- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Hétköznapi sportszerető emberként nehéz elkerülni, hogy jól és kevésbé jól átgondolt fogadalmakat tegyünk újév környékén, amiket aztán vagy betartunk, vagy nem (de ez legalább biztos). De vajon hogy vannak ezzel azok a kiemelkedő sportemberek, akikre méltán lehet büszke nemzetünk!? Az ő teljesítményeik mögött is áll egy-egy újévi fogadalom?
7+1 válasz arra, mit fogadnak meg és mit nem, mit tartanak meg és mit nem.
A feleségem azt szokta mondani, a mi életünkben minden az expedíciókról szól. Az expedíciók jelentik a fordulópontokat minden évben. Haza sem értünk a K2-ről Klein Dáviddal, amikor a következő évre, évekre már megvolt a tervünk, így elhatároztuk, hogy 2020-ban a Makalura, 2021-ben az Everestre akarunk feljutni.
Nagyon keményen dolgozunk azért, hogy teljesítsük, amit kitűztünk, a csúcsra viszont kifejezetten nem bármi áron akarunk feljutni.
Megvannak a szabályaink, teherhordók és oxigénpalack nélkül megyünk fel a csúcsokra, vagyis bizonyos módon akarjuk teljesíteni a céljainkat és nem bármi áron.
Klasszikus újévi fogadalmat nem szoktam tenni, de sporthoz erősen kötődő élményem van az év első napjáról. Még a gyermekünk születése előtt éjszakai teljesítménytúrán vettünk részt a feleségemmel, így áttúráztunk az újévbe és valahol a Pilis közepén koccintottunk éjfélkor, sport és természetszerető emberként.
Sok olyan dolog van, amit az évek során próbáltam és próbálok megtartani, de ezek nem feltétlenül fogadalmak.
Életvitelben és edzésben is akadnak ilyenek. Például igyekszem minél többször időben lefeküdni, aztán mégis van, hogy egy kis tévézés, egy kis játék, egy kis kikapcsolódás miatt nem megy. Nincs ezzel állandó problémám, és apróság, ugyanakkor mindig ott van a másnap reggel, és korán fel kell újra kelni. Én ötkor kelek most is.
Ami a táplálkozást illeti, kevesebb édesség és diétásabb étrend, ezekre igyekszem jobban odafigyelni. Amikor leállok az edzéssel, fontos, hogy ezt megtartsam, hogy ne kelljen nagyobb testsúllyal újrakezdeni. De ez nem mindig jön össze.
A fogadalmaink egyrészt a gyengeségeink tükrét is jelentik, szerintem. Mert nap mint nap a tükör előtt gyónjuk meg a bűneinket, miben voltunk gyengék. Aztán kiderül, mit nem fogunk betartani, így a fogadalmainkból rózsaszín képek lesznek, aztán láthatatlanná válnak.
Ugyanakkor a bakancslista is lehet fogadalom, vagy a magatartásunk megváltoztatása, a tíz parancsolat betartása. Sportolóként nehéz, mégis egyszerű dolga van az embernek, amikor fogadalmat kell tennie. Mert megfogadom, hogy mindig jobb leszek, a legjobb az egész világon.
A sportolónak könnyű célt is kitűznie, én is kitűztem, hogy Indiában, 480 kilométeren újra a legjobb leszek, újra világcsúcsot fogok elérni.
Nap, mint nap így is élek. Mert az, hogy „best of…” akarok lenni, überel mindent, ezért kelek fel, ezért futok. És lehetnek erkölcsi fogadalmaink is. Én harmincöt évi házasság után váltam el a feleségemtől, és ahhoz a másikhoz jobb akarok lenni. Hűséget is lehet fogadni.
Van valami, amin egyáltalán nem sikerült még változtatni, pedig mindig megfogadom, hogy soha többé nem fordul elő. Mindig elkésem ugyanis, pedig nagyon utálok késni és nagy tiszteletlenségnek tartom, mert mások idejével nem szabad garázdálkodni. Mégis mindig az utolsó vagy az utolsó utáni pillanatban érek oda mindenhová. Elég régóta így élek, mentségemre szolgáljon, hogy nem azért kések, mert lógatom a lábam és kényelmesen teszek-veszek, hanem mert még ezt, még azt belepréselek az időmbe, ilyenkor úgy érzem, ez is, az is belefér. Ha kellene újévi fogadalmat tenni, ez lenne az, de újévi fogadalmakat nem szoktam tenni.
Ha valami nem jó irányba halad és úgy érzem, változtatni kell, egyből változtatok, nem várom meg az új évet.
