- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
A túrázás, a természetjárás egyre népszerűbb szabadidős tevékenység ma Magyarországon, egyre többen töltik a szabadidejüket a szabadban. Sokan vannak olyanok, akik magáért az ottlétért mennek ki a természetbe (pl. fotózni, olvasni, szalonnát sütni stb.) és vannak olyanok is, akik jelölt túraútvonalakat követve némi teljesítményt is csempésznek a kimozdulásba. Aki csapott már fel turistatérképet vagy csak simán az interneten próbált utánajárni, hogy egy adott környéken milyen útvonalakon érdemes túrázni, az egészen biztosan találkozott már a Kéktúra fogalmával, mely Magyarország leghosszabb egybefüggő, jelzett túraútvonala. Ezzel az útvonallal kapcsolatban fontos különbséget tenni a Kéktúra, illetve a Kékkör között, ugyanis míg a Kéktúra „csupán” az ország északi részének hegységeit szeli át mintegy 1200 km hosszan, addig a Kékkör (magában foglalva a Kéktúrát) érinti a Dunántúl és az Alföld tájegységeit is. Sok túrázó bakancslistáján szerepel akár az egyik, akár a másik változat teljesítése. Vannak, akik szépen lassan, akár több év alatt teljesítik, de vannak olyan elvetemültek is, akik egyhuzamban, néhány hónap alatt lenyomják az egészet.
Immáron a „non stop” teljesítők közé tartozik az ultrafutásairól és a Spartathlonról készült dokumentumfilmjéről ismert Simonyi Balázs is, akinek egy rövidke interjú keretében feltettünk néhány kérdést.
Honnan jött az ötlet, hogy épp a Kéktúrát fusd végig?
1979-ben Rockenbauer Pál készített hasonló témában egy tévéfilm-sorozatot Másfélmillió lépés címmel, később a régi Index Bakancslista-csapata is. Az HBO, akik anno az Ultra koproducerei voltak, ismét meginvitált produkciós cégeket, hogy pályázzanak új dokumentumfilm ötletekkel. Régóta gondolkoztunk, miként lehetne az Ultra készítése alatt szerzett know how-t (a stáb logisztikai, operatív tudását, dramaturgiát) hazai viszonyokra adaptálni, nagy igény volt a folytatásra a közönség részéről is. A Covid is megdobta az outdoor tevékenységekre való hajlandósságot, ekkor ugrott be a Kéktúra. Az HBO-nál nem mi lettünk a befutók, de a Nemzeti Filmintézetnek megtetszett az ötlet, így megvalósulhat a projekt teljesen más felfogással, hangvétellel, nézőponttal, mint a korábbi sorozatok. Mai tempóval, korszerű audiovizualitással, izgalmasan és szívet melengetően, az én sajátos stílusommal, sok wow-dologgal. Adta magát az is, hogy az egészet a gyors természetjárás, a terepfutás köré építsük, én pedig így író-rendező-műsorvezetőként elsőkézből tudom megosztani a tapasztalataimat, benyomásaimat a nézővel.
Hasonlóra számíthatunk, mint az Ultra?
Igen is, meg nem is. Első körben 10 részes infotainment dokumentumsorozatról van szó, amelynek a teljes Kéktúra végigfutása a gerince, de sokkal inkább magának a Kéktúra útvonalán élő, dolgozó, oda kötődő emberek vagy az oda tartó, ott túrázó karakterek bemutatásáról, az ő portréik, sztorijaik filmes ábrázolásáról szól. Ebbe belefér a gasztronómia, történelem, építészet, természettudomány vagy éppen a szociológia is.
Azért tisztázzuk le! A Kéktúra alatt a nagyjából 1200 kilométeres északi részt érted vagy a teljes Kékkört, amely magában foglalja a Dunántúlt és az Alföldet is?
A Kéktúráról, az északi részről van szó nyugatról keletre haladva. Amennyiben a jövőben lesz rá financiális szándék és idő is, szeretnénk a stábbal feldolgozni a másik két túraútvonalat is.
Hogy tudtad összeegyeztetni a futást és a forgatást? Nem úgy hangzik, mint egy „sima” ultrafutó verseny.
