- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Többnyire utcai modelleket tesztelünk a Sauconytól, azonban most lehetőségünk nyílt kipróbálni a márka belépő szintű terep cipőjét, a Peregrine 12-est. A modellből létezik több változat is (ST, GTX), mi most az alap verziót vettük górcső alá.
Elsőre kettős érzés fogott a cipő kapcsán. Amikor kinyitottam a dobozt, elkerekedett a szemem, ugyanis a Peregrine a valóságban sokkal jobban néz ki, mint a képeken (pedig ott sem csúnya), a tapintása viszont olyan „nagyon műanyagnak” hat. Szerencsére ahogy belebújtam, elmúltak a negatív érzések, igazából az ég-világon semmi baj sincs az anyaghasználattal.
Ez egy nagyon könnyű terepfutó cipő! Ez számomra nagy meglepetés volt, ugyanis a 11-es, előző széria a súly vonatkozásában láthatatlanul belesimult a mezőnybe a maga 310 grammjával, azonban az új 12-esnél több, mint 10 %-ot faragtak a mérnökök a súlyból és a végeredmény 275 gramm lett, ami igencsak jó szám a kategóriában! Ezt az eredményt a még az előzőnél is minimalistább felsőrésszel és az újratervezett PWRTRAC talppal sikerült elérni. Jó pont, hogy az említett felsőrész újrahasznosított anyagokból (is) készül, így a cipő ökológiai lábnyoma sokkal kisebb lesz. A gyakorlat egyébként igazolja a számokat, futás közben abszolút „érezhetetlen” a cipő súlya!
A drop esetében ránézésre és érzésre is másra számítottam. A gyári adat szerint 4 mm-es emelkedése van a cipőnek, de a szemem és a lábam is többet mondott volna (igaz, nem sokkal). Igazából a szám maga stimmel a cipő karakterisztikájához, ugyanis egy nagyon dinamikus modellről van szó, amely szinte igényli a tempót, azonban az érzések egy kicsit mások. Nekem egyébként bejött ez a magasság és azt tanácsolnám mindenkinek, hogy ne ijedjen meg az alacsonynak tűnő 4-es számtól, valószínűleg sokkal szélesebb körben lesz szerethető a Peregrine, mint amilyenre elsőre számítanánk.
Ha a cipő felső részét nézzük, azt kell mondjam, hogy nagyon eltalálták a kaptafát, ami a sarokrészre kifejezetten igaz. A Peregrine tökéletesen körülöleli a sarkat és a felső rész szinte észrevehetetlenül „fut bele” a talpbetétbe, illetve a középtalpba. Ez felül nagyon jó tartást és oldalirányú támasztást eredményez. Az összképet az rontja el, hogy a cipő talpkialakítása elég keskenyre sikeredett és ez különösképpen igaz a sarokrészre. A felső rész tart, viszont a talp sarokrésze már nem mindig támaszt kellőképpen, így az oldalirányú kibillenések gyakoriak voltak a tesztkörök során. Ez a tulajdonság és a 4 mm-es drop arra enged következtetni, hogy ez a modell eleve az aktív talajfogásra van kitalálva (vagyis, amikor nem használjuk a sarkunkat), így főleg a gyorsabb futásokra lesz ideális. Persze terepen vannak olyan helyzetek, amikor a gyors futó is belassul, ilyenkor kicsit óvatosabbnak kell lenni ebben a cipőben.
Bár az előző bekezdésben jól lehúztam a stabilitást, a helyzet azért nem tragikus. A talp a saroknál tényleg nem lett elég széles, de a többi helyen nincs vele nagy baj. A hosszanti boltozatnál a cipő neutrális jellege ellenére tapasztaltam egy kis plusz alátámasztást, ami sokat segít az említett problémán, ráadásul a talp előre haladva egyre szélesedik, így a végeredmény egy erős közepes lesz. Azt lehet tehát mondani, hogy amennyiben dinamikus, tempós futók vagyunk és nem használjuk sokat a sarkunkat talajfogáskor, kényelmes társra lelhetünk ebben a cipőben.
Mindig kihangsúlyozom, hogy az energiavisszanyerés szerintem a terepfutócipőknél nem kifejezetten fontos. Az aktuális talajszerkezet sokszor változó és a talp terhelése sem egyenletes, így nincs az a technológia, amely mérhetően hozzátesz az ellépés hatékonyságához. Ez mindaddig igaz, amíg komoly terepen futunk: pl sziklás, alpesi terepen, nyakig érő sárban vagy homokos talajon. Ez a cipő azonban nem feltétlenül ilyen terepre lesz való, így kifejezetten jó, hogy megkapta a Saucony PWRRUN+ technológiáját, amely energiát raktároz el talajfogáskor és képes azt ellépéskor visszaadni. A hazai középhegységekben, dimbes-dombos erdei ösvényeken, a már említett tempós futások alkalmával ez nagy segítséget jelent.
