Győr - Budapest belülről Hír

Az Uniqa Team Újbuda triatlonosai Uniqa - Mozgásvilág néven, pár idegenlégióssal kiegészülve vettek részt az idén három napos futóversenyen. Korábban volt szerencsém az ötnapos verzióhoz is, így tudtam, hogy ez nem leányálom, fiataloknak különösen.

Mivel csikó csapatokkal rendelkezünk, úgy gondoltam, hogy a felkészülést jól segíti egy ilyen erőpróba. Biztos kevésbé lesz fájdalmas, mint az ötnapos, és emellett kiváló csapatépítő tréning. Lányoknál 18 éves átlagéletkorú sorral álltunk ki, fiúknál a „túlkoros” Bajai Peti és a világbajnok öttusázó Kasza Robi, és jómagam miatt majdnem szenior volt a csapat. Itt a junior Szatmári Levi volt a Benjámin.

Mindkét csapatunkkal a dobogó volt a cél, és mivel „csak” 3x kellett futni, nem volt óvatoskodás, egyből a húrok közé csaptunk. Én az első nap leghosszabb, 20km-es etapjával kezdtem, ami megadta lábaimnak az alaphangot. A fiatalok közül többen falnak mentek, hiszen ők még keresgélik határaikat. A hullámos terep, és a szokásosnál hosszabb táv „megviccelte” őket. De nincs ezzel semmi baj, ez egy jó kis tapasztalat. No, meg falnak menés után átütni fejben a dolgokat, és tovább menni, szintén erősíti a lelket.
Este közös vacsora Tatán, a legmacskásabb lábakat pedig picit átmasszíroztam. Meglehet, a legrosszabb állapotban éppen én voltam, hiszen utóbbi időben nem sokat futottam.

Kép forrása: Kuttor Csaba

Másnap nagyjából mindenki korrekt kinézettel ébredt. Erre szükség is volt, mert a leghullámosabb nap következett, ráadásul az első napi napsütést felváltotta a viharos szél, és a szakadó eső.

Első két emberünket nem irigyeltem. A 17 éves Fuchs Dóri ismét meglátogatta Agostyán felé a poklot, Szatmári Levi meg ismét 5öst érdemelt küzdésből, hiszen 3ik helyen váltott, a profi atlétáktól alig lemaradva. A második futóknak némileg hosszabb szakasz jutott, és bár itt nem kellett leküzdeni akkora szintkülönbséget, a sok brutálisan meredek (10-12%) rövidebb emelkedő és lejtő szintén nem túl kellemes. Nem tudom melyik a rosszabb, szerintem utóbbi. Bajai Peti és Horváth Zsani ezt szépen megoldották. Lányaink biztonsági futásra rendezkedtek be, az első napi 26 perces előny tudatában, míg mi fiúk próbáltuk ledolgozni a 2 perces hátrányunkat a dobogótól. Én itt rövidet futottam, de éppen ezért a Zsámbékig tartó folyamatosan lefelé tartó utat csőmaxon nyomtam végig. Izomzatnak lehet, hogy ez a leggyilkosabb dolog, én legalább is így éreztem. Lányaink itt már megint átvették a vezetést a 16éves Csák Pannának köszönhetően, amit az utolsó, Budakesziig tartó szakaszon Iklódi Eszti szépen meg is tartott. Nálunk Ruzsás Dávid igyekezett megtartani a másfél perces előnyt a negyediktől, de sajnos nem sikerült. Összetettben 4 percen belüli hátránnyal vártuk az utolsó napot.

Kép forrása: IronPhoto

A Budakeszi - Budapest szakasz meglepett. Először Telki felé kellett felmászni, majd vissza egy tűfordítót követően Budakeszire. Ez a 8 km már szépen megtépte a lábakat, melyek egyébként is sírnak ilyenkor már. Utána jött a siratófal Budapest felé, majd a János-hegy irányába a szint úton futottunk át Normafára. Ami jó az új pályában, hogy így a végén már csak le kellett futni a Déli pályaudvarhoz, és majdnem be is érkezünk a MOM sporthoz. Ami viszont mégsem annyira jó, hogy így viszont 15km-rel a lábban kell lefelé döngetni, nem pedig 7-tel, és ez komoly mértékben növeli a fájdalmakat. Én konkrétan lassabban futottam lefelé, mint a síkon előtte.

Lábaim könyörögtek, hogy álljak meg. Sokan ugyanezt érezték. Nem semmi kihívás volt.

Nálunk a fiatalok felülmúlták önmagukat. Szatmári Levi 1:18-as ideje ilyen terepen egészen kiváló, mi öregek 1:20-22 között szenvedtük végig. Lányoknál Csák Panna 1:29-e egészen parádés, magasan megelőzte a többieket, pedig a célban a többieknek sem volt őszinte a mosolya. Ráadásul Panna életében először futott 20km-nél többet...

Kép forrása: Kuttor Csaba

Aztán szép lassan kisimultak a ráncok, főleg akkor, amikor óriási derültséget okozva lányaink mozgássérültekként igyekeztek felmászni a dobogó legfelső fokára. (Akinek ez megvan videón, fizetek érte!) :) Mi fiúk egy jó tapasztalattal gyarapodtunk, meg pár vérhólyaggal. Egyébként pedig egyikünk sem bánta meg, hogy elindultunk, sőt, a vége felé azt vettem észre, hogy bár egyre jobban küzdeni kell, mégis ezt egyre szívesebben teszi mindenki. Erősen gondolkodom rajta, hogy jövőre az 5 napos futáson hasonló összetételben megint rajthoz állunk.

Forrás: Kuttor Csaba