- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Habitusom alapján mindenféleképpen azon emberek csoportjába sorolnám magamat akiket a tettek jellemeznek. Nem szeretek sokat bíbelődni a dolgokkal, ha van egy ötlet, gyorsan kitalálom a körvonalakat, aztán hajrá.
Legtöbbször így van ez. Én nem szeretem a bonyolult dolgokat. Az életemet sem szeretem túlbonyolítani, legyen szó akár munkáról, akár futásról, akár egyéb kikapcsolódásról. Szeretem, ha látszata van a dolgoknak, lehetőleg minél gyorsabban. Lehetőleg a lényegre koncentrálva, sallangok nélkül csinálni azt, amit szeretnék.
Ezeket az információkat csupán azért osztom meg veletek, hogy érzékeltethessem nekem baromi nagy kihívás egy óráról tesztet írnom.
Ez nem a kedvenc szalonnázó bicskám (kb. a legösszetettebb napi használatban lévő eszközöm) - amit kinyitok, vágok vele, letörlöm és becsukom. Ezen gombok vannak. Nyomkodni kell, ide oda lépkedni, felhasználói felületet létesíteni, stb... Szóval azért izgultam.
Írtam már pár tesztet különböző termékekről, de azokon a dolgokon nem voltak mozgó alkatrészek, nem zenéltek, és nem mutatták meg a bejövő hívásaimat. Arról nem is beszélve, hogy a tesztírás azért nem mindig a leghálásabb feladat. Ha jókat írsz, biztos megszólnak, hogy fizetett hirdetés, ha meg valamiről elmondod, hogy rossz, akkor is lesz valaki, aki szerint le vagy fizetve. Szóval azért nem egyszerű műfaj ez, bár kétségkívül vannak hálátlanabb feladatok is a világban. Végül is úgy döntöttem megpróbálok egy olyan írást közreadni, ami egy teljesen átlagos, (vagy inkább átlag alatti technikai képességű) felhasználó szempontjai alapján íródott. Nem fogom a pulzus értékeket, edzésterveket milliméter pontosan elemezgetni, viszont elmondom nektek melyek azok a dolgok amiket leginkább hasznosak találok, tetszenek,vagy sem, ebben az órában.
Kép forrása: Héjja Péter
Mióta 2011-ben elkezdtem futni, nekem soha nem volt saját órám. Ha versenyre mentem, kölcsön kértem, de általában nem nagyon foglalkoztam ezzel az egésszel. Nem mondom, hogy nem ette a lúg a nyakam, már évek óta naprakész vagyok óra ügyileg. Többször meg is volt rá a pénzem, de valahogy az utolsó pillanatban visszatáncoltam. (Egy váratlan kaszinólátogatás, vagy egy buli közben véletlenül leégett tanya ugye...).
Egyszerűen luxusnak tartottam, nagyon sajnáltam a rávalót. Az ok, ami miatt végül mégis belevágtam alig fél éve az óravásárlásba az az, hogy találtam egy olyan példányt, ami megfelelt minden általam fontosnak tartott kritériumnak. (Bár akkor még fogalmam sem volt az egyszerű, átlátható kezelhetőség fogalmáról, csupán a funkciók/ár alapján döntöttem).
Mostani tesztünk alanya a Garmin egyik új modellje, a Forerunner 235. Ennek az órának a legnagyobb újdonsága a megannyi okos funkción túl, hogy pánt nélkül mér pulzust csuklóról, és nem szükséges hozzá mellkasi jeladó. A tesztet érdekesebbé téve azonban edzéseim során kontroll óraként használtam saját nem "okospántos" órámat is, ami az újítások bizonyos szegmenséből való összehasonlításánál azért roppant előnyös lehet... (bocs, nekem nem kenyerem az áltudományosság...).
Az van ezzel az óra dologgal, hogy rá kell szánni a pénzt. Mese nincs. Ez nem sznobizmus, én úgy gondolom, ha órát veszek, azt nem 1-2 hónapig szeretném használni. A pulzus értékek, a helymeghatározás mind flottul, pontosan kell, hogy történjen, hiszen erre épít az ember edzéstervet, profi edzésmunkát csak valós értékekkel lehet megtámasztani. Vásárlás előtt azonban fontos átgondolni, mire is szeretnénk használni. Mi a fő profil, mi az amit esetleg még kihasználhatunk, és mi az amire biztosan nem lesz szükség napi szinten. Persze nem mondom, hogy nem vagány dolog megállapítani a légnyomást az Erzsébet kilátóban egy párás nyári estén csókra nyíló ajkakkal, azért viszont fölösleges 20-30 ezerrel többet adni. Hacsak nem ejtő ernyővel érkezünk a helyszínre természetesen...
