- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
A legjobbak Forma–1-es pályán ostromolják a kétórás álomhatárt, Budapesten legfeljebb öt és fél órán át lehet futni, New Yorkban az egész napig.
Mintha ősidők óta érdekelné az embereket - elsősorban a futókat, profikat és amatőröket - mi a jó idő a maratoni távon. Mármint órában, percben és nem Celsius fokban, bár utóbbi is rendkívül fontos tényező a 42 kilométeres távon (amely egykor, az ókorban - sőt még az újkori olimpiai játékok hajnalán is - nem is 42 kilométer volt).
Egy legenda szerint az első maratonifutó, Phillipidész (neve Pheidippidész és Phidippidész néven is előfordul) görög katona és hivatásos futó (nem a mai értelemben) Krisztus előtt 490-ben még csak 37 kilométert tett meg a marathoni csata helyszínéről indulva. Ami a mai versenyszerű futást illeti, az 1896-os athéni olimpiától a 1908-as londoni játékokig változott a táv valahol 40 és 42 kilométer között, ekkor azonban – egészen pontosan 1908. július 24-én – megtoldották 195 méterrel, állítólag azért, hogy a királyi páholy előtt érjenek célba az indulók. Az akkori olimpiai bajnokot így mindjárt az első (nem hivatalos) világcsúcstartónak is nevezhetjük, az amerikai Johnny Hayes három órán belül, 2:55:18.4 alatt ért be. Arra viszont még tizenhárom évet kellett várni, hogy hivatalosan is ez legyen a maratoni táv, ezt 1921-ben fogadta el a Nemzetközi Atlétikai Szövetség. Száztíz év alatt, 1908-tól 2018-ig pedig eljutottunk oda, hogy már nem a három órán, hanem a két órán belüli időt ostromolja az aktuális világ legjobbja, még sikertelenül.
A legjobb idő már 1925-ben két és fél órán belül volt, az amerikai Albert Michelsennél 2:29:01.8-at mértek. Minden idők talán leghíresebb maratonifutója, a Maraton életre halálra című film (Dustin Hofman, Roy Scheider, Laurence Olivier) elején bejátszott etióp Abebe Bikila az 1960-as római olimpián már 2:15:17.0-nál tartott, mezítláb. Négy évvel később Tokióban, cipőben 2:12.11-gyel védte meg a címét és érte el az addigi legjobb eredményt.
Világcsúcsnak hivatalosan csak 2003 óta tartják a legnagyobb eredményt, az etióp-kenyai versenyfutás, majd a kenyai hegemónia újabb és újabb mérföldkőhöz vezetett, ami hatalmas ugrásokat jelent percekben, másodpercekben. A csúcs helyszíne azóta minden esetben Berlin, az időpont az aktuális év szeptembere. 2003-ban a kenyai Paul Tergat 2:05 alá került, 2008-ban az etióp Haile Gebrselassie már 2:04-en belül ért be. 2014-ben a kenyai Dennis Kimetto a 2:03-as álomhatárt lépte át, a legutóbbi viadal 2018. szeptember 16-án pedig újabb világrengető eredményt hozott: a szintén kenyai Eliud Kipchoge 2:01:39-re javította a világcsúcsot.
A világcsúcs mégsem minden idők legjobb eredménye. Az olimpiai bajnok Kipchogének 2017 májusában a monzai Forma–1-es pályán speciális körülményeket biztosítottak ahhoz, hogy két órán belül lefussa a 42195 méteres távot: hajnali időpontban egymást váltva tizennyolc iramfutó nyújtott neki és két világklasszis társának nyílalakban szélárnyékot úgy, hogy egyszerre mindig hatan mentek előttük. A főszereplő végül 25 másodperccel lépte túl a két órát, így be kellett érnie minden idők legjobb eredményével, ami az egyedi lebonyolítás miatt nem jegyezhető be világrekordnak.
Ám a legnagyobb hagyományokkal rendelkező, 1897 óta jegyzett bostoni maratonin is hiába éri el valaki az addigi legjobb időt – erre már volt is példa –, nem jegyzik be világcsúcsként, mert a pálya meg kell, hogy feleljen néhány követelménynek.
"A rajt és a cél közötti távolság légvonalban nem lehet nagyobb az össztáv felénél, vagyis huszonegy kilométernél – magyarázta el nekünk Kárai Kázmér, a KSI mesteredzője, szakkommentátor, aki többek között a világcsúcs legújabb megdöntését közvetítette a magyar nézőknek. – Bostonban viszont egyirányú a pálya. További feltétel, hogy a kilométerenkénti lejtés nem lehet nagyobb egy méternél, vagyis az összlejtés nem lehet nagyobb negyvenkét méternél. A pályák hitelesítését a nemzetközi szövetségtől a brit Hugh Jones, a londoni maratoni korábbi győztese végzi, aki itt élt Magyarországon. A budapesti maratoni pályája például hitelesített, a legjobb magyar női eredményt viszont nem hitelesített pályán érték el. Kálovics Anikó 2:26:43-at ért el 2006-ban Capriban, az országos csúcsnak viszont Földingné Nagy Judit 2:28:50-es ideje számít, amit az 1996-is berlini maratonin futott."
