- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Kezdő futók legtöbbször nem tudják, mennyit, és milyen gyorsan fussanak. Gyakori hiba, hogy túl nagy iramban kezdenek, és túl sokat akarnak lefutni egyszerre. A fokozatosan növekvő terhelés elve alapszabály!! Teljesen kezdők esetén azt szoktam javasolni, hogy olyan tempót válasszanak, ahol még nem zihál a légzés, és ne szégyelljenek belesétálni a futásba. Az sem baj, ha az edzés fele, vagy akár ¾-e sétával telik. Túlsúlyosoknál a séta is kiválthatja az edzéshatást, hiszen a pulzus (percenkénti szívösszehúzódások száma) eléri a zsírégető tartományt. Ez természetesen lendületes séta legyen, az elején pl. így váltakozzon: 3 p. séta, 2 p. kocogás. Első alkalommal nem tanácsolok 30 percnél többet, és kb. 5-5 perceket emelgessünk minden héten. A futás részarányát is lehet növelni a séta rovására.
Fejezzük be jó érzéssel az edzést, nem kell nagyon elfáradni!
Gyakran újévi fogadalom vagy egy mérlegre állás okozta trauma hatására döntünk úgy, hogy ideje elkezdeni mozogni, ideje megszabadulni a kilóktól. Ilyenkor nagy elánnal vethetjük bele magunkat az edzésbe, ami könnyű hozzáférhetősége miatt gyakran a futás. A felkészültségi állapothoz képest ilyenkor gyakran extra méretű edzésvolumenek és -intenzitások jelennek meg. De mivel sem a keringési, sem a légzési, de legfőképpen a csont- és izomrendszer nincs felkészülve a terhelésre, általában sérülés vagy kiégés a vége. Az edzéseket úgy építsük fel, hogy legyen köztük 1-2 nap pihenő. Ha mondjuk eltervezzük, hogy 3-szor futunk a héten, akkor az hétfő-szerda-péntek vagy szombat legyen! Ha hétfő, kedd, szerdán lenyomjuk a penzumot, és csütörtöktől vasárnapig nem csinálunk semmit, az teljesen rossz. Miért? Mert a terhelések közt hagyni kell időt a regenerációra, a túl hosszú pihenő után pedig a kezdeti szintre esünk vissza! A fejlődés tulajdonképpen pihenőidőszakban történik, így legjobb az egyenletesen elosztott terhelés heti szinten.
Gyakran tapasztalom, hogy kezdő futók kimennek heti egyszer futni 1órát, és nem értik, miért nem fejlődnek. Ahogy azt előbb említettem, a terhelés utáni pihenőben a szervezet magasabb szinten állítódik helyre, ami fejlődést eredményez. Azonban, ha az edzésingerek túl ritkán érkeznek, 2-3 nap után visszamegyünk a kiindulási szintre. Így fejlődésünk nagyon csekély lesz. A másik hiba, ha azt gondoljuk, heti 3x15 perces kocogástól fogunk ledobni kilókat, vagy fejlődni. Sajnos ennyi idő a bemelegítésre kell, gyakorlatilag arra elegendő, hogy felébredjen a szervezet, és beinduljanak szervrendszereink. Ez pont arra elég, hogy a lelkünket megnyugtassuk, csináltunk valamit, de a gyakorlati haszna egyenlő a nullával. Fél órás terhelést mindenképp javaslok (akár séta is lehet benne), majd fokozatosan növeljük a mozgás időtartamát!
Gyakran látok nyári melegben jól beöltözött urakat-hölgyeket, több réteggel az egészségügyi határérték felett. Ennek – azon kívül, hogy irgalmatlan izzadással rengeteg folyadékot és ásványi anyagot vesztenek, – semmi gyakorlati haszna nincs. Ha ilyen edzés után mérlegre állunk, elégedetten tapasztalhatjuk, hogy fogytunk 2-3 kilót, azonban ez csupán víz, amit gyorsan pótolni fogunk, mert kínzó szomjúság fog gyötörni, amíg egyenesbe nem hozzuk a folyadékháztartást. Az ásványianyag-vesztés már kellemetlenebb, gyakran jelentkeznek görcsök –elsősorban a láb izmaiban–, és a fogyáshoz, növekvő edzettséghez elegendő ingert sem kapja meg a szervezet, mert ilyen körülmények közt biztos nem fogunk tudni annyit futni, mint az optimális ruházatban.