Hogy mér ez pánt nélkül? Hogy fogom én ezt megtanulni használni? Hogy lehet, hogy csak 42 gramm? És vajon mit keres Nordbörg Detroitban?
Kavarogtak bennem a gondolatok miközben a Mozgásvilág szerkesztősége felé tartottam a szolgálati kerékpáromon.
Kép forrása: Héjja Péter
Megmondom őszintén, az első tapintásra nem is tudtam igazán mire véljem ezt az órát. Akinek volt már a kezében GPS-es óra, az igen nagyot néz majd, ha először kezében tartja a Forerunner 235-öt
42 gr. Ennyi.
Ez egy darab műanyag. Semmi fémház, semmi extra súly. Egy kicsit elbizonytalanodtam, de egy hónap használat után állíthatom, hogy semmilyen hátrány nem származik a könnyebbségéből, a műanyag házból. Strapabíró darab. Bár nyilván, egy ilyen szép órára vigyáz az ember, de azért a tesztelés alatt volt olyan futásom ahol csak az első fél órában hármat pereceltem... Kapott kicsit a vekker is, de se egy karc, se egy sérülés. (Azért ajánlanám rá a kijelző védő fóliát, amit 2 db magyar ezresért be lehet szerezni.)
Nézzünk pár technikai adatot a teljesség igénye nélkül. Csupán azokat emelném ki melyek a mindennapi használat során a legfontosabbak a számunkra.
Az óra méretei: 45x45x11.7 mm.
A kijelző mérete: 31.1 mm.
A képernyő felbontása: 215X180 pixel, színes kijelzővel.
A forma, a gombok, a kijelző áttekinthetőek, egyszerűek, könnyen kezelhetőek és állítom, hogy alig pár óra használat után a legsutább embernek is rááll a keze (ez volnék én). Nekem egyetlen dolog szúrja a szemem a kijelzőn az pedig nem más, mint a világítás gomb használatakor, a számlap aljáról egy pontban beszűrődő fény. Nem olyan szép, viszont a funkcióját tekintve nem befolyásol semmit. A fényerő elég, a számlap sötétben is jól látható, csupán ici-picit „cseszkó” így ránézésre.
Akksi: újratölthető lithium-ion. Katalógus szerinti élettartalma 11 óra edzés üzemmódban, és 9 nap óra üzemmódban, miközben a napi adatokat rögzít, értesítéseket küld, és pulzust mér. A saját tapasztalatok alapján az első töltéssel 4.5 napot bírt. Ez idő alatt 4 edzést produkáltam 6 óra időtartamban, a többi időben a napi adatok, értesítések, pulzusmérő valamint a kékfog funkció is használatban volt. A második töltési ciklusban 7 napot bírt. Szintén 4 edzéssel, viszont 4 óra időtartamba. Általánosságban elmondhatjuk, hogy 3-4, átlagosan 1 órás edzésekkel, gps és adatkapcsolati beállítások használata mellett kb. 1 hetet bírt nálam az óra. Viszont egy, egybefüggő mozgás rögzítése során sikerült kihozni plusz egy órát belőle. Tehát egy indítással, 12 óra mozgást tudtam rögzíteni. Ez szerintem nagyon szuper. Biztosan csökken az élettartam az idő előrehaladtával, de mindenképpen jobb, ha kicsit alábecsülik, mintha kiderülne, hogy max. 9-10 órát lehet kihozni belőle. Újratöltés a már jól ismert csiptetős rendszerű, dugaljból, USB kábelen keresztül, 2-2.5 óra alatt teljesen feltölt.
Beépített memóriájába 200 óra aktivitást képes tárolni. A műholdvevő rendszer alapvetően a GPS rendszert használja, azonban szélsőséges esetekben, vagy ha pontosabb helymeghatározásra van szükségünk, manuálisan hozzáadhatjuk a GLONASS rendszer műholdjait is. Ez persze az akksi töltöttségét gyorsabban megkajálja. Jó azonban észben tartani, hogy mivel a GLONASS holdak azért inkább az északi féltekére összpontosítanak, (USA, Kanada, Oroszország) nem biztos, hogy nagy hasznát vesszük egy dzsungelfutás alkalmával.
Vízállóságát tekintve az 5ATM besorolást kapta, ami elvileg 50 m vízállóságot jelent. Nem kifejezetten vízi sportokhoz készült, de semmi baja nem lesz egy kis vizecskétől.
