Észrevehetetlenül feltűnő - New Balance utcai futócipő teszt

30 éves fejjel ébredtem rá arra, hogy látens "mezítlábas-hívő" vagyok és tulajdonképpen tök feleslegesen cipeltem a lábamon extra száz grammnyi csillapítást. Talán egy picit túl is van misztifikálva a csillapításmentes futás, hiszen igazából arról van szó, hogy néhány izomcsoportot nem hagyunk elkényelmesedni. A vizes sportok közben természetes volt, hogy mezítláb, vagy nagyon vékony talpú lábbeliben vagyok, de nem gondoltam volna, hogy a futást is lehet így csinálni. Tavaly már kipróbáltam egy mezítlábas cipőt, de azt sem kifejezetten szaladgálásra használtam... ezidáig. A nagy felismerés oka a New Balance Minimus 10V2 minimalista utcai futócipő (Minimalista, de a New Balance osztályozása szerint nem NL-0, hanem NL-1 besorolású, ami 4mm-es szintkülönbséget jelent a sarok és a lábujjak között és a marketing duma szerint olyan, mint a mezítláb, csak jobb).

Még több fotóhoz klikk a képre! 

Az első benyomásom a cipőről az, hogy nagyon rikító és nagyon zöld(es sárga) és ez tulajdonképpen tetszik is, mert eddig ilyet többnyire csak a nagymenőkön láttam. Ha valamiért mégsem tetszene a szín, akkor egy rejtőzködésre szintén alkalmatlan piros (MR10RY2), vagy egy szolidabb kék-fehér kombóban (MR10WB2) is választhatod.
A külcsínnél maradva, a cipő kifejezetten csinos, a méh-kaptár ihlette varrás a felső részen űrtechnológiát sejtet, egyedül a sarokrész anyaga (furcsa műanyag) és mintája nem illik számomra a koncepcióba, de ugye ízlések és pofonok. A kék színű cipőfűző töri meg a zöld egyeduralmat és nem ez az egyetlen dícséretre méltó tulajdonsága - erre majd később még visszatérek. A dizájn egyébként korántsem csak mellékterméke a minimalista formának. A New Balance Minimus 10V2 utcai futócipőt nem csak a mezítlábas futás híveinek szánják, hanem azoknak is, akik csak egy kényelmes, könnyű és feltűnő lábbelit szeretnének nyárra, akár hosszú városlátogatásokra is (sőt, főként arra). Az ázsiai kontinensen már régóta élnek-halnak a harsány színekért és ez a tendencia szépen begyűrűzik az európai földrészre is. Én egyelőre maradok a futócipő funkciónál és a tesztet is ennek fényében írom tovább.

Párnázottság és kényelem
A cipőt úgy tervezték, hogy akár zokni nélkül is alkalmas legyen a funkcióját ellátni és ez a kényelemben tetten is érhető. A cidris időjárás miatt még nem próbáltam ki élesben zokni nélkül, csak a jó meleg szobában, de ez mindenesetre meggyőző volt. Azon kívül, hogy a kényelmetlen varrásokat eltüntették, egyfajta "anti-büdi" bevonattal is ellátták a belsőrészt (az első 60-70 km után egyelőre még valóban csak a gyári aromát érzem).

A nyelv kialakítása szintén a kényes illesztések számát csökkenti azzal, hogy nem külön anyagdarabból, hanem egy, a felsőrészből féloldalt kihasított, a rüszt méretétől függően a lábraillesztést segítő elemből áll.
A sarokrész felülete alig észrevehetően puhább a középső és az első területnél, ami halványan ugyan, de mégis csillapít egy keveset.
A kényelemhez hozzátartozik a lábraigazíthatóság, ahhoz pedig a cipőfűző. Mindenképp meg szeretném említeni, hogy végre egy könnyű, lapos cipőfűző, amit elég szimplán megkötni és nem kötődik ki 20km alatt egyszer sem (legalábbis én eddig mindig szívtam ezzel)
Osztályzat: 10

