Őszi-téli futótippek - Laborteszt Hír

Elég sok idő telt el az Őszi-téli futótippek utolsó cikkének a megjelenése óta. Ám ez az idő nem telt tétlenül! Teszteltünk és kipróbáltunk mindent, amit lehetett. Íme az első tapasztalatunk egyenesen a futólaborból!

Ahogy arról már egy korábbi írásban beszámoltunk, nagyon fontos egy rendszeresen mozgó ember számára teljesítményének a felmérése. Nos, ezt megerősítve el is mentem egy ilyen tesztre, hogy ne csak írjak róla, de a friss élményekkel a saját bőrömön is tapasztaljam a hatását és eredményét, melyből következik a fenti állításom. Először röviden leírom a teszt mentetét, majd az információkat, mik derültek ki.

Jelenleg 15 éve űzöm a triatlont több-kevesebb sikerrel, és nem mondhatom, hogy először vettem részt ilyen vizsgálaton, ám azt elmondhatom, hogy a Cycling Sport Center laborja évről-évre fejlődik és egyre átfogóbb képet adnak a sportteljesítményről. 13:00-ra volt időpontom, és igyekeztem pontosan odaérni, sem előbb, sem később. A vizsgálatot egy kisebb szobában kezdtük, távol a futópadtól, ezzel is elősegítve a tényleges nyugalmi értékeket. Vérnyomás, magasság, testsúly, izommegoszlás és bőrredő méréssel kezdtünk. Utána egy fura csipeszszerű szerkezet került az ujjamra, mely meghatározta a véroxigén szintemet. Ezután felvettem a pulzusmérőt és egy 5-10 perces relaxálás következett, ahol nyugalmi pulzust és pulzusvariabilitást (HRV) mértek, melyből aktuális fizikai állapotomra lehet következtetni. Gyors ébredést követően átmentünk a „kínkamrába”, ahol jöttek a véres dolgok!

Egy székre ülve vártam a szúnyogcsípésnél is kisebb szúrást a jobb fülcimpámba, hogy két csepp vérből a haematocrit és haemoglobin, illetve a nyugalmi tejsav (laktát) szintemet megmérjük. Ennek a jegyzőkönyvezése után már állhattam is a padra, ahol az izgalmak következtek. A teszt menete nagyon egyszerű: 3 perceket kellett futnom 6, 8, 10, 12 km/h és így tovább, amíg bírtam. A lépcsők között egy perc szünetet kaptam, mely időben ismét egy csepp vér levételéből mérték az aktuális tejsavat. Természetesen végig volt rajtam pulzusmérő, így minden egyes szívütésemet nyomon követtük.

A 3. szintig, vagyis 10 km/h-ig könnyed kocogásnak éreztem a terhelést, majd a 12 km/h kifejezetten rosszul esett, ekkor már kimutathatóan felszaporodott a tejsav a véremben. Felkészültem hát mindenre, és jött a meglepetés: a 14 km/h könnyebb volt érzésre, mint a 12! Ez látszott is, ugyanis csökkent a tejsav, noha a pulzus emelkedett. A 16 és 18-as fokozat már nem volt nagy élmény, ugyanis a pulzusom igen felszökött, ennek ellenére a laktát ehhez képest alacsonyan maradt. 20 km/h volt a vége számomra, ekkor már 200-zal pumpált a szívem, de a végét inkább egy, a fáradtság miatt elvétett lépés és ritmuskiesés okozta, mint a teljes „leszédülés” – megjegyzem, ettől sem voltam azért messze.

Ezután 5 percre leültettek egy székre, hogy a megnyugvásomat figyeljék, majd ismét vérnyomás és véroxigén méréssel fejeződött be a vizsgálat. A 7 oldalas jegyzőkönyvet e-mailen kaptam meg részletes elemzéssel, melyből levontam a következtetéseket.

