- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
"Azon a napon minden különös ok nélkül elhatároztam, hogy futok egy kicsit. Így aztán elfutottam az út végéig. És amikor odaértem, gondoltam, miért ne fussak a város végéig!?" - idézi Forrest Gumpot Buzády Zoltán, a Budapesti Corvinus Egyetem igazgatója A futás öröme című könyv bevezetőjében. E könyv pedig nem más, mint Csíkszentmihályi Mihály flowélményről írt sorozatának egyik legújabb kötete, amely már nevében is ígéretes, és minden mondata mond valamit. De most maradjunk még egy kicsit az elején, Forrest Gumpnál, akiről így ír az egyetemi igazgató: „Amikor a hős körül már Amerika-szerte követők ezrei sereglenek, és a riporter megkérdezi tőle, mégis mi volt a célja a futással, Forrest egyszerűen csak annyit mond: Kedvem szottyant futni! Nos, ez az igazi flow magával ragadó ereje!"
„Az okosórák mindent mutatnak, a legfontosabb az átlagkilométer, de az aktuális kilométert, az időt, a pulzusszámot is mérik, ki lehet velük rajzolni emelkedőket, lejtőket, az amatőr futók pedig sokszor azt hiszik, attól profik, hogy okosórát használnak - mondta megkeresésünkre Kárai Kázmér mesteredző, a KSI atlétáinak és korábbi világbajnok öttusázóknak (Hanzély Ákos, Mizsér Attila) a futóedzője. - Az amatőrök mindent mérni akarnak, mindent tudni akarnak sokszor, de ennyire nem kéne. Az örömért, az egészségért, kisebb-nagyobb versenyekért futnak, nem azért, hogy címlapra kerüljenek. Közben lehet olyan céljuk, hogy a 2:10-es félmaratoni idejüket előbb 2 óra, majd 1:56 alá szorítsák, de ehhez nem kell ennyire tudományosnak lenni, a NASA szintjére jutni.”
A rutinos szakember szavai alapján egyértelmű, ha az okosóra visszaüt, ha nem okosan használjuk, bár úgy látja, sokan nem is belső motivációból veszik fel őket. „Szeretik sokan, ha látja a környezetük, hogy ők okosórával futnak. De ez így nem viszi előre a fejlődést, mások ugyanoda elérhetnek okosóra nélkül. Néha jönnek hozzám is, meghallgatom őket, én azt mondom,
és nem lesz beteg onnantól. Mindenre van orvosság, csak találjuk meg! A futást élvezni lehet és kell, örömszerzést jelent, endorfin termelődik közben. Szabadban, levegőn futni, miközben süt a nap, örömöt ad, persze rossz időben is lehet élvezni, szemerkélő esőben is élmény. A 21. század civilizációs betegsége, ha a futóadatok méregetése miatt lesz valaki rosszul. Ismerek olyan embert, aki az automata sebességváltós autójában érzi rosszul magát, mert hiányzik neki a sebességváltás élménye. De akkor inkább adja el az autóját és vegyen másikat!” – ajánlja Kárai Kázmér, aki szerint ha valaki fejlődni szeretne, ahhoz a heti három futás nem elég. Az a szinten tartást szolgálja, az egészséget, az általános jó közérzetet. Ehhez háromszor 8-10 kilométer elég, a fejlődéshez viszont heti 5-6 futásra van szükség.
„Fel szoktam tenni a kérdést, és nem várok rá választ, hogy nulláról ki jut el hamarabb a középfokú nyelvvizsgáig: aki minden nap tanul egy órát, vagy aki havonta tanul egy órát? A kérdésben benne van a válasz” – folytatja a mesteredző, akinek egy tanulmánya (Tájfutók és öttusázók edzése címmel) teljesen véletlenül került a kezünkbe Arthur Lydiard, a világ egyik leghíresebb futóedzőjének könyvében.
Magát a könyvet viszont nagyon is szándékosan vettük le a polcról, hiszen már a címe is mindent elmond: A futás varázsa és tudománya. Mindez nem más, mint egy konferenciakiadvány, amelyben Monspart Saroltától kezdve számos magyar szaktekintély szavaiból kiderül, hogy a futásnál – a tájfutás, az atlétika, a triatlon és az öttusa területén – tudomány és öröm hogyan kapcsolódhat össze.
