Terepfutó-paradicsom a narancsfák alatt Hír

Terepfutó-paradicsom a narancsfák alatt Hír

Baumann Viola
Baumann Viola
2016/06/08
Ez a cikk egy dél-olasz terepfutásról szól. Na. 
Hirdetés

Csakhogy az olaszok elsősorban nem a futásukról ismertek, hanem az életigenlésükről, és persze a mediterrán konyháról.

Futni, ugye, mindenhol lehet, de a taljánoknál az élmény ennél jóval összetettebb.

Mattinata egy kis település Puglia (e. púlia) tartományban, közvetlenül a tengernél. A nagy víz partján félbeharapott hegyek magasodnak a nézelődő fölé. Valójában tökéletes biológia vagy földrajz óra helyszíne lehetne a környék, mivel a tenger felől nézve a 100 méteres mészkősziklák minden rétege jól kivehető, egészen a felszínig, ahol már fák állnak. Mintha egy hegy keresztmetszetét látnánk, annak teljes életnagyságában.

 

 

Ide csábítottak futni az olaszok, akiknek amúgy évtizedek óta van saját terepfutó magazinjuk is, a Soulrunning, amiben cipőtesztek, útvonalak, versenyek, de mindenekelőtt a terepfutás életérzése jelenik meg. A vendéglátóink egészen sokáig azzal hitegettek, hogy a program futás lesz.

Aztán kiderült, hogy valójában csak fel akarnak hizlalni, hogy bezárjanak a ketrecbe, aztán megegyenek. Máskülönben miért tömtek volna folyton a legeslegfinomabb ricottával, a világ legjobb mozzarellájával, édes koktélparadicsommal, cukkinivirággal, halacskákkal és az olívaolajba mártott és paradicsommal megszórt kenyérrel, a mennyei bruschettával (e. bruszkétával)? Biztos, hogy meg akartak enni.

 

Terepfutó-paradicsom a narancsfák alatt
Terepfutó-paradicsom a narancsfák alatt

Galériához klikk a képre! 

  

Gargano Futópark

Azért véletlenül kiengedtek néha futni is, nem mintha a macska nem játszana étkezés előtt az egérrel. Elvittek például a környéken egy középkori bencés kolostor maradványaihoz, ahol persze korábban Jupiter, alias Zeusz-kultusz volt. A szentélyben váltották egymást az istenek, az apátság pedig egyre impozánsabbá vált. Ma ugyan csak romok maradtak belőle, de sok magas fal még mindig áll. Ide vezet egyébként a 19 km-es Monte Sacro trail, 950 m szintemelkedéssel. Azt azért elárulom, hogy a szintet nem puha erdei ösvények kellemesen emelkedő méterei teszik ki, hanem egy rendes kis technikás ösvény természetes sziklalépcsőkkel. Kevés ennél jobb gyakorlatot ismerek arra, hogy hogyan tanuljuk meg kontrollálni a pulzusunkat, és hogyan szoktassuk hozzá, hogy minél gyorsabban visszamenjen az aerob tartományba. Nem beszélve arról, hogy az állóképességen kívül a lefelé haladást is jól lehet fejleszteni a durva köveken, ehhez képest a Vadálló-kövek szinte sétagalopp.

Egy másik út, amire figyelmetlenségből ráengedtek, a Négy strand (Quatro spiagge) útja. Ez egy 77 km-es trail része, és nevéhez méltón újra és újra levisz a tengerhez, különböző partszakaszokon. Persze ha levisz, akkor nyilván mindig vissza is kell mászni. Szerencsére a hazai hullámvasutas tájon edződött futók kifejezetten ismerősnek találhatják a 2 km durván föl, 1,5 km meredeken le kombinációt, így alig is marad kihívás az útban. Ha csak nem az, hogy a lábunk elé nézzünk, amikor oldalra pillantva a végtelen türkizkék tengert is bámulhatjuk a hegyoldalban vezető ösvényről… Fürdeni egyébként májusban már vígan lehet, a víz ugyan kissé sós és delfines, de legalább amíg úszkálunk benne, biztosan nem romlunk meg.

