Régi vesszőparipám, hogy ki kellene találni egy helyes futóstílus kialakítását lehetővé tevő cipőt . A futócipők ugyanis egyre inkább elszoktatják használóját attól, hogy úgy fusson, mint ahogy a teremtő azt számára kitalálta. Manapság egyre másra fejlesztenek ki a sportszergyártók olyan cipőket, melyek „kényelmesebbé” teszik a futást, kocogást. Egyértelmű a céljuk: minél több embert rávenni a futásra, pontosabban a futócipő viselésre. A futócipő aztán szép lassan inkább divatcikk lett, mint sporteszköz, ezt alátámasztják különböző kutatások adatai is. Azokból kitűnik, hogy míg rengeteget költenek az emberek sportszerekre, ugyanakkor elszomorítóan kevesen sportolnak. Azaz sétálásra, ízületkímélésre használják manapság a cipőket. Ebből egyenesen következik, hogy a legtöbb futócipőnek robosztus felépítése lett, hatalmas sarokkal kívül-belül mindenféle támasztékokkal, melyek biztosan nagyon hasznosak egy mázsás amerikainak, vagy a naphosszat benne sétáló plázafiatalnak, de egyáltalán nem felelnek meg a futást, mint sportot választóknak. A mezítlábas futás előnyeit hosszú ideje méltatják különféle tudományos kutatások, elismert edzők, atléták – véleményük szerint a mezítlábas edzés fokozatos gyakorlása erősíti a lábszár- s a lábfejizmokat, jobb futástechnikát és a sérüléseknek való nagyobb ellenállóképességet eredményez. Továbbá a mezítlábas futás nem csak a vérkeringést szabályozza, de erősíti az egészséget is, illetve a homokban hatékonyan feszesíti a comb- és farizmokat, mely a hölgyek számára különösen vonzóvá teheti ezt a sportolási lehetőséget. Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, a mindennemű lábbeli nélkül történő futás „kiszolgáltatottá” tesz környezetednek, és veszélyezteti épségedet. Legjobb, ha olyan helyen hódolsz a mezítlábas futásnak, ahol biztos vagy az előtted álló talaj „hibátlanságában”, mert a százas szög, és az üvegszilánk a talpad nem túl jó barátai. Illetve jó, ha lehetőség szerint puha talajon tudsz futni. Most a mezítlábas futás érzését úgy is átélheted, hogy nem kell teljesen mezítelen talpal szaladnod. Hogy miről is van szó? Hát erről:
Mottója: Fuss úgy, mintha mezítláb lennél!
A Mountex által rendelkezésemre bocsájtott „mezítlábas” VIBRAM Five Fingers első látásra leginkább körömcipőre hasonlít, mely őszintén megmondom, elég morbidan néz ki egy férfin. Nem is igazán értem, miért nincs egy pici, zokniszerű felsőrésze, akkor kinézetre még trendinek is mondanám. 79516-vibram1.jpg A „cipő” célközönségét erősen leszűkíti, hogy ebben tényleg nem érdemes sarokra landolni, hiszen a talpa egyszerű gumi, ami inkább szolgál kopófelületként, mint ütéscsillapítóként. Éppen ezért óva intek minden nagyobb súlyú futót, hogy ezzel a cipővel próbálkozzon, hiszen „nehézsúlyban” képtelenség megvalósítani a lábujjhegyen való futást. Szintén nem való, vagy csak fokozatos szoktatással olyanoknak, akiknek az edzettsége nem megfelelő hozzá, azaz gyenge a vádlijuk és az ízületeik ahhoz, hogy bokából megtartsák a súlyukat. Meglepő volt számomra, hogy a megszokott 42-42-as méretem helyett ebből 41-es is elég lett. Ez azért lehet, mert zokni nélkül kell belebújni, és úgy kell feszülnie a lábon, mint egy hegymászó cipőnek. Érzésre kényelmes, jól szellőzik, és egyáltalán nem nyom sehol, pedig biztos nem volt egyszerű megoldani azt, hogy mind az öt lábujj külön mozoghasson. Megoldották, és egy tényleg egyedülálló futócipőt alkottak. Az első lépések furcsák voltak, nagyjából, mint amikor triatlonversenyen ki kell rohanni mezítláb a bringáig. Aztán nagyon gyorsan kialakul az a féle mozgás, melynek tanítására irányul az összes futóiskolai gyakorlat, azaz aktív talajfogás, érkezéskor előfeszített bokaízület. A lépések szellősek, hosszabbak lesznek. Apró kellemetlenség, hogy a legkisebb követ is lehet érezni a talpon, ezért ajánlott elsősorban puha erdei talajon vagy füvön használni, hiszen a kavicsos fájni fog, a beton pedig egyáltalán nem tompít. Én kipróbáltam betonon is, kb. két kilométert futottam benne, de másnap éreztem a lábszáramban, hogy sajognak az izmok itt-ott. A megszokás egyértelműen könnyebb annak, aki egyébként is aktívan fut, ellenben aki sarokfutó, az csak fokozatosan, kiegészítő jelleggel használja – legalább is kezdetekben – ezt a cipőt! Részemről erősen gondolkodom rajta, hogy beszerzek pár tanítványomnak belőle, hiszen pályaedzések előtt vagy után tökéletes technikacsiszoló feladat a füvön körbe-körbe kocogni benne. És akkor nem kell félni a sérüléstől sem. További tapasztalatok szerzéséhez több időre lesz szükség, de én még azt sem tartom kizártnak, hogy nagyon laza bokaízülettel és/vagy lúdtalppal rendelkező fiataloknak – akiknek még nem álltak be véglegesen a lábközép csontjaik – e z a cipő igen-igen hasznos lehet, hiszen mind a talpboltozatot, mint a bokát iszonyatosan erősíti. 79516-mountexlog1.jpg
