- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
A Wave Daichi széria előző, 6-os modellje nem egész egy éve járt nálunk tesztelésen, most pedig már kezünkben tartjuk az új, sok mindenben továbbfejlesztett (00)7-es számú verziót.
Bár a 6-ost sajnos nem én teszteltem, sokat olvastam róla korábban és nagyon vártam, hogy az új modellt kipróbálhassam. Amikor kinyitottam a dobozt és belenéztem, az volt az első gondolatom, hogy „fú, ez egy elég masszív darab!”. A masszív alatt azt értem, hogy nem spórolták ki belőle az anyagot, amiből arra következtettem, hogy bizony egy elég nehéz (ám a későbbiekben valószínűleg tartós) cipő lesz a társam a tesztkörök során.
A nehézség persze relatív, azonban kézbe véve pillanatok alatt elszállt ez az érzésem, ugyanis a kinézetéhez képest a Daichi 7 egy könnyű cipőnek érződik. Ezt számok azonban nem annyira tükrözik, ugyanis az én 45-ös darabom kereken 330 gramm (a 42-es középméret 310 gramm), ami egyáltalán nem számít könnyűnek, igaz, ebben a kategóriában nem is kiemelkedően nehéz. Én simán 300 környékére saccoltam volna. A súlynak azonban nyilvánvalóan oka van, mégpedig a már említett masszivitás. A Daichi széria talpkialakítása (Wave, EVA és U4icX technológia) egyébként is egy picit talán nehezebb a versenytársaknál és ehhez hozzá jön még az új felső rész, amely itt már nem a 6-osnál használt Air Mesh anyagból készült.
A drop nem változott az előző modellhez képest, a 8 milliméter szerintem egy jól belőtt érték egy vegyes felhasználásra szánt terepfutócipőnek. Lehet benne gyorsan, jó technikával is futni, de nem lepődik meg egy kicsit „totyogósabb” futó lábán sem. Ha nagyon meg akarom erőszakolni, akkor azt mondanám, hogy inkább a haladóbb felhasználóknak ideális, de nagyon mellé lőni senki sem fog vele. Egyébként pedig talán ez az az érték, amiről a legnehezebb megmondani, hogy kinek mi a frankó. Kinek a pap, kinek a papné!
Alapvetően egy szélesebb fazonú cipőről van szó, aminek én kifejezetten örültem, ugyanis sokszor van gondom a szűkre vett lábbelikkel. Sajnos azonban e tekintetben a cipő elejét és hátulját nem sikerült összhangba hozni a tervezőknek, ugyanis ami nagyon komfortos lett elöl, az túl „komfortos”, vagyis túl nagy lett hátul. Az összességében tökéletes méret ellenére a sarkam nem volt túl stabil a cipőben, igaz a mozgás nem volt elviselhetetlen mértékű és dörzsölődést sem okozott. Aki azonban szereti a nagyon precíz lépéseket (pl. sziklás terepen) az nem biztos, hogy meg fog barátkozni a Daichi 7 ezen tulajdonságával. A kollégák a 6-os szériánál is tapasztaltak hasonlót, náluk az utolsó fűzőlyukak használata akkor megoldotta a problémát. Nos, én is kipróbáltam ezt a módszert, nálam nem sokat segített. Amit mentségként meg lehet említeni, hogy a nagyra méretezett sarokrész közvetlenül a talp fölött kapott egy plusz merevítést, amely azért némileg határt szab a nagyobb billenéseknek.
Alátámasztás terén a cipő hozza egy átlagos neutrális futócipő tulajdonságait, nem „kényszeríti” a bokát egyik irányba sem, abszolút kényelmes viselet. Stabilitás terén viszont számomra abszolút világbajnok a Daichi. Stabil, de nem túlzottan. Akkor is „biztonságban” fut benne az ember, amikor a talaj konstansan dől oldalirányban, és olyan lépéseket is kontroll alá hoz, amelyek más cipőkben igencsak neccesek lennének. Ez köszönhető annak is, hogy nagyon jó visszajelzéseket ad a talajról, abszolút érzi benne az ember, hogy hogyan is érdemes lépni. Ilyen stabilitás mellett a plusz boltozati alátámasztásra egyáltalán nincsen szükség, pláne, hogy egy terepfutó cipőről beszélünk. E tulajdonság nagyban kompenzálja a nem túl szerencsés sarokkialakítást.
Ez a rész nincs túlgondolva a Daichinál, igaz egy terepcipőnél nem is ez az elsődleges szempont. Az energiavisszanyerés nem túl nagy, inkább tempósabb, keményebb talajon történő futásoknál érződik egy kis segítség, ám ez minimális mértékű és igazából ettől a tempótól már nincs messze az a pont, ahol már nem is esik igazán jól futni ebben a cipőben a mérsékelt csillapító képessége miatt. Nálam ez a határ valahol 4 perc/km-nél volt, szóval átlagos terepkörülmények között ez a tulajdonság nem sok mindenkit fog hátráltatni.