Az antropometriai adatokat (testmagasság, testtömeg és zsírszázalék) tudomásul vettem, mást úgyse tehettem volna. Az izomtömeg arányom jobb oldali dominanciát állapított meg, számszerint 200-200 grammal több izom van a jobb végtagjaimon, mint a balon, melyet úgy „ellensúlyozok”, hogy baloldalra rakódik a több zsír - ehhez nem tudok mit hozzáfűzni... Véroxigénem rendben volt és a terhelés után is rendben maradt, tehát a légző szervrendszerem működik – jó hír! A HRV analízis kimutatta, hogy kissé stresszesebb időszakon vagyok túl és azt, hogy az idegrendszerem már nagyon várja a karácsonyi lazítást. Nyugalmi pulzusom 49-ig zuhant, amiből tudom, hogy pihenő után vagyok, míg nyáron, edzetten ez 42-44 körüli értéket mutat. A heamoglobin és haematocrit értékeimmel UCI versenyen nem indulhatnék, olyan magas volt, ami vagy kiszáradásra, vagy génekre utalhat. Mivel nekem ezek az értékek mindig is magasak voltak, így sejtem, hogy utóbbi nyert ismételt alátámasztást. 14 évesen erre annyit mondott az akkori edzőm: „Ilyen értékekért mások százezreket fizetnek!” - hát igen születni tudni kell!

A terhelés során az alábbi értékeket produkáltam:

Ebből számomra jól látszik az elmúlt nyár! És az ironmanen pont 12 km/h-val futottam eleinte, mely úgy látszik, jobban igénybe vesz, mint a 14 km/h! Visszanézve az edzésnaplómat egyértelmű, hogy a 12 km/h kimaradt az életemből úgy, hogy fel se tűnt. Terepen 10,5-11 km/h közt futottam, míg aszfalton inkább 13 volt a jellemző. A féltávú versenytempóm volt a 14 km/h - 15 km/h, melyre külön edzettem is tempófutásokkal. Vagyis utólag előre kiderült, hogy hibáztam! Ez akkor fel se tűnt, hiszen pulzusban alig 5-8 ütésű zónáról volt szó, amit sikerült az ironmanen telibe trafálnom és ezzel magam alatt kivágtam a fát. A további lépcsőkből és adatokból kiderül: nem múlt el nyomtalanul 15 triatlonos év. Állóképességem és regenerációm megfelelő, megkockáztatom átlagon felüli. Ugyanakkor a nagy sebességhez nem vagyok hozzászokva. Ez abból látszik, hogy anyagcserémnek messzebb vannak a határai, mint izomzatomnak, ugyanis laktátot nem termelek, ami alacsony anaerob erőkifejtésre utal, míg a pulzusom magas és a légzésem is szapora, tehát izmaim rendesen használják az oxigént. Edzett anaerob teljesítménynél ugyanis egy futó 10 feletti laktát értéket is el kell, hogy érjen!

Mit nyertem a vizsgálattal? Pontos diagnózist az elvégzett munkáról. Pontos útmutatást a hogyan továbbra. Megvilágosodást a múltbeli edzéshibáimra. A továbbiakban pihenőt javasoltak, hogy a HRV rendbe jöjjön. Vagyis, ha most edzenék, betegséget és sérülést kockáztatnék, míg a pihenővel jobban fejlődök hosszútávon. Ezután alapozó edzések mellett kiemelten figyelek majd a 12 km/h-ra és ahhoz rendelt pulzusra, ezzel helyretéve a teljesítményemet és megalapozva a 3:30-as ironman maratoni időmet 2012-ben! Ja, és nem feledem: februárban kontroll, hogy jó úton járok-e, majd júniusban újabb mérés, és jöhet az ironman formába hozás!

Végezetül egy szamuráj mondás jutott eszembe (remélem, jól idézem):
"Hiba mindig van, a legnagyobb hiba, ha azt hiszed nincs semmi hiba!"

A teljesítménydiagnosztikai vizsgálatokra való felkészülés legfontosabb irányelveit az alábbiakban foglalhatjuk össze:
•  a teszt előtti 48 órában a vizsgált személy nem vehet részt versenyen, intenzív vagy hosszú edzésen;
•  táplálkozásunk a megszokott edzés vagy verseny előtti étrendet kövesse, ne menjünk éhgyomorral a vizsgálatra (2-3 órával előtte még ehetünk);
•  ügyeljünk a folyadékháztartás rendben tartására;
•  a teszt előtti 24 órában kerüljük az alkohol, a teszt napján pedig a koffein fogyasztását;
•  a teszt előtti napokban kiemelten fontos a kielégítő minőségű és mennyiségű alvás;
•  terheléses vizsgálaton csak teljesen egészséges állapotban szabad megjelenni, megfelelő fizikai és pszichikai állapotban.