Ahogy már az elején említettem, az óra legnagyobb újítása az előző modellekhez, és egyéb pulzusmérős óratípusokhoz képest az, hogy egy beépített szenzorral rendelkezik. Vagyis, nincs pulzusmérő pánt. Na, bumm. Nincs plusz egy mozdulat, nincs tovább mérgelődés, ha kifogy az elem a jeladóban, nincs kidörzsölődés. Ez kapásból 3 kellemetlenség, amitől megszabadulhatunk...
A mérés a következőképpen történik: A hátlapba épített, és abból minimálisan kiemelkedő szenzor 3 fényforrással rendelkezik. Ezek a szép zöld fények pásztázzák, világítják át a bőrt, és a hajszálerekben lévő vér áramlásának változásából következtetik ki az aktuális pulzusértéket. A zöld fény annyira jól sikerült, hogy én elalvás előtt is szoktam nézegetni néhány percig, kifejezetten megnyugtat.
Kép forrása: Héjja Péter
Fontos megemlíteni, hogy nem ez az első termék, amely csuklóról mér. A Forerunner 235 elődje, a 225 már rendelkezik az integrált mérési technológiával. Ezt a díjnyertes, nagy pontosságú mérési szabadalmat, a Mio Global vancouveri központjába fejlesztették a Garminnak, és ezt használják saját termékeikben is. Azonban a Garmin jelentős erőforrásokat mozgósítva fejlesztette tovább a szenzort, így a 235 már a saját építésű érzékelővel került piacra. Csuklóról, vagy fényforrással mérő órák, vagy fitnesz eszközök már évek óta léteznek a piacon. Ilyen eszközök pl. az Adidas miCoach Smart Run, vagy a Fitbit Surge is. Az ilyen technikával alkalmazó órák egy részénél szintén a Mio gyártja az érzékelőt. Talán a TomTom az, aki saját fejlesztésű szenzort használ.
Viszont ami az igaz áttörést hozta ezen a fronton, az az algoritmus, aminek segítségével szinte teljesen kizárhatóak a mérésből a mozgás során keletkező un. zajok, vagyis zavaró tényezők, így az adatok igen nagy pontosságúak. (Ha mértetek már hasonló módon mérő, telefonba épített szenzorral pulzust, észrevehettétek, hogy akár egy köhögés vagy egy kis beszéd is hogyan zavarja meg a készüléket.)
A pulzusmérő összehasonlítása baromi egyszerű, bár annál látványosabb volt. Akár nevezhetjük egy kísérletnek is. Teljesen tudományos. Bal kéz Forerunner 235, jobb kéz Ambit 2S a pánttal. Napsütés, tapinaci, egy menő befutó póló, délután 6, sziget. Iszonyat... Csak a két kezemen volt majd kéccáezer a fux!
Tömören összefoglalva tapasztalataimat. A pántos óra értékeihez képest, a csuklóról mért adatok akkor tértek el leginkább, amikor iramváltás történt, vagy beindult egy jó kis emelkedő. Ekkor kellett néhány 10 mp, vagy akár fél perc is mire magára talált, reagált az óra. Mire megjelenítette a változás mértékét, vagy utolérte az az érték a pántos adatot.
Aszfalton, sík futások alkalmával, belőtt tempó mellett minden egyes alkalommal szinte ugyanazt mérte mindkét szerkezet maximum 1-2 ütés különbséggel. Úgy gondolom stabil egytempójú edzésekhez nagyon jól használható, és pontos adatokat szolgáltat.
Kép forrása: Héjja Péter
Felül a csuklós, alul a pántos pulzusmérés diagramja.
Viszont annak nem ajánlanám tiszta szívvel, aki csak pulzus alapú edzéseket végez, szigorú aszkéta módon, szentírásként tekinti az előírt ütésszámot, mert abba nem férnek olyan 10 másodpercek, fél percek, amik üresen telnek.
Akinek viszont a pulzusszám csak egy másodlagosan fontos adat és nem erre építi az edzéseit, csupán tájékoztató jelleggel nézegeti, és szeretné nyomon követni napi teljesítményét úgy, hogy ne kelljen kényelmetlen pántokat viselnie, annak tökéletes választás.
Jó tanács a hogy a használat során igyekezzetek minél szorosabbra húzni az órát a csuklón. Erre tökéletesen alkalmas a sűrűn lyukasztott óraszíj, könnyű megtalálni a megfelelő pozíciót. Viszont laza, csúszkálós "módban" sokat veszít a pontosságából a pulzusmérő. A szenzort érdemes néha megtisztítani, és arra is ügyelni kell, hogy lehetőleg a bőr is tiszta legyen a csuklón.
És ha már a napi teljesítményekről beszélünk, nézzük, mi van még a tarsolyban, mi az, amiért én nagyon megszerettem ezt az órát. Hagy beszéljek néhány mondatot azokról a funkciókról, amiket beépítettek ebbe a kis csodába.
