- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
A testi aszimmetria kérdése és esetleges problémája manapság aktuálisabb, mint bármikor. Az interneten mindent (is) megtalálunk mindenről, és igencsak jellemző az, hogy mihelyt valamit nem érzünk tökéletesnek magunkon, azonnal rákeresünk a google-ben, a cikkek elolvasását követően pedig nagyon sokszor irtózatos baromságokat vonunk le konklúzióként. Nincs ez másképp a testi aszimmetria esetében sem, főleg, hogy az edzőtermek és a fitnesz világa gyakran sugallja azt, hogy a hatékony edzésnek a tökéletes szimmetria az egyik kulcsa. Az elején szögezzük le, hogy ez nem így van!
Sokan aggódnak amiatt, hogy aszimmetrikus a testük: például nem egyforma hosszúak a végtagjaik, lúdtalpuk vagy gerincferdülésük van. Természetesen létezik az aszimmetria, amely már kórosnak tekintendő, azonban a jó hír az, hogy az aggodalmaskodók nagyon nagy többsége teljesen feleslegesen aggódik. A test azon aszimmetriáira, amelyek egykor aggodalomra adtak okot, napjainkban már új nézőpontból tekintünk. Régebben szakmán belül is sokan gondolták azt, hogy az aszimmetria megemelheti a sérülés kockázatát, azonban mára kiderült, hogy emiatt az esetek túlnyomó többségében felesleges szorongani.
Gyakorlatilag kijelenthető, hogy nem létezik teljesen szimmetrikus ember, amiből következik, hogy teljesen rendben van, hogy mindannyian aszimmetrikusak vagyunk. Ha jobban megfigyeljük magunkat a tükörben, akkor nem csak az izomzatunkon, de még az arcunkon is észrevehetjük, hogy bizony nem ugyanolyan az egyik felünk, mint a másik. Az egyik fül kicsit feljebb van, mint a másik, a szánk két oldala nem teljesen szimmetrikus mosolyra húzódik stb. stb. Az emberi test szerencsére rendkívüli alkalmazkodó képességgel rendelkezik, így képes kompenzálni ezeket a kisebb aszimmetriákat, így nem kell rájuk rizikótényezőként tekinteni.
Ha jobban megfigyeljük, akkor kiderül, hogy az életben a tevékenységeink alapvetően aszimmetrikusak. Mindenki tudja, melyik kezével fogja meg a kanalat, melyik lábbal lép fel először a buszra, de mégsem tartja számon csak azért, hogy tudatosan változtasson rajta. Az edzőtermekben azonban gyakran figyelmeztetnek bennünket arra, hogy amennyiben egy gyakorlatot csak az egyik irányba végzünk, abból baj lehet. De ez valóban így van? Nem feltétlenül! Persze amennyiben ez lehetséges, az edzések során érdemes törekedni arra, hogy a két oldalunk hasonlóan legyen terhelve, de nincs szükség arra, hogy erre túlságosan rástresszeljünk. Gondoljunk csak a kaszálásra, ahol egy kaszás napi 6 óra munkával folyamatosan egy irányba húzza a kaszát (legalább 3200 húzás/nap) és mégsem görbül meg. Miért? Mert a teste megbirkózik az aszimmetrikus terheléssel. Persze ez a példa elavultnak tűnhet, de attól, hogy ma már elég kevesen kaszálnak, az emberi test ugyanaz maradt, mint ami 50 vagy 100 évvel ezelőtt volt. Sőt, lehet, hogy nem ártana, ha többen visszatérnének a kaszáláshoz!
Kutatásokkal igazolták, hogy a teniszezők domináns karjának izmai és a csontjai jelentős mértékben, átlagosan 13%-kal nagyobbak és erősebbek, mint a nem domináns karjuké. Ez az alkalmazkodás a természetes válasz a rendszeres és intenzív használatra, amelynek során az izmok és a csontok annak érdekében erősödnek meg, hogy jobban tudjanak ellenállni a terhelésnek. Ez az adaptív mechanizmus az, ami segít jobban elviselni a sportolás során jelentkező erőket, ezzel csökkentve a sérülés kockázatát és növelve a teljesítményt. Valahol teljesen logikus, csak azt kell tudatosítani magunkban, hogy a plusz izomtömeg bár a látható aszimmetriát növeli, valójában pont, hogy a kóros aszimmetria ellen épül fel.
A futósérülések vizsgálata során feltárták, hogy bár a fizikai aszimmetriák jelentősnek tűnhetnek, valójában az esetek többségében nem állnak közvetlen összefüggésben a keletkezett sérülésekkel. A futókat érintő sérülések hátterében két fő rizikófaktort határoztak meg:
1. A korábbi sérülések jelenlétét, ami növelte az újbóli sérülések kockázatát
2. Az edzések során elkövetett hibákat, például a túl gyors edzésmennyiség-növekedést és a nem megfelelő pihenési időt
Sok páciens érkezik a rendelőkbe azzal a panasszal, hogy a lábai nem egyformák. Nem egyszer gyakorlatilag rettegnek ennek lehetséges következményeitől.
A legtöbb esetben ez az eltérés nem okoz panaszokat, csak a jelentős, 20 mm-es vagy annál nagyobb differencia az, amely kellemetlen mozgásszervi tüneteket generál. Amatőr sportolók esetében érdemes hozzátenni, hogy az említett 2 cm-nél nagyobb különbség sem ritka, azonban ez legtöbbször nem anatómiai (vagyis nem adott) különbség, csupán az izomzat nem megfelelő „karbantartásának” eredménye. Magyarul a terhelés meg van, de a nyújtás, a masszázs és a megfelelő regeneráció hiányzik. Az előző bekezdésben erre utaltunk, amikor az edzésbeli hiányosságokat említettük.
