nagyon komoly alapszintű edzettség. Én azt mondom, a Körre jelenleg akkor van esélyed, ha átlagos hazai terepen (pl. a Kinizsin) meg tudsz tenni 100 km-t 14 órán belül, de inkább 13 órához közelítően. Ezen az edzettségen felül nagyon fontos, hogy lehetőleg legyen teljesítménytúrás múltad az önellátás, a tájékozódás, a rutin miatt. Valamint azt gondolom, elengedhetetlen, hogy teljesítés előtt bejárd a teljes távot mondjuk három részletben. A 30 órába nem nagyon fér bele eltévedés, pedig erre 152 km-en, a Börzsönyben van lehetőség bőven.

 

Mióta futsz, és mi motivál az ultrákra? Mi jelenti számodra a kihívást?

35 évesen, 6 éve kezdtem futni. Az újabb és újabb kihívások tereltek az ultrák felé. Amire a legbüszkébb vagyok, az az, hogy hat év alatt semmit nem adtam fel. Amibe belekezdtem, azt befejeztem. Nekem ez a legnagyobb szentség, olyan ez, mint a szüzesség. Nagyon vigyázok erre, és ez plusz erőt ad minden nagy teljesítéshez.

Eleinte egyébként másoknak akartam bizonyítani, később magamnak. Mostanában ismét másoknak akarok bizonyítani, de már nem úgy, mint régen. Nem az a célom, hogy megmutassam, milyen fasza gyerek vagyok. Hanem azt akarom megmutatni, hogy ha nekem sikerült, akkor bárkinek sikerülhet, mert én is egy tök egyszerű ember vagyok.