A tapadás egyértelműen a Peregrine 12 egyik erőssége. Az 5 milliméteres barázdákkal ellátott PWRTRAC külső talp mélyen belekap a laza talajba és csúszós felületen is megállja a helyét. A tesztek során főleg száraz körülmények voltak, azonban egy-két kósza vaddisznótúrás azért akadt, ahol a sarazós képességeket is ki lehetett próbálni. Külön jó pont, hogy a sár nem, vagy csak nehezen ragad be a barázdák közé, így mindig rendelkezésre áll a teljes talpfelület, amikor szükség van rá.
Azt gondolom, hogy a mai modern futócipőknél nincs olyan modell, amelynek nem jó az ütéscsillapítása. Van olyan, ami pihepuha, és van olyan, ami kevésbé az. Ez a cipő nem a pihe puha kategóriába tartozik, sőt, azt is mondhatnám, hogy inkább a skála másik felén foglal helyet, azonban, ami tud az bőven elég. Bőven elég arra, amire már korábban is utaltam: ez egy gyors, dinamikus futásokra alkalmas modell, ahol többnyire jó futótechnikával fut az ember, így nincs szükség extra csillapításra. Persze, amikor ilyen-olyan okból kifolyólag lassabb a tempó, esetleg egy meredek lefelében a láb becsapódásának ereje megnő, jó lenne egy kis plusz párnázás a talpban, különösképpen a sarokrészben. Nos, ezt nem ettől a cipőtől fogjuk megkapni. Tessék mindig gyorsan futni benne!
Tipp: Ha valakinek van ambíciója javítani egy kicsit a technikáján, az olyankor, amikor már azt érzi, hogy nem elég a csillapítás, emelhet egy kicsit a lépésfrekvenciáján és ezzel csökkenthet a becsapódás erején.
Kényelem szempontjából nagyon pozitív meglepetést jelentett számomra a Peregrine. Egy cipő formája és tapintása alapján mindig van egy első benyomásom arról, hogy vajon kényelmes lesz e az adott modell vagy sem. Az elsőre látszott, hogy a talp elég keskeny és mivel széles a lábfejem, ilyenkor egy másodperc alatt beteszem az adott cipőt a „nem lesz kényelmes” zsebbe. Úgy látszik ez hiba, ugyanis pár kilométer után ki kellett vegyem a Peregrinét ebből a bizonyos zsebből. Életem egyik legkényelmesebb cipőjét ismertem meg benne. A párnázottság mindenhol pont elég (nem túl kevés, nem túl sok), a varrások nagyon szépen el vannak dolgozva és a cipő belsejében használt anyagok tapintása is nagyon kellemes. Az egész felső rész úgy, ahogy van „rácuppant” a lábamra és tökéletesen kényelmes volt a tizensokadik kilométeren is. Biztosan elviszem majd 30 fölé is!
Terepfutó cipőhöz képest (meg amúgy is) nagyon hajlékony a Peregrine. Jó pont, hogy ennek ellenére is megoldották a tervezők a lábujjak védelmét és a talp sem lett túl soft, hogy a kavicsokat érezni lehessen a talpunk alatt. Valószínűleg ez a tulajdonság sokat hozzátesz az előbb már kitárgyalt kiemelkedő kényelemhez!
Ismét egy piros pont a Sauconynak! A minimalista felső rész miatt erre azért lehetett számítani, de akkor is... A cipő nagyon jól szellőzik, az anyagon ellenállás nélkül át lehet fújni, ami garantáltan száraz lábakat eredményez még melegebb időben is. Persze ez a tulajdonság a vízállóság terén visszaüt, gyakorlatilag egy lépés a nedves fűben és már ázik is a zoknink.
Azt gondolom, hogy a Peregrine 12-es egy abszolút hazai körülmények közé termett terepfutócipő. Nálunk kevés a nagyon technikás trail, viszont sok a jól futható, tempós erdei ösvény, ahol ez a cipő jól érzi magát. A jó szellőzésnek köszönhetően az év nagy részében gond nélkül fogjuk tudni használni ezt a modellt, ám én a latyakos téli hónapokra valami ellenállóbb darabot javasolnék.
Az írást a Saucony hazai forgalmazója, a Maximus HCD kft támogatta, de a teszt eredményébe semmilyen beleszólása sem volt.
