- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Számos Hoka futócipőt, köztük terepfutócipőket is teszteltünk már, azonban a Mafate széria egyik korábbi modellje sem járt még nálunk, így kíváncsian vártuk, hogy hogyan is fog teljesíteni a márka top kategóriába tartozó darabja. Jómagam nagy kedvelője vagyok a Hokának, több saját cipőm is volt/van, ezzel együtt a teszt írása során próbáltam abszolút objektív maradni az értékelést illetően.
A várakozásomnak megfelelően, amikor először kezembe vettem a cipőt az az érzés fogott el, hogy ez a cipő nem csak a képeken, a valóságban is felsőkategóriás darab. Erre persze lehetne mondani, hogy szubjektív vélemény, de azért az mindenképp érződik egy cipőről, ha jól van összerakva. Na, de lássuk a részleteket!
Az előző szériához képest óriásit fejlődött a Mafate, ugyanis a cipő súlyából mintegy 5 százalékot sikerült faragni, így a 4-es modell súlya már becsúszott 300 gramm alá. A 42-es méret a gyári adatok alapján egészen pontosan 295 grammot nyom. Ez a szám az én 46-os cipőm esetében saját mérés szerint már 340 gramm, ami azért nem tartozik a pille könnyű kategóriába, igaz, a robosztus kialakítással teljesen paliban van. Ez a nagyjából terepcipő kategóriában átlagos súly egyébként futás közben egyáltalán nem érződik, sőt, talán egy kicsit könnyebbnek is hat, mint amilyen valójában.
A Mafate 4 dropja a márkánál megszokott módon elég alacsony. A nagyon vastag, párnázott talpkialakításból nem is gondolná az ember, hogy mindössze 4 mm van a cipő orra és a sarka között. Ez egy magasabb dropphoz szokott felhasználónál elsőre olyan érzést kelthet, mintha sarkon járna vagy mintha a cipő talpa az orránál vastagabb lenne. Ez persze nem így van, az érzést hamar meg lehet szokni! Hogy mire is ideális ez az érték, azon lehetne vitatkozni, azonban a Hokától megszokott kiváló csillapítással együtt azt kell, hogy mondjam, szinte mindenféle stílusú futó meg tud majd vele barátkozni, legyen az egy szárnyait éppen csak próbálgató, kezdő terepfutó vagy akár egy komolyabb ultrára készülő profi.
A sarokmegtámasztás kérdése ennél a cipőnél ténylegesen kérdés. Alapvetően a sarokrész kialakítása, hogy úgy mondjam elég fitt, vagyis, ha jó méretet választunk belőle, akkor pöpecül tart minden irányban és nagyon technikás terepen is precízen tudjuk pörgetni a lépéseket. A jó tartásnak az tud keresztbe tenni, hogy a cipő első része szerintem túl szélesre sikeredett (pedig nekem elég széles lábfejem van), így, ha a terepcipőknél megszokott, kicsivel a láb tényleges méreténél nagyobb darabot választ az ember, megvan az esélye, hogy a láb pl. egy komolyabb downhillben picit előre csúszik, így veszítünk egy kicsit a sarokmegtámasztás hatékonyságából. Ezt persze lehet orvosolni azzal, ha jól meghúzzuk a fűzőket, azonban nálam ez a megoldás már a „túl szoros” érzést hozta, ami abból fakad, hogy az említett fitt (vagyis keskeny) kialakítás egészen a fűzők végéig tart, a cipő csak itt kezd el „hirtelen” szélesedni. A konklúzió az, hogy jól el kell találni a méretválasztást, különben az amúgy kiváló sarokmegtámasztás nem áll majd száz százalékosan a rendelkezésünkre.
Alapvetően egy neutrális cipőről van szó, melynél nem számítottam különösebb boltozati alátámasztásra. Ennek ellenére a Mafate 4-esnél érezni, hogy tartja egy kicsit a hosszanti boltozatot, aminek én kifejezetten örültem, ugyanis nem feltétlenül szeretem a teljesen „sík” cipőket. Ez egyébként ízlés dolga. Ez a megtámasztás természetesen még nagyon messze van egy pronáló (befelé dőlő) lábra ideális alátámasztástól, azonban aki nem ehhez szokott, annak lehet, hogy igényel néhány kilométert, mire megbarátkozik vele.
Általában a puha, jól csillapító talp és a stabilitás nem szokott jóbarátja lenni egymásnak, a Hokánál mégis sikerült áthidalni ezt a problémát. A cipő nagyon stabil érzést nyújt, még extrém talajviszonyok esetén sem érzi benne az ember, hogy veszélyben lenne a lépések biztonsága. Ezt a stabilitást pedig jól „komponált” módon csak akkor érezzük, amikor erre szükség van, könnyű terepen a cipő hagyja a bokánkat úgy mozogni, ahogyan az kényelmes. Én pontosan ezt várom egy jó terepcipőtől!
Általában nem a terepfutó cipőktől várja az ember, hogy komoly, energiavisszanyerésből származó rásegítést nyújtsanak a sebességet illetően. A Mafate esetében mégis érezni, hogy a talajfogás energiáját a vastag talp ellépéskor részben visszaadja, na persze ezt a plusszot nem egy karbonbetétes utcai modellhez kell hasonlítani. Hozzá kell tenni, hogy a ProFly technológiát, melyet a Mafaténál is alkalmaztak és aminek az energiavisszanyerés köszönhető a leggyorsabb karbon cipőknél is használják, szóval az érzés nem véletlen! A ProFly egyébként a gyakorlatban egy két részből összeálló középtalpat jelent, mely egyszerre pihepuha talajfogást és dinamikus elrugaszkodást tesz lehetővé.
