- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Sprint felfele, akár zuhogó esőben, sáros emelkedőn és lejtőn, keresztül a jeges víztározón...
A Spartan Race-eken nem a kezdő futók indulnak.
Állóképesség, erőálló, elszántság, akaraterő és lelkesedés: mindezek nélkül nem nagyon lehet teljesíteni a versenysorozat egy-egy távját. Most Sisak Zsófiával és Kempelen Zitával, a Spartan Race magyarországi szervezőcsapatának tagjaival beszélgettünk újdonságokról, sérülésekről, magyarokról és a kihívásról.
A Spartan Race versenyeken a résztvevők soha nem tudhatják igazán, mire is számíthatnak. Időről időre vannak azonban újdonságok, az egyik új kedvenc a Multibar nevű kombinált akadály, mely már debütált az idei téli versenyeinken.
A szabályok kapcsán: a versenyzők többsége egy adott akadály sikertelen teljesítése esetén becsülettel végrehajtja a büntetésként előírt 30 Burpee-t (egyfajta négyütemű fekvőtámaszt – a szerk.), azonban akad 1-2 lógós. A szabályok betartására is egyre nagyobb hangsúlyt fektetünk, például szigorítjuk az ellenőrzést. A pályán ettől az évtől nemcsak az önkéntesek, hanem ún. pályabírók is mozognak, és attól még, hogy nem állnak a versenyző mellett, még simán figyelhetik őt messziről, hogy szabályosan végrehajtja-e a gyakorlatokat.
Régiónk Európán belül is kiemelkedő, hiszen a négy ország (HU, SK, CZ, PO) rengeteg versenyzőt mozgat meg, így minden évben van valami újítás. Idén a mi régiónkban kerül megrendezésre - Európában először (!) - az Ultra távú verseny, illetve a Hurrican Heat nevű csapatverseny is.
Mindenképp szeretnénk a következő évben 3 darab versenyt rendezni Magyarországon, és bízunk abban, hogy ezt régiónk vezetői is lehetővé teszik majd. Versenyzőinktől tudjuk, hogy rengetegen örülnének egy hazai Beastnek, de ez szintén egy felsőbb döntés eredményeként valósulhat meg.
Ez versenytől függően változó. Először mindig az a kérdés, hogy egy adott helyszín és a hozzá tartozó infrastruktúra elég nagyméretű-e a rendezvényhez, illetve a pálya domborzata megfelelő kihívást tartogat-e versenyzőinknek. Nem könnyű megtalálni azokat a helyeket, amelyek alkalmasak versenyhelyszínnek. További nehézséget jelent a különböző engedélyek beszerzése. A legnagyobb kihívás mégis az, hogy megfeleljük a résztvevők elvárásainak, amelyek egyre magasabbak - mi pedig igyekszünk ezeknek eleget tenni, és egyre keményebb pályákkal megörvendeztetni indulóinkat.
Nagy figyelmet fordítunk indulóink informálására a felkészülést illetően is. Akik nem először indulnak, róluk egyértelműen elmondható, hogy felkészülnek, hisz már van fogalmuk arról, hogy mi vár rájuk. Az első bálozók miatt kicsit mindig aggódunk, hiszen a Spartan Race jó buli, ugyanakkor mégsem szabad félvállról venni, ide felkészülten kell jönni! Szerencsére a versenyzői közösség támogatja, és információval látja el a tapasztalatlan próbálkozókat is, így az új versenyzők legnagyobb része megfelelő módon tud felkészülni első megmérettetésére.
Versenyeinken - sajnos - előfordulnak sérülések, elsősorban bokaficam és rándulások, emellett sok vizes akadály esetén volt már kihűlés, illetve lábgörcs. A kisebb-nagyobb felületi sebesüléseket szinte senki nem kerülheti el, kilépni a komfortzónából azzal jár, hogy vállalunk némi kockázatot is.
A Spartan Race versenyeken a résztvevők soha nem tudhatják igazán, mire is számíthatnak.
A legnagyobb problémát a legtöbb induló számára a függeszkedős akadályok jelentik, ezeket stílszerűen Burpeemaker-nek nevezzük. Ilyen például a Traverse fal, a Monkeybar, vagy a Multibar, de sokan szoktak burpeezni az egyensúlyi akadályoknál, és a Dárdadobás is a „kedvencek” közé tartozik.
Előfordul, hogy valaki feladja - általában sérülés miatt -, azonban mivel az indulók az Open futamokban segíthetik egymást, a számukra túl nehéz akadályokon pedig büntetés végrehajtása után továbbhaladhatnak, a kezdőbb versenyzők is képesek teljesíteni a pályát, csak lassabban.