Ennek és egy futóversenynek semmi köze egymáshoz, teljesen más mondjuk a Spartathlonhoz képest, ahova szeptemberben megyek tizedjére. A Kéktúrán nem „szorít” a szintidő, a versenytársak ingázása. Nap közben annyira lefoglalt ez az említett hármas szerepkör, az interjúk, a véletlenül alakuló, úton levő interakciók és a stáb koordinálása, hogy - hülyén hangzik – a futást az évtizedes rutinból, ösztönszerűen csináltam. Ezzel együtt azért haladni kellett, szóval nem volt egyszerű.
Mennyi is lett a befutó idő?
15 nap 6 óra és 50 perc.
Ezt hogy értékeled? Hasonlóra számítottál?
Sejtettem az előzetes pályabejárás, a stábbal végigtolt hosszú tavaszi terepszemlézés után, hogy nagyjából 12 nap lenne, ha csak a futással kéne foglalkoznom. Nagy elvárásokat nem támasztottam magammal szemben, de biztos voltam benne, hogy a korábbi, 17 napos gyorsasági rekordon belül finiselek Hollóházán. Egyszerűnek hangzik, de nagyon tartalmas, kemény, és nemcsak az én, de a remek 17 fős stáb erejét, álló- és tűrőképességét próbára tevő kaland volt.
Hogy nézett ki az itiner? Meg voltak a napi adagok vagy érzésre mentél?
A terv az volt, hogy nagyjából napi 100 km-t megyek, de terv helyett megoldások kellettek, az élet és a munka ezt hamar felülírta. A gondos előkészítés ellenére is sok volt a bizonytalansági faktor, a forgatást sem lehetett pontosan kiszámolni, hogy mi meddig tart majd és az időjárás is sokszor mostoha volt velünk, ez persze jól néz ki filmen. Rengeteget dagonyáztunk esőben és sárban, így sokszor nehezen haladtunk. Átlag 78 km-es napok lettek.
Így mindennel együtt mi volt a legnehezebb az egészben?
Igazából egész nap olyan pörgés volt, annyira benne voltunk a sűrűjében, hogy egyszerre telt kellemes flowban és hidegfejű koncentrációban ez a bő két hét. Esténként volt nehéz mentálisan felkészülni a következő napra, regenerálódni, hiszen a 16-18 órát voltunk az ösvényen, és keveset pihentünk.
Ezek szerint a futás akkor tényleg csak „mellékes” volt...
Azért nem, mégiscsak 13-14 órát kellett minimum mozogni minden nap. De tény, hogy vízhólyagom sem lett – hála az ötujjas zokniknak. Azon viszont meglepődtem, hogy a terepcipők mennyire kevéssé bírták a strapát. Korábban nem igazán használtam ilyen cuccokat, azt hittem bírnak annyit, mint az aszfaltosak.
Hogy lehet ilyenkor frissíteni? Igaz, hogy nem egy verseny, de azért kell az energia!
Naturális felfogásban nyomtam, ettem, amit a stáb is, ittam, amit kívántam, a hűvösvölgyi vagy a nagymarosi lángosost nem szabad kihagyni! Persze volt néhány biztonsági zselé, energiaszelet és izopor is.
Balázs és a stáb tehát alig több, mint 2 hét alatt átszelte az országot, hogy az egész országnak (és világnak) elhozhassa az otthonába a túrázás és terepfutás feelingjét. Az út közben túrázókkal készült rövid interjúk több oldalról rávilágítanak majd, hogy milyen sokféle motivációval indulnak neki az emberek egy ilyen kihívásnak. A rendező nem titkolt célja, hogy sorozattal a lehető legtöbb embert azután, hogy a fotelhoz szegezte, ki is mozdítsa a komfort zónából. Ez a cél azért is hiteles, mert Balázst az az ember, akit korábban sosem érdekelt a Kéktúra, sőt, még túrázni sem nagyon járt. Saját bevallása szerint teljesen amatőrként vágott bele a dologba és még az előzetes terepbejárások ellenére is sok helyen meglepte a terep szépsége és változatossága, a magyar természet vadságáról nem is beszélve. Kíváncsian várjuk a jelenleg is folyó munka eredményét! A bemutató 2024 második felében a köztévén és streaming szolgáltatók csatornáin lesz!
