Mezitlábas futás

Elsőre talán rémisztően hangzik, hogy aszfalton cipő nélkül fussunk, ám vannak, akik állítják: ennél jobb és egészségesebb nincsen! Lehet rajtuk mosolyogni, hogy persze nincsen, amíg bele nem lépsz egy üvegbe, vagy lehet megfogadni a tanácsukat és kipróbálni.

A mezítlábas futás voltképpen egyidős az emberisséggel.

Ha visszamegyünk a történelem előtti időkbe - amikor is Darwin szerint lejöttünk a fáról és két lábra álltunk - akkor bizony a lábunkon nem volt cipő. Lábunk és testtartásunk az évezredek alatt olyan optimális irányba fejlődött, mely biztosította az emberiség túlélését. A cipő hordása és talpunk védelme a civilizációval egyidős, vagyis egyedfejlődésünk elenyésző hányadát teszi ki. A huszadik században ez olyan mértéket öltött, hogy életünk nagy részében cipőt viselünk. Cipőt viselt minden futó az 1960-as római játékokon Abebe Bikila kivételével, aki aranyat nyert maratoni távon világrekord idővel! 4 évre rá megvédte a címét, és újabb rekordot állított fel - de már cipőben.

Az ezredfordulóig megfigyelhettünk néhány neves futót, akik cipő nélkül értek el sikereket, ám a tudományos áttörés mégis váratott magára egészen 1999-ig. Ekkor Dr. Steven Robbins, a montreali egyetem egyik professzora meglepő tanulmánnyal állt elő. Az állította, hogy a vastag, párnázott talpú cipők hordása nem nyújt a láb, a térd és a csípő számára nagyobb védelmet, mintha mezítláb futnánk. Kimutatta, hogy a vastag talpú cipők hordása esetén kétszer nagyobb a sérülés kockázata, mint a vékony talpúaknál. Kutatását azóta többen is alátámasztották. 2001-ben, Ausztráliában Michael Warburton Mezítlábas futás címmel publikált cikke felkavarta a futók világát. Ekkorra egyértelművé váltak ennek a műfajnak az előnyei. Publikációjában rávilágított arra, hogy minden lábra helyezett 100g után a teljesítmény 1%-kal rosszabb lesz.

Vagyis egy pár 250g-os cipő 5%-kal veti vissza futót.

Ezeket az eredményeket egyszerűen magyarázzák. Azáltal, hogy talpunk nem közvetlenül érintkezik a felülettel, hanem egy „doboz” védi, az ott található receptorok hamis információt közölnek agyunkkal lépésünk tulajdonságairól. Így lehetséges, hogy párnázott cipőben, sarkunkra érkezve rossz technika rögzül, mely magában hordozza a sérülés kockázatát.

Mezítláb kihasználjuk az evolúció értékeit: a talpi receptorok azonnal, csillapítatlanul érzik a talaj és a talp között fellépő erőket, így mozgásunk a helyes, a lehető legkisebb terheléssel járó irányba fog fejlődni. Amegfelelő futótechnikát pedig automatikusan fogjuk alkalmazni, lépésünk könnyed, ruganyos lesz - állítják a kutatók. Kiemelhetnénk továbbá azt, hogy így megerősödnek a talp izmai, ezáltal kisebb lesz a kockázata a nem megfelelő boltívek kialakulásának.

Ne higgyük azonban, hogy az újonnan vásárolt, méregdrága, márkás cipőnknek rögtön a kukában a helye.

Éppen ellenkezőleg. Heteknek kell eltelnie, mire képesek lehetünk mezítláb futni, és ez idő alatt rengeteg, erre felkészítő gyakorlatot kell elvégeznünk. A mezítlábas futás olyan izmokat is megmozgat, melyeket a hagyományos futócipő hordása során nem használunk, ezért visszafejlődnek. Ezeket a rostokat kell újra aktivizálni, megerősíteni. Először végezzünk otthonunkban előkészítő gyakorlatokat.

1. Legyünk mezítláb, üljünk le a földre és lábujjaink segítségével emeljünk fel a földről egy törölközőt, tartsuk meg egy kicsit, majd tegyük vissza a földre. Váltott lábbal ismételjük.

2. Utána nem stabil talajon, tehát polifoamon vagy szivacson, álljunk egy lábon és egyensúlyozzunk, ha ügyesek vagyunk, tegyük ezt csukott szemmel! Ekkor olyan izmok fognak minket stabilizálni, melyek létfontosságúak a későbbi edzéseink során.

3. Továbbá végezhetünk bokakörzéseket, görgethetünk talpunkkal teniszlabdát - a lényeg, hogy dolgozzanak a talpi izmok és lábunk stabilitásáért felelős izmok.

Ezeket a gyakorlatokat naponta ismételjük, nem tartanak tovább 10-15 percnél. Ha már gond nélkül mennek, akkor használjuk ki a tavaszt és keressünk egy megbízható helyet, ahol nyugodtan járhatunk mezítláb. Vegyük le a cipőnket és sétáljunk. Élvezzük, ahogy a talpunkat masszírozza a talaj. Később járhatunk külső, vagy belső talpélen, sarkon, vagy lábujjhegyen, mint régen az iskolában. Néhány alkalom után jöhet egy kis kocogás, kis joggolás. A lényeg a fokozatosságon van, a sérülések 90%-a túlterhelés miatt alakul ki: ha nem készítjük fel megfelelően az izmainkat, és ennek ellenére terheljük, akkor nagy lesz a sérülés kockázata.

Főleg a tőlünk nyugatabbra fekvő országokban a futás eme rendkívüli fajtájának egyre több hódolója akad. A mezitlábas futás nem feltétlenül jelenti azt, hogy semmi nincs a lábunkon. Több vezető cipőgyártó is készít manapság olyan cipőket, mellyel olyan érzésünk van, mintha mezítláb futnánk, ennek ellenére megmaradtak hagyományos modelljeik is a polcokon. Ebből is látszik, hogy nincs egyetértés a futótársadalomban sem e téren. Aki világcsúcsot akar futni, az tud cipőben és mezítláb is világcsúcsot futni. Aki jó technikával akar futni, az is tud jó technikával futni, bármi is legyen a lábán. Aki úgy edz, hogy csak idő kérdése, mikor sérül le, valószínű ő sem ússza meg mezítláb a bajokat. Legyünk megfontoltak, okosak és merészek mielőtt mezítláb állunk rajthoz egy utcai futóversenyen!