- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Az utóbbi években először csak kicsit, ma pedig már nagyon „ömlenek” az arcunkba a különböző influenszerek jeges kádban és befagyott tóban (lékben) lubickolós videói, sőt, különböző magyar hírességek is leteszik a voksukat a jeges fürdő hasznossága mellett. A nézők egyik felének a csobbanás gondolatától is feláll a szőr a hátán, a másik fele pedig anélkül követi a divatot, hogy igazán megismerné a dolog tudományos oldalát.
A jeges fürdőzés valamikor a Covid járvány első hullámát követően kezdett egyre népszerűbb lenni Európában, pontosabban annak nem skandináv részén. Persze korábban is láttunk már embereket ilyen-olyan alkalmakkor a fagyos vízbe merülni – pl. a néhai Sirilla György télen rendszeresen átúszta a jeges Dunát Budapesten - , azonban ez nem számított hétköznapi dolognak. A módszert a modernkori holland jógi, Wim Hof tette népszerűvé, aki könyveiben és előadásaiban arról ír/beszél, hogy a hideg számtalan pozitív hatással bír az emberi szervezetre. Wim a módszer gyakorlásával kezeli a stresszt, csökkenti a szervezetben előforduló gyulladásokat és ezzel erősíti úgy általában az immunrendszert, mely ellenállóvá tesz a betegségekkel szemben. Nem tudni, hogy a covid mennyire volt motiváló tényező abban, hogy az emberek hirtelen szerettek volna ellenállóbbá válni, de az biztos, hogy ugrásszerűen megnőtt azok száma, akik Wim Hof követői lettek.
Tudni kell, hogy Wim nem találta fel a spanyolviaszt. A hideget már nagyon régóta, egyes feljegyzések szerint nagyjából az ókori görögök óta használják a fent említett problémák kezelésére, és biztosak vagyunk benne, hogy te is, Kedves Olvasó, vettél már részt (legalábbis kicsiben) ilyen terápiában, maximum nem tudtál róla vagy nem tudatosult benned, hogy ezt csinálod. Gondolj csak arra, amikor fájt valamid és elővetted a mirelit borsót a fagyóból. Ugye?
A Wim Hof módszer, pontosabban annak jégfürdős oldala, illetve a folyékony nitrogén elpárologtatásán alapuló hidegkamrák használata korábban sportolói körökben volt csak népszerű. Számtalan atléta töltötte és tölti a mai napig a kemény edzés utáni első néhány percet nyakig jégbe merülve. Aki néz országúti kerékpárt, az pl. a 2023-as Tour de France-on is felfigyelhetett rá, hogy Tadej Pogacarnak külön kisbusz szállítja a szakaszok befutójához a kádat, melyben pár perccel a célvonalon áthaladást követően megkezdheti a regenerációt. Ahol nincs lehetőség a vizet fagypont körüli hőmérsékleten tartani, ott jönnek képbe az említett hidegkamrák, melyekhez csupán egy palackra van szükség, hogy extrém hideget teremtsenek bennük. És persze sokkal menőbbek is, de ez már más kérdés...
A dolog tehát nem újkeletű. Az öreg holland is már nagyon régóta építgette módszer köré létrehozott brandet, azonban a siker sokáig elkerülte. Pedig nem mondott rosszat, csak valahogy senkit se érdekelt. Érdemes azért megjegyezni, hogy esetében a hidegterápia különböző légzőgyakorlatokkal és meditációval együtt alkot egy egészet, mely miatt az egésznek lehet egy kis spirituális visszhangja. Nem tudjuk, hogy ez volt e az oka a késői „befutásnak”, azt azonban látjuk, hogy ez már nem szab gátat a népszerűségének, sőt talán még növeli is azt.
A hidegterápiában a kulcs a szervezet extrém ingerrel való sokkolása. Ez az extrém inger egyébként lehetne akár hősokk is (pl. szaunázás), a lényegi mechanizmus ugyanaz lenne. A sokk hatására a mellékvesevelő elkezd noradrenalint vagy másnéven norepinefrint termelni, amely egy, a pozitív izgalmi állapotért felelős hormon és neurotranszmitter. E hormon jelenléte a vérben beindítja az úgynevezett „üss vagy fuss” reakciót, mely a szervezetet gyakorlatilag izgalmi állapotba hozza. Ennek eredményeképpen az erek összeszűkülnek, a pulzus megnő, az energia pedig felszabadul az energiaraktárakból. Ezeket a reakciókat szimpatikus reakcióknak nevezzük, mivel úgy általában véve jó hatással vannak a szervezetre. Ennek az anyagnak jelentős szerepe van a hangulat szabályozásában is, hiányában pl. depresszió, hangulatingadozás alakulhat ki.