Én inkább összegezni szoktam az elmúlt évet. Január 28-án van a születésnapom, szilveszterkor elgondolkozom, a születésnapomra pedig összeáll a kép arról, mi történt, hol tartok, így számvetést tudok készíteni. Konkrét fogadalmakat nem teszek. Remélem, nem hangzik nagyképűségnek, de viszonylag stabilan rajta vagyok azon az úton, amelyen járni akarok, miközben természetesen nekem is vannak kőkemény problémáim és hibáim.
Amikor pedig számvetést készítek, megnézem, melyek azok a dolgok, amelyek pozitív irányba mennek és melyeket lehet még jobban csinálni. Ritkán ostorozom magamat, és nem azért mert mindent jól csinálok, hanem mert érdemes úgy hozzáállni szerintem, hogy mit lehet jobban tenni. Nekem mindig sok célom van, a megfelelő sorrendet kell kiválasztani, így összeáll a lépcsősor. A célok belőlem, mélyről jönnek, de hogy milyen sorrendbe teszem őket, az már egy racionális döntés. Nagyobb célokat az utakon szoktam kitűzni, amikor sok időm van önmagamra. Egy expedíció utolsó harmadában jön a következő expedíció gondolata, futás közben a következő futásra kitűzött cél.
Ha valaki nagyon belelendül a fogadalmakba, az nagyobbat tud visszafelé ütni. Ha mondjuk megfogadja, hogy hetente háromszor fut, és január 10-én azon kapja magát, hogy még semmit sem csinált, akkor többet ártott magának a fogadalommal.
Minimálisan el kell kezdeni valamit, aztán beleszeret az ember és ez előhívja már a következő teendőt. A sportban például ilyen a futásnál, hogy gyorsabban vagy többet fusson az ember, és ha jól csinálja, azzal megteremti a feltételeket a következő előrelépéshez. Még egyetemista voltam, amikor nekem is voltak fogadalmaim, de volt, hogy ezek visszaütöttek és ellenem dolgoztak. Fontosabbnak tartom, hogy legyen elképzelésünk, hogy merre akarunk haladni, egyik pozitív élmény pedig hozza a másikat, és közben nem kell megreformálni egyszerre az egész életünket. Az útra kell rálépni.
Sokszor próbáltam újévi fogadalmakat tenni, de már január végén azon kaptam magamat, hogy nem is tudtam, mit fogadtam meg,
úgyhogy nem vagyok ezeknek a fogadalmaknak nagy híve. Viszont sok minden van, amit lehetne jobban, másképp csinálni, mégis ritkán térek el a megszokott dolgoktól, hajlamos vagyok visszatérni a rutinhoz. Bár van komoly étrendem, az étkezésemen például sokat lehet javítani, tudatosabbá tenni.
Az egyértelmű, hogy több időt kellene fordítanom a pihenésre, mert hajlamos vagyok a szabadnapjaimon is jönni, menni, mindig útra kelni. De pont azért vannak ezek a napok, hogy otthon legyen az ember, pihenjen és ne szaladgáljon. Látszólag haszontalan egy ilyen pihenőnap, de megtérül az edzésen, ha nem volt előtte rohanásban az ember, hanem feltöltődött. Időnként korábban is kellene feküdnöm és többet aludnom.
Alapvetően úgy élek, ahogy szeretnék, időnként viszont változtatok, amin kell. Eldöntöm, hogy valamit másképp csinálok, és onnantól kezdve úgy csinálom, például többet erősítek, vagy jobban odafigyelek a következő két hétben az étkezésemre.
Újévi fogadalmakat nem teszek, olyan nincs, hogy megfogadom, hogy január 1-től nem hétszer, hanem kilencszer edzem egy héten.
Az új céljaim már az előző évben össze szoktak állni, 2019-ben félévkor már látszott, hogy mit szeretnék jövőre, aztán később, az év vége felé kristályosodik ki. Az utolsó nagy verseny után többet tudok befelé, magamra figyelni, látom a fő pontokat akár a szervezésben, akár a családi életemben.
Nálam a fogadalmak sosem kerültek képbe, célok sem igazán. Koordinálni kell az életet, de nem biztos, hogy túl sok időre előre kell tervezni. Ember tervez, Isten végez. Vállalkozó vagyok, dolgozom, de ha nem úgy jön ki valami, nem bosszankodom.
(Magyarázat: utóbbi úriembert értük el először, amikor Szőnyi Ferencet kerestük a telefonszámán. Bemutatkoztunk –Szervusz, Feri, stb… –, elmondtuk, mit akarunk, készséggel nyilatkozott Szőnyi Ferencként. Később véletlenül vettük észre, hogy más számot hívtunk, így azóta sem tudjuk, kivel beszéltünk. De ezúton is Boldog Újévet kívánunk neki.)
