Futás lábprotézissel

A küldetésem, hogy megmutassam, lábatlanként is van élet

Interjú Robotgirl Rékával

Egy éve jelent meg első interjúnk Lukoviczki „Robotgirl” Rékával. Réka már akkor kísérleti fázisban volt protézisével, és elhatározta, hogy futni fog, mégpedig rendszeresen. És versenyszerűen.

Most újra megkerestük, hogy kifaggassuk, mi történt vele az elmúlt évben, és hol tart álmai megvalósításában.

Aki tavaly év végén még nem ismert, az mostanra már tudja, ki vagy, hiszen Téged választottak az idei Budapesti Nemzetközi Dokumentumfesztivál "arcának".  Mit szóltál, hogy óriásplakátokon, megállókban, reklámokban láttad magad viszont?

Nem igazán vagyok hozzászokva ahhoz, hogy villamosperonokon és a tévében is ott legyek. Ez így kicsit fura is volt nekem, mert nem akarok celebbé válni. Ugyanakkor nagyon hálás vagyok, hogy felkértek, mert passzol a küldetésemhez, hogy megmutassam: lábatlanként is van élet.

Egy éve már alaposan kifaggattunk a terveidről. Milyen volt az elmúlt év? Hogy vagy most?

Azt hiszem, lelkileg 2018 volt a legkeményebb évem ezidáig. Egy olyan év volt, amikor mérlegre tettem az életemet, hogy akkor most mi is van: azok a célok meg álmok, amiket kergetek, vajon reálisak-e, elérhetőek-e számomra. Nagyon nagy kilengések voltak, mert rengeteg energiát fektettem abba, hogy a lábam egyik alkatrésze, a tok rendben legyen, hogy jobban illeszkedjen a testemhez. Emiatt sokat ingáztam Bécsbe, rengeteg munkaórát beletettünk a műszerészekkel, hogy jól sikerüljön. Az, hogy ez több mint fél évig zajlott, eléggé megviselt lelkileg, mert úgy éreztem, hogy ha nem tudok fejlődni, akkor a futás sem fog megvalósulni. Mert először egy hétköznapi lábat kell jóra megcsinálni, hogy az illeszkedjen hozzám, és utána pedig – erre alapozva – csinálhatunk egy futólábat is.

Amikor tavaly év végén megkerestelek, kérted, hogy találkozzunk inkább januárban, mert éppen mélyponton vagy. Azóta ez a helyzet megoldódott?

Én nagyon szerelmes voltam 2018-ban. Elképesztően. Viszont lassan kezdem elengedni ezt a jó érzést, ami akkor volt. Hálás vagyok, hogy az exem az életem része volt, mert sok más mellett segített abban, hogy újra rátaláljak magamra, újra elkezdjek sportolni. Megkedveltette velem a triatlont.

számomra a test és a lélek nagyon szorosan együtt létezik

Azóta új lábat is kaptál a sportos álmaid megvalósításához az Ottobock jóvoltából. Ez a láb már futásra kész?

Egyelőre csak nagyon kis lépésekben haladok, mert mindig sok munka van a lábammal. Valószínűleg ebben az évben is sok hónap fog arra elmenni, hogy tesztelgetem az új alkatrészeket. Ez egy olyan folyamat, amit nem tudok átlépni. Nem tudom kihagyni, mert ha futni akarok, és ezt jól akarom csinálni, akkor igazából az alap, hogy az ehhez szükséges eszközök jók legyenek. A futás mostmár beépült a hétköznapjaimba, és persze nem mindennap tudok futni. Igaz, vannak nehezebb napok, és van, amikor a bőröm is érzékenyebb, ilyenkor nehéz élvezni. De alapvetően úgy érzem, hogy ameddig mozoghatok, addig sok problémám nincsen.

Akik követnek Instán, láthatják, hogy mostanában egyre többet posztolsz az uszodából is. Hogy csöppent az úszás az életedbe?

Kétlábúként jól ment, gyerekkoromban nagyon szerettem úszni, aztán ez kikopott az életemből, és most szeretném visszaépíteni, mert nagyon jól tehermentesíti az ízületeket, és fejleszti az állóképességemet. Meg őszintén szólva jó egy kicsit kiszakadni a hétköznapokból, és egy másik közegbe lépni. A vízben teljesen más törvények uralkodnak, és ezt nagyon jó megtapasztalni. Van egy triatlonista edzőm, Nagy Gergely, aki mellett nagyon jól fejlődöm.

A futást is edző segítségével "tanulod újra"?

Igen, a futásban is van segítőm, Gedeon Zsolt, ő az atlétika edzőm. A lábam miatt most inkább résztávozásokat csinálok. Amíg a nagyobb távok nem mennek, addig az alapvető technikát próbálom elsajátítani, hogy ne csak futkorásszak, hanem tudjam, hogy mit hova kell tenni, mire kell figyelni.

az is megfordult a terveim között, hogy paralimpián én is indulnék síkfutásban

Tavaly augusztusban egy különleges táborban testközelből kaptál inspirációt a futós terveidhez. Erről az eseményről mesélnél egy kicsit?