A pugliaiak egyik fő fegyvere a gyanútlan vendég tőrbe csalásához az olajbogyó. És hogy biztosra menjenek, többhektáros olajfaültetvények sorakoznak egymás mellett, ráadásul olyan egyedekkel tarkítva, amik már Cicero hangos motyogását és Hannibal hadainak hencegő vacsorázását hallgatták hasonló sztoicizmussal, ahogy a 21. század életét figyelik. A helyiek szerint az olajfák örökké tudnak élni, ha nem bántja őket senki. Igaz, a dicsőségen osztozniuk kell a feltűnőbb narancs-, citrom- és fügefákkal, amik júniusban gyümölcstől terhesen hajlanak a forró bicikli- és futóutak fölé… Az út szélén vagy a hegyen eközben jázminbokor és rozmaring illatozik, számolatlanul.

 

Terepfutó-paradicsom a narancsfák alatt
Terepfutó-paradicsom a narancsfák alatt

Galériához klikk a képre! 

  

A Gargano Futópark és Mattinata egyik legszebb terepfutó útvonala a Monte Saracenora vezet fel, ahol Kr. e. 8. századi sírok sorakoznak. Mivel az ott élő törzs jogfolytonos örökösei nem voltak tisztában a katakombák funkciójával, a gazdag humuszba gyümölcsfákat telepítettek, amik természetesen meg is hálálták a gondoskodást… A Monte Saraceno tetején álmaink kis, fehérre meszelt házikója áll, az ösvény pedig a tengerpartra néz, bárhogy is kanyarodik. Önmagában az ide vezető út 13 km, 380 m szinttel, de az is igaz, hogy ez is a 77 km-es táv része, amit októberben verseny formájában is lehet teljesíteni (Gargano Running Week).

 

Edzéshez és fejlődéshez minden itteni út tökéletes

Szintben nem szenvednek hiányt, ahogy változatos talajban sem. Mészkő, dolomit, murva, a Foresta Umbra erdei talaja, némi aszfalt, kavicsos tengerpart, köves lejtők váltják egymást kis távolságokon is. Lehetetlen nem gyakorolni a lépcsőzést, a technikás ereszkedést; bírni kell a meleget, és nem kell megijeszteni a helyi, zergével rokon teheneket. Eközben a keresztedzés lehetősége is adott: a Giro hazájában természetesen lehet bringázni, a tenger csábít az úszásra (csakhát sós, sajnálom), és a Gargano Park számos túraútvonalat is jelöl, hátha valaki nem akar mérgezett egérként rohangálni a sziklákon.

Lehet, hogy a szemétszállító társasággal akad néha vitája a felsővezetésnek, de lássuk be:

egy ország, ahol meg lehet kapni a futóbarát szállás minősítést, biztosan tud valamit.

 

Terepfutó-paradicsom a narancsfák alatt
Terepfutó-paradicsom a narancsfák alatt

Galériához klikk a képre! 

 

Mattinatában ilyen például az , ami megfelelve a címének, biztosít korai reggelit, lehet náluk éjszaka mosni (mert ki visz külön futógatyát minden egyes napra?!), csomagolnak hideg ebédet, lehet későn kicsekkolni, hogy zuhanyozhassunk még szaladgálás után, van nem sós úszómedencéjük (halleluja!), és amúgy saját olívasajtolójuk is. Azt már nem is említve, hogy a teljesen mediterrán hangulatú apartmanokból kilépve a szájunkba esik a füge vagy épp a narancs a ház fölé hajló fáról...

Nyaralni és edzeni egyaránt tökéletes a környék. Autózhatunk is, de repülővel a Bari repteret célozzuk be, onnan már elég közel van Mattinata. Egy dolgot azonban mindenképp tartsunk észben: ha igazán jól szeretnénk érezni magunkat, hagyjuk, hogy a helyiek kalauzoljanak, és pillanatok alatt egy nagy, összetartó családba csöppenünk, a környék pedig feltárja előttünk minden rejtett kincsét.

Hirdetés