Pofonegyszerűen letöltjük a telefonunkra a Garmin Connect programot, létrehozzuk saját felhasználói fiókunkat. A továbbiakban ez lesz az a felület ahol megtekinthetjük a szinkronizált adatokat, itt végezhetünk kisebb beállításokat, és rendezhetjük fontossági sorba azokat a mozgási adatokat, amiket leginkább látni szeretnénk.
Minden rögzített mozgásunkat, több különböző diagramon elemzi a program, de fontos hangsúlyozni, hogy mindez nagyon áttekinthető módon, egyszerűen kezelhető formában lett a felhasználók kezébe adva. Senkit nem akarok megbántani, de ha már kigondoltam leírom, és nem fogok érte bocsánatot kérni, de ez a felhasználói felület a Suunto moovescount-hoz képest egy csoda. Nem a funkciókat, vagy az órát márkát becsmérelem, hanem a felhasználói felületet (igaz, éppen a cikkírás után frissült a movescount felülete jelentős mértékben - a Szerk.).
Nyilván a saját hülyeségem is, de volt, hogy órákat eltöltöttem vele mire sikerült beállítani egy-egy változtatást a Suuntomon. Hát még a szinkronizálás. Megmondom őszintén bele is untam, és ha meg nem is bántam, hogy megvettem magamnak ezt az órát, de ha visszaforgatnánk a kereket nem biztos hogy ugyanígy cselekednék.
Kép forrása: Héjja Péter
Egyszerűbb beállításokat az órán is eszközölhetünk, de ha mélyebben akarunk belenyúlni a dolgokba, a Garmin Express-t kell használnunk. Ezt letöltjük a számítógépünkre, és hozzáadjuk az eszközünket. Itt akár több használatban levő készüléket is megadhatunk és kezdéskor kiválasztjuk, melyikkel szeretnénk dolgozni.
ermészetesen nem csak a beállításokat módosíthatjuk, de innen is be tudunk lépni a Connect felületre, tehát itt is nézegethetjük tevékenységeinket, nem kell hozzá feltétlen okos telefon. Csak akkor a szinkronizálás a csiptetőn keresztül történik.
A bluetooth vezérlő használatával számomra megszűnt a telefoncsöngés... Nincs többé. Csak a csend van. A bejövő hívások rezgő jelzéssel kísérve megjelennek a Forerunner 235 számlapján, névvel, számmal. Ha nem fontos, ki sem veszem a zsebemből a telcsit... A funkció szinte tökéletesen működik mobilnet használata mellett, de ha wifi-re csatlakozunk, sűrűn leválasztotta a készüléket. Ezt tapasztaltam. Ez csak annyi, hogy kikapcsoljuk az automatikus wifi csatlakozást a telefonon, nem nagy ügy. Természetesen a beérkező elektronikus leveleket és naptári riasztásokat is közli a készülék, ezeket a gombok használatával el is tudjuk olvasni, tetszőlegesen navigálhatunk a levelek között.
De gondoltak arra is mi van, ha elkavarod a lenémított telefonod! Semmi. 3 gombnyomással jelet küld az óra a telcsire, és már csörög is...
Kép forrása: Héjja Péter
Edzésfunkciók közül a LiveTrack egy nagy ötlet szerintem. Elindítasz egy mozgást, küldesz meghívót és a haverok élőben figyelhetik a tevékenységedet... Nagyon vagány.
Mondtam. Én nem szeretek sokat bíbelődni, feleslegesen gombokat nyomkodni. Kitalálni, aztán csinálni! Ehhez tökéletes partner a Forerunner 235. Funkciói, akksi kapacitása, kinézete, kezelhetősége (!) alapján, a kisebb hibáitól eltekintve nagyon megszerettem, és én, mint laikus kütyü felhasználó, igazi technikai almafabalta tiszta szívvel ajánlom minden futónak, aki óravásárláson gondolkozik.
Pikk-pakk beállítás, stabilan működő okos funkciók, rengeteg edzés opció, letölthető appok mozgás beállítások, egyszerűen mindent tud, minden igényt kielégít a fitnesz rajongótól egészen az ultrafutókig. Triatlonistáknak, úszóknak nem kifejezetten jó választás, egyrészt mert úszó funkciók nincsenek benne, másrészt a pulzusmérő is nagyobb eséllyel tévedhet, ha vizes felületen használjuk. Majdnem tökéletes az óra, azt sajnálom egyedül, hogy a navigációt kifelejtették belőle... Arra viszont már ott a Fenix 3 például…