A jeges fürdőzés tehát gyakorlatilag akut módon felpörgeti a szervezetet, mely izgalmi állapot pozitív hatásai az inger megszűnését követően még sokáig érvényesülnek. Hogy ez miben nyilvánul meg?
Kutatások igazolták, hogy mivel a test hőszabályozása ugyanazon idegi útvonalakon történik, melyeken a fájdalommal kapcsolatos információk is továbbítódnak, a jeges fürdő képes csökkenteni a (izom)sérülésekből fakadó, többnyire gyulladás okozta fájdalmat. Ilyen sérülések közé tartozik az izomláz is, mellyel bizonyára már mindenki találkozott.
A jeges sokk hatására a noradrenalin a perifériás keringést átmenetileg gyakorlatilag megszünteti, melynek oxigénhiányos állapot lesz az eredménye. Az oxigénhiány rendszeres előfordulása esetén a szervezet elkezd adaptálódni a szituációhoz, mely növeli az izmok oxigénellátottságát, mely közvetve teljesítménynövekedéshez vezet. Az erről szóló egyik kutatást ITT olvashatjátok.
A hidegsokk egyes kutatások szerint a noradrenalin szint emelése mellett csökkenti a vér kortizolszintjét is. A kortizol az egyik legismertebb stresszhormon, csökkentésével kezelhető az általános, hétköznapi stressz, mely a legtöbb pszichoszomatikus betegség okozója.
Egy 2023-as kutatás igazolta - melynek keretei között a hideg vízbe merülő alanyok agyi funkcióit vizsgálták -, hogy a jeges fürdő aktiválta az agy koncentrációért, érzelmekért és önszabályozásért felelős területeit, ez által harmonizálta az alany általános kedélyállapotát. Az alanyok boldogabbnak, nyugodtabbnak és energizáltabbnak érezték magukat a terápiát követően.
Ezek a dolgok már különböző kutatások alkalmával nagyjából bizonyítottnak számítanak, azonban számos további, jelenleg is folyó kutatás létezik, mely további területeit vizsgálja a hidegterápiának. Egyes feltételezések szerint pl. – melyek egyértelmű bizonyításához még nincs elegendő adat – a hidegterápia igen pozitív hatással van az anyagcserére is. Ezt a pozitív hatást az úgynevezett barna zsírszövetnek tulajdonítják, ugyanis ez a szövet hideg hatására hőt kezd termelni, a hőtermelés pedig extra kalóriák elégetésével jár.
Hogy a hidegnek mennyire kell hidegnek lennie ahhoz, hogy hatásos legyen, a mai napig vitatott kérdés. A vélemények nagyjából megegyeznek abban, hogy bármilyen formában is tesszük ki magunkat a hidegnek, annak 15 °C alatt kell lennie. A vita ott kezdődik, hogy az egyes módszerek (hideg levegő, fürdő, zuhany) milyen hatékonysággal érik a kívánt hatást, vagyis mennyi ideig kell kitennünk magunkat az ingernek. Az egyes álláspontok boncolgatásába nem mennénk bele, a leghasználhatóbb tanács az (Wim Hof is ezt tanácsolja), hogy amikor már nagyon azt érezzük, hogy jó lenne abbahagyni a dolgot, akkor tegyük meg. Ha ez 30 másodperc akkor 30 másodperc, ha pedig 10 perc, akkor 10 perc. Idővel úgyis nőni fog a tűrőképességünk és az elsőre nevetségesnek tűnő néhány másodpercből hamar percek lesznek. És amúgysem kell versenyezni senkinek!
A téma kapcsán, ha nem is heves, de állandó vita van a kutatók és az orvosok között. Bár egyre több orvos és terapeuta használja aktívan a hidegterápiát, sokan a mai napig teljesen felesleges önsanyargatásnak tartják, igaz, azzal szinte mindenki egyetért, hogy ártani nem árt. Az interneten is sokféle vélemény kering a dologról. Valakié tapasztalatokon alapszik, valaki pedig csupán muszájnak érzi, hogy hozzászóljon a témához. Mi mindenkinek azt tudjuk javasolni, hogy „nem árthat” alapon próbálja ki a hidegsokk valamilyen formáját és döntse el maga, hogy melyik táborhoz csatlakozik.