A testre feszülő ruházat abból a szempontból előnyös, hogy nem kap belénk a szél, aerodinamikailag idális. Ezen kívül a surlódó részeket kitölti (pl: combok közt, hónaljnál), így nem okoz sebes felmaródást, az újabb anyagok pedig jó levegőzést biztosítanak a bőr és a környezet közt, és segítik az verejték elpárolgását is. Mindig az időjárásnak megfelelően öltözzünk, akár rétegesen is, ha pedig melegünk van, a felső réteget a derekunkra köthetjük. Erős szélben 10 fok alatt vegyünk fel széldzsekit, vékony sapkát, 0 fok alatt vékony kesztyűt is húzzunk. Rövid ruházatot 15 fok felett szoktam javasolni, szélben viszont már ennél egy-két fokkal melegebb időben is szükség lehet rá. Kerüljük a vastag textil anyagokat, amik szivacsként veszik fel a nedvességet, és nem biztosítanak szellőzést a bőr és a külvilág között.
Futócipőkre specializált boltokban vásároljunk! Mindenképp kérjük ki az eladók tanácsát, akik a lábboltozatunknak megfelelő cipő kiválasztásában is segítséget adnak.
Ne fussunk régi, kitaposott, elöregedett cipőben, ez cipő nem tartja már úgy a lábunkat! A vadiúj cipő pedig könnyen feltöri a lábat, ezért hordjuk pár napig, sétálgassunk benne, mielőtt edzeni kezdenénk, hogy idomuljon lábfejünk egyedi alakjához!
Mostanában dívik a minimál futócipők vásárlása – nagyon helyesen –, hiszen megfelelő tempónál ideális – talp elülső-középső részén történő – talajfogást tesz lehetővé, biomechanikailag optimális technikát kínálva fel. Ami azonban lényeges, hogy csak fozatosan szabad átállni erre a technikára, hiszen a vádlit jobban megterheli az erősen csillapító cipőkhöz képest. A fokozatosság itt azt jelenti, hogy rövidebb távokon és rövidebb időtartamokkal kezdjünk, majd ha már volt ideje megszokni az izmainknak a terhelést, növelhetjük mind a távot, mind az időt. Megfelelő vastagságú sarokrésszel rendelkező cipő vásárlását javaslom, ami tompítja az ütközést a talajjal, amit később, ha már edzésben vagyunk lehet lecserélni nulla dropos cipőre, vagyis olyanra, ami nem lejt hátulról előrefelé.
Amikor elkezdünk edzeni, azt szoktam javasolni, hogy lehetőleg puha talajon, síkon, és forgalomtól elzárt helyen kezdjünk el futni (pl. Margitsziget, Városliget). A futás extra terhelést ró a csontrendszerre, ezért fontos, hogy puhább talajt válasszunk! Edzetlenül ne akarjunk hegyes terepen futni, viszonta a futó kirándulás ideális: felfelé séta, síkon séta-futás, lefelé futás! Természetesen, ahogy edzettebbé válunk, pár alkalom után mehet a keményebb talaj, és a dombos-hegyes terep is futva.
Lábra leginkább kedvezőtlen futótalaj, rangsorolva a legrosszabbtól a legjobbig:
1. aszfalt
2. rekortán
3. salak
5. erdei út
6. füves talaj.
A helytelen (gazdaságtalan) futótechnika is gátja lehet a fejlődésnek, de célzott nyújtásokkal, erősítéssel, futótechnikát javító feladatokkal (futóiskola) jelentős javulást lehet elérni, túl azon, hogy a sérülésveszélyt is minimalizáljuk. Ezt célszerű edző jelenlétében végezni, aki korrigálni tudja mozgásunkat, és látja, mik azok a gyenge pontok, amin változtatni (erősíteni, nyújtani) kell!
Futás közben törekedjünk a mély belégzésre(hasi légzés is), és teljes kilégzésre. Ahogy elkezdünk futni, megnő a szervezetünk oxigénigénye, ezért felgyorsul a keringésünk, légzésünk. A keletkező széndioxidot is el kell távolítanunk, hogy ne termelődjön tejsav, ami gátolja az adott tempó továbbvitelét. Kb. 3-5 lépésenként legyen ki- és belégzés (tempótól függően), kerüljük a felületes kapkodó légzést, mert így nem jutnak izmaink elég oxigénhez!
Edzések után mindenképp pótoljuk a kiizzadt folyadékot és ásványi anyagokat. Legjobbak az izotóniás italok, mert szomjunkat ez oltja a legjobban. Nyári melegben nem árt menet közben sem inni, ez azonban mindig pár korty legyen csak, mert ha túl sokat iszunk, az lötyögni fog futás közben gyomrunkban.
Mert ha igen, akkor paraszimpatikus hatások érvényesülnek, dolgozik az emésztőrendszerünk, ilyenkor nem jut elég vér az izmainkhoz. Beszúrhat az oldalunk is, amit a bélben keletkező gázok okoznak, ez pedig igen kellemetlen tünet. Éhesen azért ne menjünk ki futni, ilyenkor egy könnyű müzliszelet, csoki vagy energiaszelet tud gyors megoldást nyújtani, hiszen a szénhidrát lebontása a leggyorsabb, nem terheli meg a gyomrot. Amit kerüljünk: zsíros ételek, húsok (pl:oldalas, csülök, kacsa).