A gerincferdülés (scoliosis) az az állapot, amelynek során a gerinc oldalirányban görbül és talán ez az a kórkép, mellyel a legtöbbet találkozik az ember. A szülők és az edzők, sőt, még gyakran az orvosok is nagyon gyakran félreértik és félrediagnosztizálják ezt a „betegséget”, mert pusztán a hát aszimmetriája alapján állítják fel scoliosis diagnózisát. A scoliosis diagnosztizálásához nem elég csak a testtartás megfigyelése, ahhoz röntgenfelvételre is szükség van! A helyes diagnózis felállításához az úgynevezett Cobb-szöget kell megmérni, amely a két leginkább ferde csigolya által bezárt szög. Csak a 10 fok feletti értéke jelenti azt, hogy valakinek gerincferülése van!
Az interneten sok olyan speciális gyakorlat található, amelyek azt ígérik, hogy javítják a scoliosist, azonban nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy ezek valóban csökkentik a már említett Cobb-szöget, illetve megakadályoznák a görbület súlyosbodását. Léteznek azonban olyan módszerek, például a Schroth-módszer, amely szakszerűen alkalmazva a testtartás javításában és a funkcionális képességek növelésében is hatékonyan segíthet. Gyakori tévhit az is, hogy a scoliosis fájdalommal jár. Tapasztalatok szerint a mérsékelt, sőt sok esetben még az előrehaladott scoliosis sem feltétlenül generál fájdalmat. A fájdalom az agyunk értelmezésétől függ, attól, hogy miként értelmezi a kórképet. Ha veszélyesnek tekinti a dolgot, csak akkor alakul ki fájdalomérzet. A legtöbb esetben azonban csekély az összefüggés a testi aszimmetriák és a fájdalom között. Fontos kiemelni azt is, hogy a gerincferdülés vonatkozásában nem létezik olyan gyakorlat vagy tevékenység, amelyet el kellene kerülni. Jól bizonyítja ezt számos híres sportoló életútja, az, hogy a scoliosis mellett is képesek voltak magas szinten teljesíteni, kimagasló eredményeket elérni. Megfelelő edzésprogrammal a scoliosis nem képezi akadályát a sportban való sikeres részvételnek.
Ma már minden mérhető az okos eszközeinkkel, így a lehetséges aszimmetriára is léteznek könnyen elérhető mérőszámok. Futók esetében ilyen mérőszám pl. a talajérintési időből mért talajérintési időegyensúly (Garmin), melyet a komolyabb futóórák tudnak mérni, de óra hiányában a legtöbb telefonon is elérhető pl. a járási aszimmetria, illetve a dupla megtámasztás idejének értéke. Ezekkel a számokkal kapcsolatban azt kell tudni, hogy bár az appokban találunk segítséget a számok értelmezéséhez, vagyis, hogy az X érték az jót, rosszat vagy átlagosat jelent, nem kell rögtön megijedni, ha a mért érték nem megfelelő.
Az ilyen mérőszámok rengeteg dolog miatt mutathatnak fals értéket (pl az út konstans egyenetlensége miatt, az egyik oldalt jobban terheltük, mint a másikat), ráadásul a technológia hibaszázaléka is igen magas, nem kell tehát rögtön kóros aszimmetriára gondolni. Persze, ha egy adat hosszabb időn keresztül, változatos körülmények mellett is folyamatosan a “rossz” zónában van, akkor érdemes szakemberhez fordulni, aki el tudja dönteni, hogy kell e foglalkozni a dologgal vagy sem.
A technológia határait jól mutatja a Journal of the American Medical Informatics Association kutatása is, mely az emberek orvoshoz járási szokásait vizsgálta azt követően, hogy az Apple 2018-ban szívritmus érzékelőt épített az óráiba, ez által a felhasználó “kezébe adva” az előzetes kardiológiai diagnózis lehetőségét. Azt találták, hogy a szakrendeléseken az óra figyelmeztetése miatt megjelent Apple Watch tulajdonosok csupán 11,4 %-a rendelkezik valamilyen valós aritmiával, közülük is minden második embernél már korábban diagnosztizálták a betegséget, vagyis az eszköz által keltett pánik teljesen felesleges volt.
Régebben az emberi testre olyan statikus szerkezetként tekintettünk, mint egy ház. Azt hittük, ha az alap nem tökéletesen szimmetrikus, akkor a test úgy fog kompenzálni, hogy az gondokhoz vezethet. Mára azonban kiderült, hogy a testünk lényegesen összetettebb és alkalmazkodóképesebb ennél és képes arra, hogy kezelje az apró egyenetlenségeket, és hosszú távon fenntartsa a funkcionális egyensúlyt a teljes szimmetria hiányában is. Az emberi test alkalmazkodóképessége lehetővé teszi, hogy hatékonyan kompenzálja a legtöbb anatómiai eltérést, fenntartva az egészséges működést és teljesítményt. És ez így van jól! Persze, ahogy már korábban is említettük, ha valaki folyamatosan tapasztal aggasztó jeleket (esetleg sérüléseket) az aszimmetria vonatkozásában, annak érdemes elmennie egy komolyabb vizsgálatra, ahol igazolni/cáfolni tudják az összefüggést a panaszok és a vélt vagy valós kórkép között!
A cikk forrása: Olosz József, gyógytornász
