A gyakorlatban ez elsősorban a futócipő helyes megválasztását, és az önveszélyes futótechnikai hibák korrekcióját jelenti.
Ami a cipőt illeti, sok futó lába hajlamos a túlpronálásra, a boka túl gyors és túlzott mértékű bebillenésére a támaszfázisban. Akinek ilyen gondja van, használjon pronációt gátló cipőt (stabilizált, control, motion control). Lehetnek a lábnak olyan statikai hibái is, amit szakember által készített talpbetéttel lehet korrigálni. A nem megfelelően kontrollált pronáció vagy egyéb statikai hibák megváltoztatják több ízület helyzetét, és a lábfejtől a derékig bárhol panaszt okozhatnak.
A futótechnika terén a legnagyobb baj az, ha lábunkat előrenyújtva csapódunk a betonba (overstriding). Ne tegyük, fussunk gyors, könnyű, zajtalan lépésekkel, a talajfogás pillanatában térdünk már enyhén hajlított legyen, lábunk hátrafelé mozogjon, hogy sebességkülönbség nélkül tehessük le a talajra, ne pedig ütésszerűen fékeződjön le, mikor leér. Megfelelő talajon fussunk néha mezítláb, és mindjárt érezni fogjuk, milyen a jó futóstílus.
Ne feledjük, legyen bármilyen jó a cipőnk vagy a technikánk, ha edzéseink hosszabbak, gyorsabbak és gyakoribbak, mint amit szervezetünk adott állapotában kompenzálni tud, a sérülés elkerülhetetlen és törvényszerű.
Jókora adag szerénység, türelem és önismeret kell ahhoz, hogy egy lelkes futó ne lépje túl azt a határt, amit aktuális edzettségi és egészségi szintjén tolerálni tud. Ennek fő oka az a téveszme lehet, miszerint fájdalom nélkül nincs nyereség. Nagyon tehetségesnek és edzettnek kell ahhoz lenni, hogy valakinek érdemes legyen olyan keményen edzeni, ami már túl van a kellemes elfáradás határán.
Az optimális és biztonságos fejlődés, különösen nem nagyon edzett emberek esetén, akkor következik be, ha rendszeresen futnak, de azt kellemesen, komoly erőfeszítés nélkül, a futás minden percét élvezve. Ha valahol fáj, rosszul esik, sérülés, betegség, kedvetlenség kezd megjelenni, biztosak lehetünk benne, hogy túllőttünk a célon.
A futással, kevésbé edzett emberek és kezdők számára, az a gond, hogy számukra már a leglassúbb tempó is extrém nagy terhelést jelent. Át kell hidalni valahogy a szakadékot, úgy érni el a futáshoz szükséges edzettséget, hogy közben nem teszünk kárt magunkban, nem sérülünk meg, nem veszítjük el a lelkesedésünket, mielőtt még megerősödnénk és igazán érezhetnénk a futás örömét és előnyeit. Ebben az időszakban sokat segíthet a gyaloglás. Ugyan olyan egészséges és élvezetes sport, de alacsonyabb edzettségi szinten is végezhető. Aztán, ha már hozzászokott a szervezetünk, és többet kíván, jöhet a futás.
Folyt. köv...
Forrás:
