Magyarok az élmezőnyben az osztrák hegyifutó világkupa-futamon
Az idei hegyifutó világkupa-sorozat 4. állomását Mayrhofenben , egy igazi alpesi turista- és síparadicsomban rendezték meg. A verseny során a 10,4 km-es táv alatt 1170 méteres szintemelkedés megtételével kell feljutni az 1775 méter magasan lévő célba. Mivel az első egy kilométert - a kerékpárversenyekhez hasonló lassúrajtot követően - a futók a felvezető autó mögött Mayrhofen sétálóutcáján keresztül kocogva teszik meg, a település szélén lévő élesrajt után 9 km a hegy leküzdésére szánt tényleges táv.
81773-584.jpg Forrás:
A versenyre ezúttal mi, magyarok is hivatalosak voltunk, a kétszeres junior hegyifutó európa-bajnoknővel, a román Denisa Dragomirral és a kiváló hosszútávfutó Juhász Andrással utaztuk az ausztriai Alpok szívébe. A verseny előtti este megtartott ceremónia keretében egy pódiumon egyenként mutatták be az élversenyzőket, a hegyifutás jelenkori nagyjait. A szervezők, Andreas Tomaselli versenyigazgatóval az élen kiváló munkát végeztek, a két évvel ezelőtt még a komoly díjak ellenére is csekély tábort megmozgató hegyifutásból napjaink (a világversenyeket nem számolva) egyik legerősebb mezőnyét hozták össze. Az ötszörös európa-bajnok és 2010-es világkupa sorozat győztes, mayrhofeni címvédő, török Ahmet Arslan mellett sikerült idecsábítani a kétszeres VB ezüstérmes, eritreai Azarya Weldemariamot . Az afrikai futó 2009-ben up&down pályán lejtmenetben kapott ki az ugandai Goffrey Kusurótól , egy évvel később Szlovéniában viszont kemény tempót diktálva hatalmas szerepet vállalt abban, hogy az eritreai futók leszakítsák a nagy rivális Kusurót . Ezzel gyakorlatilag feláldozta magát és honfitársa, Gashazghi 3 másodperccel diadalmaskodott előtte.
81773-582.jpg Forrás: www.mayrhofen-harakiri.com
A hatszoros világbajnok, 8-szoros világkupa győztes, új-zélandi Jonathan Wyatt legendás alakja a hegyifutás közelmúltjának és napjainknak, mellesleg 2009-ben ő nyerte a Harakiri Berglaufot , tavaly pedig a kenyaiakat is legyőzve ezüstérmes lett Arslan mögött. A Thomas Krejci által irányított kenyai csapat ismét nagy neveket vonultatott fel: Isaac Toroitich Kosgei számos osztrák hegyifutáson, többek között a Grossglockneren győzedelmeskedett. Geoffrey Gikuni Ndungu kétszer nyert a Glockneren és ő tartja a pályacsúcsot, Samson Mungai Kagia pedig a Zirbitzkogelen versenyrekorddal lett első Kosgei előtt. Csehországot a Grintovecen Wyattot is legyőző Robert Krupicka és a tavalyi hegyi GP. 4., Andrenalinkupa győztes Roman Skalsky képviselte. Az EB 8. svéd Anders Kleist a norvég Skalla oppra készülve látogatott Ausztriába, a négyszeres német bajnok, Timo Zeller pedig egyben a tavalyi hosszútávú VB bronzérmese. A tengerentúlról a legendás, háromszoros masters VB bajnok, amerikai Simon Gutierrez és kanadai válogatott, B.C. 5 Peaks Trail Running Series győztes Edward McCarthy érkezett. A szomszédos Szlovéniát – többek között - az idei hosszútávú VB-t megnyerő Mitja Kosovelj , a Grintovecen remeklő Klemen Triler és az előző világkupa futamon 13. helyezett, junior győztes Luka Mihelic képviselte. Az olasz Gerd Frick és az angol Adam Osborne nagy nevek a hegyifutás világában, mindketten álltak már VK futam dobogóján. A román Cristian Prasneac főleg országúti versenyeken diadalmaskodott eddig. Ebben az erős mezőnyben az osztrákok részéről a négyszeres bajnok Alex Rieder , 2 VB-t és EB-t nyerő Helmut Schmuck , a két alkalommal osztrák bajnokságon is győzedelmeskedő Markus Kröll , a válogatott Simon Lechleitner és Thomas Heigl képviselte. Az egyre jobb formában lévő Martin Mattle pedig tizedik volt a junior VB-n. A felsorolt illusztris futók mellé engem is felhívtak a színpadra, ahol átvehettem a kiemelteknek járó rajtszámomat és közben azon gondolkodtam, mit keresek én itt a sztárok mellett.