Szellőzés, légáteresztő képesség
-5 és +10 fok között volt szerencsém a napokban futni, így a befülledni nem volt igazán alkalmam. Sőt, az volt inkább az érdekes, hogy vékony zokniban sem fázott a lábam, amihez azért hozzátartozik az is, hogy egyáltalán nem vagyok egy fázós a fajta - a téli szezont is a nyári cipőmben tekertem végig.
A csapadékos időjárásnak hála viszont kijutott a pocsolyákból és a szemerkélő esőből is. Izgultam, mert nem kifejezetten vízálló cipőként emlegetik a 10V2 műútra termett futócipőjét. Kár lenne tagadni, könnyen beázik. Egyrészt a vékony és könnyű felsőrész miatt, másrészt a szintén vékony és szellőzőnyílásokkal ellátott talp miatt pocsolyába lépve alulról is. DE! Éppen a minimális párnázottságnak és a nedvszívó anyagok nélkülözésének tudható be az, hogy egy pocsolyázás után pár perc elteltével még nedves időjárás mellett is gyorsan elmúlt az amúgy sem számottevő vizes klaffogás.
Osztályzat: 8

Súly
184 gramm. A Minimus 10V2 utcai futócipőt sokkal inkább érzem egy levágott szárú sízokninak, mintsem cipőnek. Első alkalommal többször le is néztem, hogy valóban felvettem-e a lábamra.
Osztályzat: 10

Ütéscsillapítás
A talp az Ionix Minimus cipőjéhez hasonlóan egymással kötésben álló molekulákra hajaz. Jó ajánlólevél, hogy a talpat a Vibram cég készítette. Azon kívül, hogy féléves kislányom teljesen bezsongott a színes formavilág látványától, egyéb funkciókra is következtethetünk. Az érdekes alakzatnak a súlycsökkentésben van szerepe, mivel így lefaraghattak néhány grammnyi felesleges anyagot. A fehér színű keményebb - és ebből következően nehezebb - kopóréteg csak azokra a területekre került, ahol futás közben a talajjal közvetlenül érintkezik a talpunk. A mintázat hátránya, hogy apró kavicsok könnyen beragadnak a résekbe és a két szellőzőnyílásnál nem nagyon védi semmi a talpunkat egy-egy szúrós-éles tereptárgytól - mivel viszont ez a Minimus 10V2 aszfaltra tervezték változata, az ilyen jellegű "balesetnek" igen kicsi az esélye.
Osztályzat: syntax error (nincs értelme az osztályzásnak minimalista cipő esetében)

Még több fotóhoz klikk a képre! 

Sarokmegtámasztás
Ujjakkal kitapogatva határozottan érződik. Varrások híján valamilyen merevítő ragasztással oldották meg, hivatalos fantázianevet nem találtam hozzá. Igazából mindegy is, a lényeg, hogy használat közben anélkül tart, hogy bárhol is szorítana, vagy nyomna.
Osztályzat: 10

Boltozati alátámasztás
Minimalista futócipőknél nem szokás és nekem nincs is rá szükségem, mert gyerekkoromban annyira féltem a lúdtalptól, hogy sok-sok gyakorlással, satuval és vésővel neutrálissá tettem a lábfejemet. Azonban mélyen belenézve a belső részbe, valamennyi jelképes megtámasztás mégis érezhető, ami pronáló lábúak számára pozitívum lehet.
Osztályzat: 10 (ahhoz képest, hogy minimalista)

Összességében
A New Balance Minimus 10V2 első mezítlábas futócipőként mélyebb víznek számít, mint a tavaly tesztelt Ionix Minimus, de a nulla csillapításnál egy fokkal mégis szelídebb. Nekem, aki eleve vonzónak találom a mezítlábas irányzatot jót tett, hogy ezzel tettem meg az első lépéseket (azóta már a nullás mezítlábas cipőmet is kipróbáltam terepen). Imádom, hogy könnyű, imádom, hogy számomra eddig ismeretlen izomcsoportok kelnek életre a lábamban - még ha eleinte egy picit több izomlázzal is jár.

A hosszútávú futástól (maraton) még a tapasztaltak is óva intenek mezítlábas cipőben, de szerintem vagyok annyira őrült, hogy bevállalom ebben az Ironmant... UPDATE: A Velencei-tó kerülés (28 km) kipipálva, fenti tapasztalatok megerősítve.

Klikk: Bővebb infók a New Balance minimalista futócipőkről... 

A New Balance Minimus 10V2 (MR10YB2) utca futócipőt a Newbalance.hu-tól kaptuk tesztelésre, köszönjük!