A Daichi egyik erőssége a Michelin gumiborítású talp. Bár a nyári szárazság után nem volt könnyű vizet és sarat találnom, mégis sikerült ilyen körülmények között is kipróbálnom a teszt darabot. Azt kell, hogy mondjam, hogy szinte mindenhol kiváló tapadást tapasztaltam akár poros, laza talajon, akár vaddisznók által megdolgozott dagonyában futottam. Az egyetlen kérdéses terület tapadás terén a nedves szikla, amely egyébként a legtöbb futócipőnek nem barátja. Ezeken volt azért egy-két megcsúszásom, de amennyiben ezzel a tulajdonsággal számol az ember és kellő körültekintéssel fut ilyen terepen, nem okoz különösebb problémát. Szívesen kipróbáltam volna a cipőt télies körülmények között is, de mivel erre nem volt lehetőségem, a „jeges tulajdonságait” csak megtippelni tudom. Azt gondolom, hogy nagy baj nem lesz vele télen sem!
A cipő összképe alapján azt gondolná az ember, hogy a csillapítás nem lesz az igazi, amiben van némi igazság. Igazából nagy baj nincs vele azt leszámítva, amire már korábban is utaltam a tempót illetően: egy bizonyos ponton (egy bizonyos tempónál) elfogy a cipő. Ezt a pontot azonban véleményem szerint az átlag felhasználó viszonylag ritkán üti meg és igazából nem is azon a tartományon belül van, ahova a terepcipőket tervezik. Ami abszolút pozitív meglepetés volt számomra, hogy meredekebb lefelékben, sarokra érkezés esetén sem érzi azt az ember, hogy a tarkójáig beleremeg a talajfogásba. Részemről ez nagy pirospont a Daichinak!
A gyártó hivatalos besorolása szerint A Daichi 7 egyike a márka legpárnázottabb modelljeinek, mindössze egy „rublikára” van az ultra-soft kategóriától. Ezt a besorolást azért túlzásnak érzem, de tény és való, hogy kényelmi szempontból nem igazán lehet belekötni. Minőségi, kellemes tapintású anyagok vannak a cipőben és mindössze egy, jól „síkba hozott” varrás választja el az első és hátsó rész különböző anyagait. Elsőre a vékonynak ható fűző miatt voltak fenntartásaim, hogy esetleg vágni fog, ha nagyon meghúzom, de a jól párnázott nyelv mindent kompenzál. Bár nem kényelmi, inkább praktikussági kérdés, de én sok más terepcipőhöz hasonlóan nagyon hiányolom a fűzőzsebet kívülről!
A már említett robosztus hatás ellenére a Daichi 7 meglepően rugalmas, ami annak fényében is érdekes, hogy mennyire stabil érzést nyújt. Rugalmas, de nem túlzottan, ami egy terepcipőtől el is várható, hiszen a „vadonban”, durva körülmények között is helyt kell állnia. Jól el lett találva!
Ez az a tulajdonság, amiben ennek a modellnek meg vannak a korlátai. A 6-os verzió Air Mesh felső részét egy olyan szövet váltotta, amelyről nem nagyon találtam információt, de az biztos, hogy nem segíti elő a szellőzést. Amikor először felvettem a cipőt, olyan érzésem volt, mintha egy nylonzacskóba dugtam volna a lábamat. A nem túl meleg 26-27 fokban 5 perc után lángolt benne a lábam. Ez annyiban változott a későbbiekben, hogy próbáltam 20 fok környékén csinálni a tesztköröket, ilyen hőmérsékletnél már sokkal vállalhatóbb volt a feeling. Ezek alapján azt mondanám, hogy ez a cipő 20 fok alatti hőmérsékleten ideális. Ami viszont meglepő volt számomra az az, hogy annak ellenére, hogy szellőzésnek szinte nyomát sem láttam, a lábam mégsem izzadt bele vállalhatatlan módon a cipőbe, ami arra enged következtetni, hogy az izzadtságelvezetést nagyon is eltalálták a tervezők. További pozitívum, ami kevésbé szellőző anyagok esetében rendszerint fennáll, hogy az ilyen cipők jobban bírják a vizet, vagyis nedves körülmények között később áznak be. Igaz ez a Daichi 7-re is, többször, szinte bokáig beleléptem vele tócsákba és egy csepp víz nem jutott a cipőbe.
Az előző szériához hasonlóan a Mizuno a Daichi 7 „személyében” egy igazi mindenes cipő megalkotására törekedett, ami mindenféle körülmények között hoz egy legalább átlagos szintet. Szerintem ez bőven sikerült nekik. Az átlagost több területen is sikerült felülmúlni, de azért van, ahol van még mit fejlődni. A legjobb dolognak a tökéletesen eltalált stabilitást tartom benne, de azt gondolom, hogy kényelem és szellőzés terén lehetne még csiszolni egy esetleges 8-as szériában. Hazai terepen, közepesen hosszú távokig bártan ajánlom minden olyan futónak, aki egy jó ár-érték arányú, előreláthatóan tartós cipőt keres magának!