A lényeg, hogy amikor átléped a célvonalat, eufórikus érzés kerít a hatalmába, hisz legyőzted önmagad, véghezvittél valami igazán nem hétköznapi dolgot.
Akiknek a versenyzés a célja, túlnyomórészt az Elit futamban indulnak, ahol a pálya ugyanaz, azonban a női és férfi versenyzők külön rajtolnak. Mindig ez a két futam rajtol először rendezvényeinken, hiszen akkor azonosak még a pályakörülmények.
Ez az ún. versenyzői mezőny nagyon gyorsan fejlődik, egyre komolyabb, köztük a magyarok is szépen lépkednek előre. Mostanság szinte minden versenyen, a régiónk külföldi megmérettetésein is van magyar érem, ami óriási büszkeség minden magyar Spartan számára! Egyelőre a legjobbak esetében sem beszélhetünk megélhetési versenyzésről, ugyanis csak az EB-n és a VB-n kapnak pénzdíjat. Sajnos dobogós helyezettjeinknek nincsenek még támogatói, így a versenyzők a felkészülést és a versenyzést egyaránt saját maguk finanszírozzák.
Szerencsére a magyar versenyzők kimondottan szeretik a hazai Race-eket, talán ezért is ért bennünket az az óriási megtiszteltetés, hogy az április 9-i Visegrád Sprinten 5-6000 indulónk lesz, és a résztvevők több mint 85%-a magyar. Külföldiek is szívesen utaznak ide, volt már versenyzőnk Ausztráliából, illetve Braziliából is, a környező, valamint a nyugat-európai országok versenyzői pedig rendszeresen neveznek az itthoni futamokra.
Honfitársainkról is elmondható, hogy a nagy távolságok ellenére egyre több külföldi versenyre ellátogatnak, elsősorban régión belül, és mi is főként erről a területről kapunk visszajelzéseket.
A tendencia az, hogy minél hosszabb távú egy verseny, annál technikásabb és nehezebb akadályokat használnak a pályaépítők, illetve annál nagyobb szintemelkedés van a pályában. Mégis előfordul olykor, hogy pl. az időjárási körülmények következtében - pl. hőség, extrém hideg vagy eső - még egy Sprint, vagy egy Super távú versenyből is nagyon kemény kihívás kerekedik, így volt ez a tavalyi októberi Eplény Super futamunkon is, ahol a hajnali talaj menti fagyok kellőképp lehűtötték azt a víztározó tavat, amelyen a versenyzőknek át kellett kelniük.
A versenysorozatban a résztvevők számára az ún. Beast a legnehezebb, amely 20-25 km hosszú, és minimum 3 óra időt vesz igénybe a teljesítése még a legjobbak számára is. Azonban az élsportolói szinten mozgóknak - akik az extrém kihívásokat kedvelik - figyelmébe ajánljuk az ősszel megrendezésre kerülő Ultra Beastet, amely 40-45 km hosszú lesz, és teljesítése komoly, egész éves felkészülést igényel.
Nagyon sokan szeretnék megszerezni a Trifectát, ami annyit jelent, hogy egy Sprint, egy Super és egy Beast távot is le kell küzdeni. Ez rengeteg induló számára ad plusz motivációt, sokan több Trifectát is megcsinálnak egy évben. Tavaly a Tátra Beasten közel 600 (!) honfitársunk vett részt, idén a Svit Winter Sprintre is több mint 500 magyar utazott el.
Igen, vannak kisebb konkurens versenyek, számuk egyre nő. Alapvetően örülünk neki, hiszen a mi versenyzőink számára is plusz edzési lehetőség, ha részt vesznek más akadályfutó rendezvényeken. Sajnos elkerülhetetlen, hogy megpróbáljanak bennünket részben leutánozni, ezt azzal próbáljuk kompenzálni, hogy igyekszünk mindig megújulni, illetve mint piacvezető,
mi diktáljuk a tempót, tehát aki minket utánoz, az már csak második lehet.
A Spartan Race továbbá egy rendkívül jól felépített, amerikai rendszer, amely a világ számos országában elérhető, így olyan minőséget és egyben közösséget biztosít az indulóknak, amellyel a kisebb rendezvények nem tudják felvenni a versenyt.
A kérdés kiváló! Elmondható, hogy a legjobbaknak van egy alapsportjuk, amely általában valamilyen formában a futáshoz köthető, pl. sok a terepfutó, ultrás, tájfutó és triatlonos, illetve főleg a külföldi sportolók között számos túrasíző és biathlonos van! Nyilván jól futni önmagában kevés ebben a sportágban, ezért elkerülhetetlen az erőállóképesség fejlesztése, hogy az akadályokon se vérezzünk el.
Jegyezd fel a naptáradba
Időpont: 2016. április 09.
Helyszín: Visegrád, Sportpálya