Most csak egyetlen gondolatot idézünk belőle magától Arthur Lydiardtól, akinek a módszereivel olimpiai győzelmek sorát érték el hosszútávfutók, élükön a négyszeres aranyérmes finn Lasse Virennel (akinek persze a korát megelőző vérdopping is besegített a hetvenes években).
„Amíg élek, futok. Hirdetem a futás erejét, csodáit, felemelő értékeit. Ezt nem lehet megunni, ebben nem fáradok el, jól is konzervál” – mondja a 17 olimpiai dobogóssal büszkélkedő tréner. Mindebből kiderül az is, a futás mint örömforrás összekapcsolja az amatőr és a profi futók mezőnyét is.
Itt érdemes visszakanyarodunk a bevezetőben említett flow-élményhez, Csíkszentmihályi Mihály könyvéhez a futás öröméről.
„Mi mi volt a legkedvesebb emléked a futással kapcsolatban? - olvasható a letehetetlen kiadványban. - Talán arra a versenyre gondolsz vissza szívesen, amelyiken nehéz kihívásokkal szembesültél, de a tested és az elméd olyan tökéletes harmóniában hangolódott rá a feladatra, hogy úgy érezted, szinte erőfeszítés nélkül sikerült életed legjobbját futnod? Vagy talán egy csoda szép tájon kocogtál éppen, ami annyira magával ragadott, hogy az általában ezerfelé figyelő elméd egyszerűen kikapcsolt, elmerült a táj szépségében, és átadtad magad annak az egyszerű, tiszta örömnek, amit a mozgás kínált? Vagy talán ugyanazt a maximális részvételt és jelenlétet tapasztaltad meg egy hosszú futás közben, mint amikor olyan elmélyülten beszélgetsz a barátaiddal, hogy két óra csupán húsz percnek tűnik?
Ezek a kivételes pillanatok, percek a flow pillanatai, amelyeket az ember jellemzően élete meghatározó, kiteljesedést nyújtó élményei között tart számon.”
Kérdések sora vetődött fel bennünk az okosórák túlzott használatának lelki következményeiről. Ezekre Hajdú Anna – maga is hosszútávfutó, Kárai Kázmér tanítványa és Bakuretz Bonnie sportszakpszichológusok közösen fogalmazták meg a válaszaikat.
Okozhat-e a sport okosóra használata függőséget?
A sport okosóra, hasonlóan a többi okos eszközhöz, elsősorban segít. Ebben az esetben abban, hogy többet és okosabban mozogjunk. De mint eszközt – számítógép, telefon, stb. – szándékunk és motivációnk szerint tudjuk helytelenül is használni. Felerősítheti vagy kialakíthatja például a testedzés függőséget; azok, akik egészségtelen mértékben, az életüket elsősorban a mozgás köré szervezve élnek, kapnak egy extra nyomást az óra használatával. Az óra részletes és pontos mérési adatai segítségével ugyanis újabb és újabb célokat tudnak kitűzni, amit szükségszerűen el is kell érniük, hiszen van egy erős külső kontrolljuk. Talán ez is az oka, hogy a legújabb alkalmazások a mozgás mellett már pihenésre, étkezésre is adnak figyelmeztetéseket, javaslatokat.
Mikor beszélhetünk az okosóra túlzott használatáról?
Megítélésünk szerint ez nem mennyiségi kérdés. Talán akkor nevezhetjük túlzott használatnak, amikor az okosórára már nem pusztán eszközként, hanem célként tekintünk. A szokásos tevékenységünk adatolása, követése, visszajelzése a normál, eszköz-szerű használat. Praktikus és közösségépítő, hogy ezeket az információkat könnyebben meg tudjuk osztani másokkal, virtuális vagy valódi edzőtársainkkal. Hasznos akkor is, ha például most a karantén idején az óra segít vizualizálni, hogy a szokásoshoz képest milyen keveset mozgok.