Az Ottobock European Running Clinic táborán vehettem részt, amit direkt a berlini atlétikai világbajnoksággal egyidőben szerveztek. Ez azért volt izgalmas, mert mi, „lábatlanok” nemcsak hogy együtt futhattunk, hanem részesei lehettünk a vb-nek is, és láthattuk, hogy a nagy atléták, akik számomra hatalmas ideálok, mit teljesítenek egy ilyen verseny alkalmával. Ráadásul a Running Clinic-en a mostani lábamnak egy kistestvére volt velem, ami egyébként jó is volt, mert ezzel eljuthattam az edzőtáborba, és nagyon nagy élmény volt, hogy ott lehettem.

Az egész annyira felcsigázta bennem a versenyszellemet, hogy az is megfordult a terveim között, hogy – ha az alkatrészek elkészülnek –akkor valamelyik paralimpián én is nagyon szívesen indulnék síkfutásban. Gyerekkorom óta nagyon toppon vagyok futásban, már csak azt kell kitalálni, hogy a lábamon mit mivel párosítsunk, hogy jól működjön. Úgy gondolom, hogy csak az eszközön múlik, hogy fel tudok-e készülni.

Kik a példaképeid?

Az egyik Martina Caironi, egy olasz lány, és ő hasonlóan lábatlan, mint én. Na, ő az, aki nagyon gyorsan fut protézissel. Láttam versenyezni, távol ugrani, és nemcsak a teljesítménye, de az egész lénye fantasztikus. Harcias, életerős, de közben egy végtelenül kedves, jófej csaj. A másik nagy példaképem pedig Heinrich Popow német futó, ráadásul ő a Running Clinic megálmodója és edzője. Amikor kitalálta, az volt az egyik célja, hogy elhitesse az érintett emberekkel, hogy végtag nélkül is képesek a futásra. Ő engem nagyon motivál, a mai napig emberileg és szakmailag is az egyik legnagyobb példaképem. Remélem, hogy még fogunk tudni együtt edzeni, sőt még azon is gondolkodtunk, hogy tavasszal csinálunk nála egy közös edzést.

Jól sejtem, hogyha a futás és az úszás már szuperül megy, már tudod is, mi lesz a következő lépés?

Az elsődleges célom most az, hogy élvezzem, amit csinálok. És most az van a fejemben, hogy triatlonozzak. Első körben sprint távot terveztem, de ha ki tudom egy kicsit tolni, az szuper lenne. Így később majd a bringázáshoz is kell egy új alkatrészt készítenünk, mert attól függően, hogy mit csinálok a lábammal, ahhoz kell párosítani a megfelelő alkatrészeket. A hétköznapi lábam nem alkalmas egy triatlonos bringázáshoz, ahogy a futóláb is inkább sportág specifikus.

Kinéztél már valami versenyt, amin indulnál?

Azt gondolom, hogy a triatlonra minimum egy-két év a felkészülés, bármilyen távról beszélünk. Szerintem valószínűleg 2020 lenne az első év, amikor én bármibe bele tudnék csöppenni. Amúgy van nagyjából húsz futóverseny, amit felírtam magamnak. Ezek többnyire közösségi futások, ahol nem arra mennék, hogy első legyek, ezeken maga az élmény számítana, hogy másokkal futhatok. A naptáramban van a Vivicittá, az UltraBalaton,a Spar Maraton is, amiken nagyon szeretnék váltóban indulni. Ja, és nagyon várom a Generali Night Run-t is!

Úgy gondolom, hogy csak az eszközön múlik, hogy fel tudok-e készülni

A napi futás, úszás mellett a lelked hogyan "tartod karban"?

Az elmúlt években nagyon tudatos lettem a testemmel kapcsolatban, többek között ezért is vagyok rendszeres látogatója a Suhanj! Fitness-nek, ahol személyi edzéseken és csoportos köredzéseken veszek részt. Ezen felül a lelki folyamatokat is próbálom figyelni, mert számomra a test és a lélek nagyon szorosan együtt létezik. Az motivál, hogy jót akarjak magamnak, hogy rendben legyek. És nyilván több szempontból is rendben akarok lenni, ezért mindig figyelek arra, hogy amennyi terhelést kap a testem, legalább annyi relaxációt, masszázst, gyógytornát is kapjon. Lelkileg is nagyon igyekszem, nagyon sok könyvet olvasok, és próbálom naplózni is magam. Ha van valami gáz, kiírom magamból.

Ha már írsz, akkor egyszer saját könyvvel vagy filmmel is meglepsz majd minket?

Al Ghaoui Hesnával dolgozunk egy közös filmes projekten, ez egyelőre abban a fázisban van, hogyha valami történik velem vagy körülöttem, azt igyekszünk a stábbal is megörökíteni. És persze: könyvet is írok. Az utolsó fejezete a valóságban most íródik...

Igazából mindenem megvan, de mindent csak a maga idejében fogok tudni teljesíteni, ehhez pedig sok-sok türelem kell. Nem baj, mert van időm. 

Réka 3S80 térdízülettel fut, hozzá 1E91 Runner karbonlábbal. Erről bővebb infót