A pár héttel ezelőtti tesztekkel ellentétben ezúttal nem okozott problémát saras erdei utakat és nedves sziklákat találnom a teszteléshez. Ezek azok a körülmények ugyanis, ahol egy terepcipő ki tudja mutatni a foga fehérjét. Hát a Mafate és az ő Vibram Megagrip, 5 mm-es bordákkal ellátott talpa kimutatta és nem okozott csalódást. Sőt! Direkt megkerestem a „kedvenc” sarazós szakaszaimat a környékünkön, ahol azért itt-ott nagyobb köveket is találni, de nem igazán tudtam zavarba hozni a cipőt. Sáros rézsű, mély murva, homok és sáros szikla nem volt akadály. Még a simára kopott, meredek macskakőre is rámentem, hátha meg tudom izzasztani, de egy két apróbb, kevésbé stabil lépésből adódó megcsúszáson kívül semmi negatívat nem tapasztaltam. Azt hiszem erre mondják, hogy 10/10. Najó legyen 9 és fél, hagyjuk meg a 10-et a meglepetéseknek!
Amikor egy Hokáról beszélünk, akkor ez a fejezet érzésre felesleges. A márka szinte összes modellje ütéscsillapítás szempontjából a kényelmi skála tetején foglal helyet, így csak arról lehet beszélni, hogy jobb vagy még jobb. Túlzásnak tűnhet, de nem az! Természetesen a Mafate 4 Speed is bőven megugorja ezt a szintet, az egyetlen pont, ahol bele tudok kötni az a sarka. Meredekebb lefelékben sok más futóhoz hasonlóan én is többet használom a cipő sarkát (gördülés) és mondjuk a Speedgoat 4-esemhez képest ezt a modellt kevésbé érzem komfortosnak. Ezzel együtt, mint említettem, bőven a nagyon kényelmes kategóriába teszem a Mafatét, de én ezen a részen még el tudnék képzelni némi fejlesztést.
Mint már korábban említettem, a cipő kaptafájával nem tudtam gyorsan megbarátkozni. Elsőre kicsit nagynak tűnt, de később rájöttem, hogy a méret megfelelő, a keskeny sarok és a túl széles lábtér az, ami nekem nem áll össze. Ez persze nagyon egyéni dolog és szerencsére a jó párnázottság és az új anyagok sok mindent kompenzálnak. Az előző szériához képest az egész felső részt újratervezték a mérnökök, ami kényelem szempontjából egész jól sikerült. Ami nekem kifejezetten tetszik az a tökéletesen párnázott nyelv és a széles fűző kombinációja, mely szinte el is feledteti az emberrel, hogy valami rá van „szíjazva” a lábára. További jó pont, hogy annak ellenére, hogy a sarokíven alul szinte semmi szivacsot nem találunk, az tökéletesen kényelmes. A Jacquard Mesh névre hallgató, a nyelv meghosszabbított vonalában található, egyébként nagyon jól szellőző felső rész azonban számomra érthetetlen módon csak úgy ímmel-ámmal van felvarrva, széleit belülről simán fel lehet hajtani, ami hosszabb távoknál akár problémát is okozhat. Ez azért egy fekete pont! Összességében egy kényelmes cipőről van szó, de azért ezen még lehet dolgozni.
Röviden összefoglalva: ott hajlik, ahol kell. A vastag talp, a jól támasztó sarokkialakítás és a cipő oldalán található kövek elleni plussz védelem nem azok a tulajdonságok, melyek kedveznek a rugalmasságnak, de ezzel nincs is baj, egy robosztus terepcipő ne legyen behajtogatható a belső zsebbe. Hozza, amire szükség van, én nem várok ennél többet.
Ez volt számomra a kellemes meglepetés. Bár már elsőre is látszott, hogy szinte az egész felső rész olyan szövetből van, mely elég durva a tartóssághoz, de azért fog valamennyire lélegezni, nem gondoltam volna, hogy egy hosszabb futás után is száraz lábbal szállok ki a cipőből. Persze a már említett új, légies Jacquard Mesh anyag, melyet a lábujjak felett találunk minden bizonnyal sokat hozzátesz az összképhez, azért mégis meglepődtem. Főleg, hogy mivel elsőre nagynak éreztem a méretet, az első néhány kilométert téli, vastag zokniban tettem bele a cipőbe és így sem fülledtem bele (mindez kb. 15 fokban). További plusz pont, hogy a jó szellőzés ellenére a cipő a vizet is bírja valamelyest, vizes fűben egyáltalán nem ázott be!
A Hoka Mafate 4 összességében egy jól összerakott kis cipő, melyet főleg durvább terepkörülmények közé ajánlanék. A kaptafáját nem feltétlenül fogja minden neutrális lábú futó szeretni, vásárlás előtt érdemes tesztnapokon kipróbálni és belőni a helyes méretet, főleg, hogy az árazása nem a „vagy jó lesz vagy nem” kategória. Egy 70+ ezres terepcipőt nem szívesen használ el fűnyírásra az ember!
A cipőtesztet a HOKA magyarországi forgalmazója támogatta, de a teszt eredményébe semmilyen beleszólása sem volt.