81773-588.jpg Forrás:
A hölgyeknél a világkupa pontversenyt két GP futam megnyerésével vezető, EB bronzérmes szlovén Lucija Krkoc és az Európa-bajnoki 2. helyezett, olasz Antonella Confortola számított a legnagyobb esélyesnek, utóbbi egyben Jonathan Wyatt felesége. Mellettük tiszteletét tette Mayrhofenben a szintén szlovén (VB. 5.) Mateja Kosovelj , a német bajnok Lisa Reisinger , az előző évi győztes Brandy Erholtz , a kenyai Ruth Waithira Karanja , a fiatal osztrák Susanne Mair , a már említett román Denisa Dragomir és az EB 10. Emma Clayton Angliából.
A verseny előtti este Andrással társalogva kiszámoltam, hogy az erőviszonyok ismeretében az első 30-ba kerülés is nagy sikernek számítana, ugyanis eddig osztanak világkupa pontokat. A nagy nevek mellett több, korábbi versenyekről ismert ellenfelem is indult. David Denifl barátomat a Katrinon győztem le először, Wolfgang Lehmann percekkel előttem szokott célba érni, a holland Maykel Geerdinket pedig csak a masters VB-n előztem le. Ha előrébb szeretnék kerülni a végelszámolásban, a menők közül is el kell majd kapnom néhányat, a hegyen pedig bármi megtörténhet…
A rajtot követően a főszponzor Saab gyönyörű kabriója mögött együtt - a járókelőknek integetve - kocogott a mezőny, előttem Weldemariam , mellettem Krupicka futott. Egyszer csak megjelent Helmut Schmuck és előretuszkolta magát, ebből gondolhattam volna, hogy mindjárt következik az éles rajt. Nem gondoltam és beragadtam , mindenki meglódult, én pedig kb. a 100. helyen találtam magam . A településről kivezető szűk úton próbáltam előzgetni, de igazából csak akkor tudtam előrébb jutni, amikor a hegy lábánál egy földes úthoz értünk. Itt előztem meg Andrásékat és David Deniflék után iramodtam. 2 km környékén értem utol embereimet, Davidot és Maykelt , majd megelőztem az első helyen futó nőt, Antonella Confortolát , aki nemsokára egy kaptatón közöttünk utat vágva magának, ellépett tőlünk. Az első, nagyon kemény emelkedőn jócskán széthúzódott a mezőny, itt hagytuk le a lelassult Cristian Prasneacot . A többieknél jobban pörgetve haladtam felfelé, kerülgetve a hegytől belassult futókat, itt már az első negyvenben lehettem, viszont a szerpentines, meredek, sáros úton többen is elléptek tőlem, a nálam erősebb Wolfgang Lehmann , Confortola és David stílusának is jobban feküdt ez a szakasz. Mivel még sok volt hátra, egyáltalán nem estem kétségbe, hisz ezek a versenyek általában a táv utolsó harmadában dőlnek el.
81773-579.jpg Forrás: www.mayrhofen-harakiri.com
Az erdőből kiérve egy kevésbé meredek aszfaltos szakaszra értünk, ami nagyjából olyan volt, mint, a mi Kékes Csúcsfutásunk. Ettől a résztől tartottam egy kicsit, de meglepetésemre a húzós kaptatót követően - vélhetően a pörgetésnek köszönhetően - sokkal jobban álltak át az izmaim erre a gyorsabb tempóra. Előbb Luka Mihelic , majd Wolfgang Lehmann , Martin Mattle és David Denifl mellett mentem el, majd Antonella Confortolát is magam mögött hagyva a kanadai srácot vettem üldözőbe. Az aszfaltos részt egy újabb meredek, ezúttal murvás szerpentin követte, Edwards McCarthy -t és még két futót itt sikerült megelőzni, hamarosan korosztályos ellenfelem, a német Roland Vetter is hasonló sorsra jutott. Igaz ő nem hagyta annyiban a dolgot, 500 méter múlva visszaelőzött, de nem sokáig bírta ezt a tempót és újból elmentem mellette. Ezt követően jött az igazi meglepetés, Roman Skalsky igencsak belassult a pályán, próbáltam bíztatni, de látszott rajta, hogy elkészült az erejével, később eléggé visszaesett. Szépen haladtam előre, a fák nélküli szerpentineken láttam az előttem futó Kröll - Schmuck - Trieler - Krejci négyest és a mögöttem csatázó Confortola – Denifl - Geerdink – Mattle – Egger – Schreiner - Mihelic csapatot.