E ponton térjünk ki a legjobb magyar férfira és a világ legjobb nőjére, mármint futás szempontjából. Az erősebbik nem országos csúcsa Szűcs Csabáé 2:12:10-zel, amit 1993-ban ért el Párizsban. A női világrekorder pedig e sorok leírásakor (éppen a maratoni fő szezonjának közepén járunk) a kenyai Mary Keitanyé, aki 2017 áprilisában Londonban 2:17:01-et hozott össze. De ennél is futott már jobbat hölgy. A fejrángatásáról messziről is megismerhető brit Paula Radcliffe a 2003-as londoni maratonin 2:15:25-tel felállított egy sokkal nagyobb világcsúcsot; a nemzetközi szövetség később viszont úgy döntött, ez mégsem világcsúcs. Aztán úgy, hogy mégis az, de nem úgy. Radcliffe férfiakkal együtt versenyzett ekkor, 2011-ben viszont a sportág elöljárói arról határoztak: nők csak nők között javíthatnak rekordot. Nagy-Britannia, a modernkori atlétika hazája felháborodott, a nemzetközi szervezet visszakozott, azóta így a nőknél nyilván tartanak „nők között elért” és „vegyes mezőnyben elért” csúcsot is. Radcliffe egyébként több mint egy évtizeden át, Keitany feltűnéséig mindkettőben a legjobb volt, kizárólag hölgyek között viszont 2:17:42 volt a legjobb ideje (2005, London), vagyis több mint két percet jelentettek neki a férfiak.
A nőknél egyébként 1964 óta tartják számon a legjobb eredményt, akkor a szintén brit Dale Greig még éppen belül volt a három és fél órán (3:27:45). De már az 1896os játékok óta számon tartottak hölgyeket, akik a férfiak nyomába eredtek és teljesítették a maratonit, csakhogy nem 42195 méternek mért pályán.
Azt hihetnénk lassúsági rekordot sokkal könnyebb dönteni maratonit, mint világcsúcsot, hiszen ezt bárki megteheti. De nem is annyira könnyű. A 2018-as budapesti maratonit úgy írták ki a szervezők október 7-re, hogy legfeljebb öt és fél óra alatt kell teljesíteni (ezt az utolsó elrajtoló idejéhez igazítják). A versenykiírás szerint a mezőnyt záróbusz követi az 5:30:00 alatt célba érkező iramfutó tempójában. Akit pedig a záróbusz beér, annak fel kell rá szállnia, a rajtszámát áthúzzák, a célterületre nem léphet be. Úgy tudjuk, a verseny költségvetése ennél hosszabb időt nem engedhet meg magának, az útlezárások ugyanis a főváros szívében jelentős pénzbe kerülnek. Aki lassabban akar teljesíteni egy nagyvárosi maratonit, próbálkozhat többek között New Yorkkal, más kérdés, hogy a maratonik királyán a mezőnybe kerülésért kell alaposan megküzdeni.
„Láttam olyat, hogy egy lány tizenegy óra alatt futotta végig a távot New Yorkban, két műlábbal – meséli Kárai Kázmér a november egyik legnagyobb sporteseményéről. – A helyieket nem érdekli, hogy a verseny napján ki mennyi időt tölt a pályán, hiszen aznap az egész város leáll. Kiülnek az emberek a teraszokra, beülnek a kávézókba és nézik a futókat, tapsolnak, szurkolnak nekik vagy tévén követik őket. Egy napot mindenki kibír autó nélkül.”
Írásunk elején felvetettük, mennyire foglalkoztatja a maratonifutókat, hogy mi a jó idő 42 kilométeren.
„Hogy kinek mi a jó idő, az nagyon szubjektív, minden szeniorkorosztályban vannak kiugró eredmények, de nem szabad ahhoz mérniük magukat a többieknek – folytatja a szakember. – Egy biztos, negyven-negyvenöt éves korban a legjobbak még világszínvonalú időkre képesek, ha nem hagyták abba előtte a futást. Ismerünk ettől a korosztálytól két óra tizenegy perces maratonit, negyvenöt fölött viszont rohamosan romlanak az eredmények. Ami a fiatalokat illeti, Szabó Nóri például tizenkét évesen négy és fél órán belül ért be.”