Magyar indulók a legkeményebb Spartan versenyen

Frissítés!!! A cikk megírása óta honfitársaink túl vannak a megmérettetésen. A versenyen szerzett élmények pirossal kiemelve a cikkben.

Hó, jég, vízesés, gejzírek, embert próbáló terepviszonyok, északi sötétség és Aurora Borealis – tökéletes díszlet minden idők legkeményebb Spartan versenyéhez, a december 15. és 17. között Izlandon megrendezendő 24 órás világbajnoksághoz. Az eseményen 30 magyar versenyző is rajthoz áll, köztük lesz az ultrák ultrája, Szőnyi Ferenc, aki Indiából érkezik Reykjavikba, Gyurcsó Andrea, a Spartan legeredményesebb hazai női versenyzője, és Kempelen Zita, a magyarországi Spartan szervezőcsapat tagjai is. Hát csapjunk bele!

„Elkötelezed magad valami mellett, ami epikus kihívás és meg kell erőltetned magad, hogy egyáltalán eljuss oda, elkötelezed magad valamiért, amiről tudod, hogy fájni fog. Nem könnyű az Izlandi télben 24 órán át futni, miközben Spartan akadályokat kell leküzdened. Egy szép napon a napsütésben, egy sima füves réten is nehéz. Ugyanakkor ez lesz a legnagyobb élmény is az életedben. Kihoz valami olyat belőled, amit el sem tudtál volna képzelni korábban” – így jellemezte David Watson, a Spartan Race alelnöke, az izlandi ultra-világbajnokság társalapítója a közelgő, alig több mint két hét múlva kezdődő kihívást.

Watson szerint Izland tökéletes helyszínt szolgáltat ahhoz, hogy a gejzírekhez hasonlóan rég elfeledett túlélési ösztönök, mélyre elnyomott energiák törjenek fel az emberben. A Spartan24 megmutatja, hogy a mai szánalmasan elkényeztetett társadalom mélyéről miként tud felzubogni a kalandvágy, az évezredeken át bennünk lévő őserő.

„A Spartannal nem teszünk mást, minthogy jobb emberré próbálunk tenni másokat” – fogalmazott a főszervező, aki úgy véli, Izland keménységével, fagyottságával, szélsőségeivel és kiszámíthatatlanságával tökéletes élő díszletet ad az eseményhez.

Hát járjuk is be gyorsan a „színpadot”, amelynek láttán a kalandosabbakat elfogja a vágy egy túrabolt teljes készletének felvásárlására, a kevésbé acélozottakat pedig egy „one way ticket” megvásárlására sarkallja Thaiföld egyik üdülőparadicsomába. Aki az elefánthátas-masszázsos kikapcsolódást preferálja, kattintson tovább, mert bizony itt és most a Trónok harcát idéző helyszínek hangulata következik, fagyos-jeges „Fallal”, a Vadak búvóhelyének beillő sziklafennsíkokkal, nyomasztó sötétséggel, gyönyörűséges Északi fénnyel, gőzölögve bugyogó, ég felé törő gejzírekkel és megfoghatatlan, megjósolhatatlan időjárási viszonyokkal.

Ugye már Ti is vágyakozva borzongtok?!

Jó néhány hónapja teszik ezt már sokan Magyarországon is. Bár elég későn került fel a versenynaptárba a Spartan24, így is közel 30 magyar induló regisztrált és szedte össze a pénzt az utazásra, a nevezési díjra. Bár legtöbbjük hazai és extrém európai versenyhelyszíneken edződött az elmúlt években, talán még egyikőjük sem találkozott ilyen jellegű kihívással. December közepén modernkori vikingekké válhatnak ők, akik a szokásos akadályokat megzabolázva, 24 órán át „bíbelődhetnek” önmaguk legyőzésével.

„Ez az első ilyen jellegű verseny, amit mindenki, aki ezer szállal kötődik a Spartanhoz, nagy izgalommal vár – mondta Sisak Zsófia, a hazai Spartan rendező csapatának tagja. – Hasonló jellegű rendezvények már voltak a világban, de ilyen szélsőséges körülményeket kínáló viadal még sosem. A szervezők egy közel tíz kilométeres kört építettek - ezen a körön lesznek elhelyezve a szokásos akadályok - ám domborzatilag és az időjárás szempontjából is különleges, szokatlan élményt ad majd a 24 órás Spartan, körönként 500 méteres szintkülönbséggel. Kemény pálya lesz, s tulajdonképpen azoknak ajánljuk ezt a kihívást, akik tudnak 80-100 kilométert terepen futni. Minket is meglepett, hogy Magyarországról milyen sokan mennek majd Izlandra, igaz, nem mindenki ultrázni, lesznek olyanok is, akik a sprint távon állnak rajthoz, belekóstolnak a körülményekbe, kicsiben élik meg ennek a kihívásnak a hangulatát.”