A táj, háttérben a 3000 méter magas, havas csúcsokkal pazar látványt nyújtott és a ragyogó napsütésben, ebben a csodás környezetben az ösvényeken menetelő hangyaként faltuk a hegyet . A fennsíkra felérve a terep krosszos jelleget öltött, tehenek által kitaposott, süppedős talajon a fűcsomók között keresgettem a megfelelő talajfogást. A tetőn jött az igazi meglepetés: az utolsó 800 métert lejtmenetben , csúszós, sáros ösvényen kellett megtenni, az egyik oldalon a meredek lejtő és a másikon a hegyoldal stílusban. Hajtani kellett, mert a mögöttem lévők sokat kockáztatva közeledtek a nekem nem kedvező részen. Én is határon futottam, kétszer meg is csúsztam. Martin Mattle viszont valami eszement módon a semmiből érkezett meg mögém, később megtudtam, hogy a lejtőn 5 helyet is előzött. Sajnos a hajrában én sem tudtam tartani és a célegyenesben – a Katrin Berglaufhoz hasonlóan - egyszerűen lefutott a fiatal osztrák. Ahogy David barátom a verseny után mondta, ha Martin megindul, akkor nincs mit tenni, annyira gyors…
81773-592.jpg Forrás:
Végül nagy csatában , sokat előzve 9 VK ponttal gyarapodva 22. lettem ebben az erős mezőnyben és a Grintovec után ismét az első női versenyző előtt értem célba. Masters korosztályomban az idei osztrák bajnokságot is megnyerő Alex Rieder mögött ezüstérmes lettem. Ezen a napon a maximumot nyújtottam, de az utolsó, lejtős szakaszon sajnos egy pozíciót vesztettem. Juhász András - Denisát segítve - Roman Skalsky mögött a 36. helyen ért célba.
Miközben én a hegyen csatáztam, az élen is nagy harc dúlt, az esélyes Azarya Weldemariam már az első meredek részen megpróbált ellépni ellenfeleitől, de Ahmet Arslan mindent megpróbált, az utolsó, lejtős részen 23 másodpercre csökkentette hátrányát a győztes eritreai mögött. A bronzérmet a kenyai Geoffrey Gikuni Ndungu szerezte meg honfitársa, Isaac Toroitich Kosgei előtt, őt Jonathan Wyatt és Samson Mungai Kagia követte, Robert Krupicka pedig megelőzte Anders Kleistet . A legjobb osztrák, Simon Lechleitner a 9. lett. A mezőny erősségére jellemző, hogy a hosszútávú világbajnok Mitja Kosovelj csak a 14. helyen ért célba, a német bajnok Timo Zeller pedig nem fért be a díjazott első 15-be…
A hölgyeknél Antonella Confortola diktálta a tempót, igaz 3 kilométerig a kenyai Ruth Waithira Karanja vezetett. Ő síkon nagyon gyors, de nem igazán bírja a hegyet, ennek megfelelően a végére vissza is esett a 10. helyig. Végül a győztes olasz hölgy mögött Lucija Krkoc és Lisa Reisinger fért még fel a dobogóra, a címvédő Brandy Erholtz 4. lett, Denisa Dragomir pedig a 7. helyen ért célba.
Eredmények: Férfiak: 1. Azarya Weldemariam ERI 50:00 2. Ahmet Arslan TUR 50:23 3. Geoffrey Gikuni Ndungu KEN 51:20 4. Isaac Toroitich Kosgei KEN 51:45 5. Jonathan Wyatt NZL 52:25 6. Samson Mungai Kagia KEN 53:32 7. Robert Krupicka CZE 53:59 8. Anders Kleist SWE 54:22 9. Simon Lechleitner AUT 54:31 10. Alex Rieder AUT 55:22 11. Adam Osborne GBR 55:33 12. Gerd Frick ITA 55:53 13. Simon Gutierrez USA 56:28 14. Mitja Kosovelj SLO 57:15 15. Thomas Heigl AUT 57:22 16. Timo Zeller GER 58:05 17. Markus Kröll AUT 58:22 18. Helmut Schmuck AUT 58:25 19. Klemen Triler AUT 1:00:42 20. Thomas Krejci AUT 1:00:56 21. Martin Mattle AUT 1:02:12 22. GERLEI TAMÁS HUN 1:02:14 23. Roland Vetter GER 1:02:33 24. David Denifl AUT 1:02:48 25. Maykel Geerdink NED 1:02:55 … 28. Luka Mihelic SLO 1:03:30 29. Edwards McCarthy CAN 1:03:55 30. Wolfgang Lehmann AUT 1:04:05 …. 35. Roman Skalsky CZE 1:06:11 36. JUHÁSZ ANDRÁS HUN 1:06:21
Nők: 1. Antonella Confortola ITA 1:02:50 2. Lucija Krkoc SLO 1:03:32 3. Lisa Reisinger GER 1:03:58 …. 7. Denisa Dragomir ROM 1:06:33
