Haláleset az UTMB-n

Az UTMB TDS távján meghalt egy cseh futó.

Én is ezen a távon indultam, és sok kérdést kaptam azóta a történtekkel kapcsolatban.

Haláleset az UTMB-n-1

Forrás: Papp Tünde

Fülledt, meleg időben indultunk, majd beborult, elkapott az eső. Én szeretem a hűvöset, póló+karszárban futottam végig, minimális időkre álltam meg (kulacstöltés). Futás közben nem éreztem szükségét kabátnak. Eléggé csúszott minden, meg sarasak voltak a lejtők, de nem érzékeltem szélsőségesnek a körülményeket.

Néhány technikásabb ösvényen át, talán a verseny legnehezebb felfelé mászása után, éjjel érkeztem a baleset helyszínére. 2400 méter környékén megállítottak. “Visszajáró vendégként” már tudtam, hogy egy figyelősebb szakasz jön, arra gondoltam, hogy csak a torlódás miatt várunk. Infót nem kaptunk. Lassan minden ruhám felvettem, a hővédő fólia is előkerült. Kb. egy bő órát ültem ott, nyirkos ruhában.

Poénkodni is próbált néhány futótárs, hogy eljött az összebújás ideje. Bő egy óra után szóltak a szervezők, illetve sms-ben értesítettek minket hogy induljunk vissza az esetemben 11 km-re lévő frissítőpontra (1800 m ereszkedés). Ekkor már nem bántam, mert nagyon kilátástalan volt az egész; senki se tudta, hogy mi van, teljesen átfagytam, a sár és tócsák miatt vizes lábam (amit normál körülmények közt simán kifűtök) már nem éreztem. Muszáj volt picit mozognom; a sor mellett volt egy füves kis rész, ahol páran leereszkedtünk.

Mikor besoroltam, elővettem a lefagyott kezemmel a telóm, és a TDS messenger csoportunkban írta Dani futótársam, hogy áll a sorban. Hátranéztem, és pont mögöttem állt. Gondoltam, ilyen szerencse nincs a szerencsétlenségben! Nagyon örültem neki. Ketten már valamelyest jobban telt az idő. Erre szükség is volt, mert még kb. 50 percet várnunk kellett egy szűk kőpárkányon, sorban állva, hogy kifeszítsenek egy kötelet az ereszkedésünkhöz, az egyik kritikusnak ítélt helyet biztonságosabbá téve. Ez a csúcshoz közel volt, csak párszáz embert érintett, mégis rettentően lassan ment. Itt egyesével mentünk, hegyi mentők (vagy szervezők) segítettek minket. Erre szükség is volt, mert magam is megcsúsztam a nedves kövön, a kötélbe csimpaszkodtam, illetve mások is bizonytalanul mozogtak. Normál esetben simán leereszkedne az ember, de kihűlt izmokkal, lábfejjel más volt. Innen szépen lesétáltunk, lassan feljött a nap. Közben jött a a baleset híre. Arról, hogy haláleset volt másnap értesültünk. Mindannyiunkat megrázott.

Haláleset az UTMB-n-2

Forrás: Papp Tünde

Vannak még bennem kérdések, ezekre is valószínűleg a napokban választ kapunk.

Pl. a baleset fél 1-kor történt, a 2:40-kor érkező File Balázst várakozás után még átengedték. Engem rá egy órára már nem. Vajon későn született meg a döntés? Lassú volt az infóáramlás?

Egyáltalán célszerű-e a legtechnikásabb részre éjjel vinni a mezőnyt?

Jó döntés volt

Személyes véleményem szerint jó döntés volt a verseny lefújása. Annál is inkább, mert a nagy emelkedőn, 50 km után is volt nem egy ember, aki már “világát nem tudta”, meg is fogalmazódott bennem, hogy ha sima úton alig tud már menni, hogy fog leereszkedni.

Ennek az is lehet az oka, hogy idén olyan rövidtávra jelentkezett versenyzőknek ajánlottak bekerülést, akik a sorsoláson keresztül nem nyertek indulási jogot. Viszonylag kevesen jelentkeznek, velük töltötték fel a létszámot.

De alapvetően is lehetne nehezíteni a bejutást, mert sokkal nehezebb terepnek gondolom, mint az UTMB vonalát. Megmondom őszintén, csodálom is, hogy eddig nem volt komoly baleset.

(Az életét vesztett futótárs esete nem ez volt; felkészült, remek futó volt.)