Mert ilyen őrületes kaland ritkán jön szembe az emberrel. Magyarországon 2014. óta van jelen a Spartan mozgalom és a kezdeti lépések után 2017-ben már három helyszínen, Veszprémben, Kazincbarcikán és Eplényben négy versenyt bonyolítottak le a szervezők. Sikerült is olyan népszerűvé tenniük ezt a sportágat Magyarországon, hogy kénytelenek minden egyes fordulón létszámlimitet megállapítani. Az október végi eplényi Beastre – mint egy jó Rolling Stones koncertre - mindössze hat és fél óra leforgása alatt fogytak el a jegyek az Open kategóriába.

Nem könnyű az Izlandi télben 24 órán át futni, miközben Spartan akadályokat kell leküzdened.

De a „Gördülő kövektől” kanyarodjunk vissza Izlandra, Európa második legnagyobb szigetére, a „dóttírok” és „sonok” országába, ahol 335 ezren élnek, ahol a jégvilág ellenére az emberekben van melegség, segítőkészség, humor, büszkék misztikus mesevilágukra, a kissé „zizzent” Björk zenéjére, Arnaldur Indriðason krimijeire, söreikre és persze a 2016-os labdarúgó Európa-bajnokságon megélt csodára.

Szőnyi Ferenc

Egy másik mesevilágból, Indiából érkezik majd Reykjavikba a magyarországi ultrák ultrája, Szőnyi Ferenc, aki először októberben az eplényi Beasten szerzett Spartan tapasztalatokat. Szőnyi számára ismeretlen terep ez a sportág, de aki a mexikói Double Deca Ironmantől kezdve, a Spartathlanon át, a Race Across America-n keresztül, a Le Mans-i 24 órás kerékpárversenyig, vagy éppen a Himalájában rendezett Hell Race-ig (480 km futás) minden „finomságot” kipróbált már, egy izlandi orkánerejű, mindent magával söprő ultrára nem tud nemet mondani.

„Ez csak kívülről nézve játszószoba, belülről nagyon is szelektív igénybevétele a testnek. Elképesztő erőnlétet, vitalitást kíván, fogások, ugrások, ritmus, erős karmunka jellemzi. És ezek az „egyebek” nekem még mind tanulandók. Izland miatt változtatni kellett az edzésmunkámon, terembe járok, ahol fekvőtámaszozom, Burpeeket csinálok. Mivel nincs korcsoportom, valószínűleg ezen a versenyen nekem nem is terem majd babér, inkább csak kirándulásként tekintek a Spartan 24-re” – mondta Szőnyi Ferenc, aki idén nyáron a Himalájában megnyerte a 480 km-es Hell Race-t, s most, november végén is Indiában versenyzett, ahol barátai meghívására egy 170 kilométeres 4700 méteres magaslaton zajló mountain bike versenyen vett részt.

Frissítés!!! Szőnyi Ferenc élményei pár mondatban:

„Az elképesztő magassági görbét fokozta a szinte mászhatatlan közeg: guruló laza szikla, hó, jég és sár. A tetőn 60-70 km/órás szél fújt és körülbelül -2, -4 fok volt, bár ez a második körben enyhült kicsit, ekkora azonban szakadni kezdett az eső. Az akadályok – függeszkedő, húzó, emelő, mászó számok – csak lassították gyötrelmünket. Már a 2. körnél teljes ruhacserére volt szükség. Ezt követően a 3. és 5. körnél is. Szerencse volt, hogy sok mindenre készültem, szinte minden felszerelésem duplikálva volt.”

A nehéz körülmények ellenére Szőnyi remekül teljesített. A versenyen összesen körülbelül 1000-en indultak a 300 és a 700 méteres sprint távon, valamint a 24 órás versenyszámban, azonban csak 320-an értek célba. Ferenc a korcsoportjában a 18. helyen végzett, de szerinte ennél a versenynél nem fontos a helyezés: „Már a megkeresés is nagy büszkeség volt számomra, hogy az induló magyar csapat fogadott a tagjai közé! Nem számít az eredmény, csak a teljesítmény! Aki itt volt, aki végig csinálta, az mindenki győztes volt!” (Forrás: Hell Energy)

Kempelen Zita

Kempelen Zita, a hazai Spartan élet kiemelkedő alakja, versenyszervező, résztvevő, korábbi tájfutó neve is a rajtlistán szerepel, sokat tapasztalt Spartanos ő, aki szerint az időjárás jelenti majd a legnagyobb kihívást.