Ugyanakkor biztosan figyelmeztető jel, ha azt érezzük, hogy azért kell még 2 kilométert futnunk, még 1000 lépést megtennünk vagy 500 kalóriát égetnünk mozgással bármi áron, mert különben az okosóránk nem fog dicsérő visszajelzést adni az aznapi teljesítményünkről. Pedig lehet, hogy a szokásosnál kevesebbet aludtunk, rosszabbul étkeztünk vagy éppen egy porcikánk sem kívánja már a mozgást. Egy amatőr esetében ezt bátran nevezhetjük túlzott használatnak.
Milyen negatív pszichológiai jelekkel járhat a túlzott használata?
Amennyiben az órának vagy az óra által mutatott információknak akarunk megfelelni, többféle módon is terhelhetjük pszichénket, testünket. Ha elégedetlenek vagyunk az elégetett kalóriával, egy meglévő hajlam esetén felerősödhet a táplálkozási zavar. Ha az óra programozása vagy az emlékeztetője szerinti időben és mennyiségben nem tudjuk elvégezni a gyakorlatainkat, feszültek, idegesek lehetünk, haragudhatunk magunkra, de akár a környezetünkre is, hiszen könnyen bennük találhatjuk meg az akadályoztatottság okait. Ez a folyamatos ingerültség, a külső kontrollnak való – adott esetben sikertelen – megfelelési igény, a szociális környezetünk erodálása elvezethet akár depresszív állapotig is. Ez pedig valószínűleg együtt jár majd fáradékonysággal, teljesítményromlással, ördögi körbe taszítva minket.
Történhet-e lelki trauma, depresszió azért, mert az okosóra nem jelez fejlődést?
Igen, ahogy fentebb már kitértünk rá, annak a folyamatnak a végén, amelyben az eszköz megerősíti visszajelzéseivel azt a megélésünket, félelmünket, hogy „na, ma sem voltam elég jó, ezt sem tudtam megcsinálni ...”, a lelki terhek lehetnek egyre nagyobbak. Ezért is fontosak a reális célkitűzések, a szakértői támogatás, a hosszútávú gondolkodás, hogy olyan nagy elvárásokat ne is fogalmazzunk meg, mint az önismeret és önelfogadás. A fejlődéstől, a céloktól való elmaradás, amikor már muszájból csinálunk valamit, előbb-utóbb a tevékenység feladásához vezet. Van felmérési eredmény arról, hogy a használók nagy része egy éven belül felhagy az eszköz használatával.
Vannak-e konkrét megfigyelések minderre és melyek azok?
Online is elérhető az a kutatási eredmény, amit a brit Nemzeti Sportegészségügyi Központ munkatársai végeztek. E szerint 352 fő, átlag 22 éves személy vizsgálatával kívánták felderíteni, milyen az aktivitásmérőt és kalóriaszámláló alkalmazást használó emberek mentális egészsége és általános jólléte. A megkérdezettek 65 százaléka használt ilyen eszközt a vizsgálat idején. És éppen ők voltak azok, akik az átlagnál magasabb szintet mutattak evészavar, illetve kényszeres edzés terén. Legkomolyabb mértékben azoknál lehetett ezt kimutatni, akik nem egészségügyi vagy fitnesz okokból, hanem kifejezetten testsúlyuk vagy alakjuk megváltoztatása érdekében, illetve rendkívül gyakran használták ezeket az eszközöket.
Mit érdemes ajánlani azoknak, akik a túlzott használat miatt rosszul érzik magukat?
Sportpszichológusként mindenképpen azt javasoljuk, hogy kérjenek segítséget. A szakemberek feladata lesz annak beazonosítása, hogy a túlzott használat milyen okokra vezethető vissza, így akár testképzavarral, étkezési zavarral, teljesítményelvárás problémákkal, testedzésfüggőséggel van dolguk, célzottan tudnak támogatást adni, specialistát ajánlani. Ne felejtsük el, az okosóra elsősorban nem okozója ezeknek a problémáknak, de eszköz tud lenni a felerősödésben!
A feladat az, hogy ezek az eszközök jó hatással legyenek ránk, segítsenek minket: például az elérhető célokat megünnepelni, visszaigazolni a reális elvárásokat, kapcsolatba lépni hasonló élethelyzetű emberekkel, beállítani az alvásunkat, vagy épp egyensúlyban tartani a kalóriaszükségletünket.