„Maga a technikás hegyi terep megszokott az egyéb európai versenyeken is, itt most inkább az extrém időjárás, a hideg, a hó, az erős szél és a huszonegy órán át tartó sötétség jelenti majd a kihívást – mondja Zita, aki viccesen megjegyezte, csak nagyjából tudja, hogy mi vár rá, éppen ezért az elmúlt időszakban növelte Burpee-immunitását. – Az alapvető akadályokat itt is hozni kell, de mivel a verseny sokkal hosszabb, mint amihez szoktunk, így a fáradtság miatt egyre kevesebb akadály fog sikerülni. Éppen ezért sok büntetőt kell majd végrehajtani ezen a versenyen. Hogy mi dönthet majd? Nem a gyors futóképesség, hanem a kitartás, a hosszú távú állóképesség, a mentális felkészültség, a jó problémamegoldó készség és a rugalmasság, hiszen egy ilyen versenyen bármi megtörténhet, és annak az ellenkezője is. Ilyen szituációk megoldása fáradtan, esetleg több órás futás után már nem olyan egyszerű feladat. Előnyben lesz az, aki hosszú távokon, monotonitásban edződött.”

Zita nem vallja magát versenyszellemű sportolónak, nem a minél jobb helyezés hajtja, hanem az, hogy a legtöbbet kihozza magából. Az izlandi Spartan24-re a Piros85 87 kilométeres távjával készült, amelyet október végén futott le, onnantól kezdve pedig rövidebb futások és sok erősítés jellemezte az edzésmunkáját.

„Novemberben már csak azzal a céllal edzettem, hogy erő-állóképességben fejlődjek, de a futást is szinten tartottam és törekedtem arra, hogy ne sérüljek le, ne legyek beteg, mindent olyan terheléssel csináljak meg, hogy még egy három órás edzés végén se kimerültséget, hanem jóleső fáradtságot érezzek – folytatta Zita, aki változatos terheléssel tartja fent motivációját és vigyáz arra, hogy a felkészülése ne csapjon át túledzettségbe.

„Úgy szeretnék odaállni, hogy friss vagyok, azt akarom érezni, hogy „ide nekem a hegyet!”… persze ez az érzés majd egy-két óra után vélhetően elmúlik bennem, de ilyenkor kell a jó mentális állapot.”

Kép forrása: iceland.spartan.com

Zita tisztában van vele, hogy azok az elemek, amelyek technikailag eddig sem mentek neki, azok Izlandon sem fognak, éppen ezért külön nem is készül rájuk. Ráadásul ez nem szokványos Spartan lesz, hanem egy igazi téli „hadjárat”, csontig hatoló hideggel, fájdalmakkal, a „nem feladni” gondolatával. Az alapokban tájfutó múltja Izlandon sokat segíthet neki.

„Tájfutóként erdőben szocializálódtam, így a csúszósabb vagy technikásabb, kövesebb terepek, a meredekek lefelé, a patakban futás nekem nem okoz gondot. Azt hiszem, itt olyan ultrafutók lehetnek a legjobbak, akik a futáson kívül erősítő munkát is végeznek, vagy van erő-állóképesség alapú sportjuk is. Nehéz kérdés ez, mert az ember alapvetően futhat több száz kilométert, ha felsőtestben gyenge, itt el fog vérezni. Itt szerintem leginkább a kifejezetten akadályfutó sportból a profik fognak majd érvényesülni, akik futással, kerékpározással rendszeres hosszú távú edzésmunkát végeznek. Nagy esélyt adok az alaszkai és a kanadai indulóknak, akik hasonló időjárási körülmények között készülhettek fel” – tette hozzá Zita.

Frissítés!!! Zita élményei a verseny után pár modatban: 

"Embert próbáló időjárással, 8 órán át zuhogó esővel és orkán erejű széllel kezdődött a verseny. A pálya vulkáni hegyvonulatokkal, jeges sziklákkal, lentebb pedig a termálforrások vidékén mocsaras részekkel tarkított területen zajlott.

Bár később elállt a szél és az eső is, a kövek és utak teljesen jegesek voltak, így elég nehéz, de izgalmas körülmények között futhattunk. Hajnali 2 óra körül pedig az északi fény is teljes pompájában előbújt, amit több, mint fél óráig csodálhatttunk (például homokzsákcipelés közben). A Petzl fejlámpára nagy szükség volt, hiszen a verseny 80%-a sötétben zajlott. A versenyen minden kiutazó magyar honfitársunk helytállt, annak ellenére, hogy az összes versenyző fele nem tudta teljesíteni a minimum 30 mérföldes követelményt".

A Spartan24 megmutatja, hogy a mai szánalmasan elkényeztetett társadalom mélyéről miként tud felzubogni a kalandvágy, az évezredeken át bennünk lévő őserő.

A 25 ezer dollár összdíjazású verseny szervezői semmit sem bíznak a véletlenre, a oldalon edzéstervekkel, táplálkozási tanácsokkal, mentális felkészüléssel kapcsolatos cikkekkel segítik a részvevőket, akik december közepén Spartan történelmet írhatnak. Ha belekóstolnál egy ilyen Spartan edzésbe, javasoljuk ezt...

Addig is tarts velünk, tarts velük, tartsd hidegen a sörödet, és ne egyél Lundákat! :-)

Forrás: Hell Energy