- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
A virtuális futás valójában nem is virtuális futás, hiszen valódi teljesítményekről van szó, de csak látszólagos eseményeken. Többen alátámasztják a létjogosultságukat, de lehet velük vitatkozni. Van is, aki, megteszi.
Amikor a nyolcvanas években megjelent itthon a virtuális futások egyik őse, a „Fusd körül az országot” mozgalom, sokan nem tudtuk, sírjunk-e vagy nevessünk. Mert valóban végigfutni az országhatár 2242 kilométerén, ez felfoghatatlan kihívásnak és élménynek tűnt. Aztán amikor kiderült, hogy itt - évekkel az internet és évtizedekkel az okostelefonok térhódítása előtt - mindenki ott és úgy fut, ahogy akar, csak jegyzetelnie kell magának a kilométereket - és még pecsételés sincs, mint a kéktúrán - a környezetünkben már visszaesett a lelkesedés. De nem minden család és nem minden ember működik így.
Niedermayer Attila, a 2000-es évek maratoniversenyeinek népszerű, mosolygós veteránja ennek a kezdeményezésnek köszönhette, hogy futó lett. Így hetven év fölött eljutott oda, hogy a korosztálya legjobbja legyen itthon. Mint bajnokként az ország körbefutása adta az alapot a számára.
Persze a nyolcvanas években még senki sem beszélt virtuális futásról.
A 2010-es években aztán nemcsak Niedermayer Attila számára jött el az aranykor. Az évtized közepén elkezdtek itthon lábra kapni az immár hivatalosan is virtuális futásoknak nevezett virtuális futások, akárcsak az instant körök. Ami utóbbit illeti, miután évről évre növekedett a népszerűségük, 2019-ben már húsz új instant kört regisztráltak Magyarországon: ezeken így bármikor végig lehet futni, gyalogolni, tömeg nincs, jobb esetben viszont van befutóérem és eredménylista.
A virtuális futás más tészta, bár találunk hasonlóságokat. Legfőképpen azt, hogy 2020 és a koronavírus az ilyen lehetőségek felé terelte mindazokat a mozogni vágyókat, akiknek valamilyen formában szükségük van szervezésre, visszajelzésre, elismerésre, vagy legalábbis motivációt kapnak így.
Lehet konkrét helyszíne, ilyen a Tihany Virtuál eredeti változata, amely csodaszép tihanyi útvonalakra hívott, mondván: fuss bármikor! Aztán ebből a világjárvány kitörésével az lett: fuss bárhol. A szervezők a félszigetet szimbolizáló befutóérmet kínálnak cserébe, immár azoknak is, akik otthon, a lakóhelyük körül vagy akár egy futópadon teljesítenek legalább négy kilométert. A teljesítményt alapvetően futóalkalmazással kell rögzíteni, képernyőfotóval vagy egyéb fotókkal igazolni, majd jöhet - mindezek után - a nevezés, a részvételi díj befizetése, az érem átvétele.
Sok szempontból hasonlóan működik a virtualfutok.hu 2016 óta, itt viszont konkrét versenyeken indulhatunk, a választott távot adott időintervallumon, három napon belül kell teljesíteni. Itt azért nevezni kell először, nyolcad-, negyed- vagy félmaratonira, a részvételi díj egy részét pedig a honlapjuk alapján karitatív szervezeteknek juttatják.
Versenyzői idézetekkel támasztják alá a virtuális futások létjogosultságát, íme egy-egy mondat nem virtuálisan, hanem - közösségi oldalak alapján - a valóságban is létező emberektől.
„Örülök hogy nem kell tömegben cikáznom. Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy új egyéni csúcsot futottam ma! És közben eltöltött a jó érzés, hogy segíthetek másokon is” – így Tarján Anna.
„Nagyon boldoggá tettetek azzal, hogy önmagam tempójában, kedvenc terepemen, mégis versenyen futhattam le az első negyedmaratonom” – mondja Babári Mária.
„Viszonylag kevés kötöttséggel lehet jótékonyan futni, ami más persze, mint a nagy tömegrendezvényeken, de tetszik” – teszi hozzá Szántó Attila.
„Most lesz 3 éve hogy diagnosztizáltak mellrákkal....túl vagyok a kezeléseken és 3 műtéten. Azóta is rendszeresen futok.........DE........ma kivetelesen nem magamért futottam, hanem a HŐSÖKÉŔT!!!!!!!!!!!!!! Vagyis azokért a gyermekekért akik minden erejükkel küzdenek egy óriási csatában” – írja Bernáthné Gerencsér Anett.
„A lány, aki kézilabdásként kapus volt, hogy ne kelljen futni, ma lenyomott egy negyedmaratont. Mennyivel jobban hangzik, mint a 10,5 km, csupán attól, hogy benne van a maraton szó” – mond egy további, elgondolkodtató véleményt Bálint Zsófi. És itt már érdemes is eltűnődni azon, a virtuális futás mennyire szolgál virtuálisan nemes célokat.
Azoktól, akik részt vesznek rajtuk, elvitathatatlan, hogy önmaguk – és adott esetben mások – egészségéért tesznek valamit. Így természetesen a szervezők érdemét sem lehet tagadni, hiszen másképp talán fel sem vették volna sokan a futócipőt.
Kíváncsiak voltunk a szervezők véleményére is, megkerestük emailben a TihanySportot, a virtulalfutok.hu-t, továbbá Futónaptár.hu oldalt. Válasz utóbbitól érkezett, igencsak erős kritikát megfogalmazva mind a szervezőkkel, mind a résztvevőkkel szemben.
„Én a magam részéről nem szervezek már futóversenyeket, az elmúlt 20 évben csak a futóversenyek nyilvántartásával foglalkozom a Futónaptár nevű weboldal keretein belül – írta nekünk Fülöp József. – Valamikor ezelőtt mint a Micro Sc alapítója és elnöke 33 éven keresztül szerveztem ilyeneket, de akkoriban még a virtuális verseny szóba sem került. Amiért mégis hozzászólok a kérdéshez az az, hogy azóta is (már 48 éve) aktív versenyző vagyok, aki heti rendszerességgel jár sokszor még az országhatáron túlra is versenyezni. Szóval a magam részéről megvetem a virtuális megmozdulásokat, amelyek egyetlen célja, hogy megszerezze a „teljesítésért” járó befutóérmet, mert azt ugyanúgy felakaszthatja a sorba és büszkén mutogathatja másoknak. Senki nem tudja megkülönböztetni azokat a valódi teljesítésért kapott érmektől. Természetesen a versenyrendezők más szempontok miatt szervezik ezeket. Őket egyértelműen a könnyebb pénzszerzés motiválja, hiszen az érmek gyártásán kívül alig vannak költségeik és mégis sokszor ugyanazt, vagy alig kevesebb pénzt kérik el érte. Az elmúlt években a Futónaptár töltögetése közben találkoztam olyan cégekkel, akik a „rendes” versenyek szervezéséről az évek során szép lassan átálltak a virtuális szervezésre és a tavalyi évben már nem is kellett foglalkoznom velük, mert mi csak helyszíni futással foglalkozunk. Természetesen azt mi is tudjuk, hogy a vírushelyzet miatt ez most „kézenfekvő” megoldás, de mire? Ugyanarra a fenti okokra, amiket felsoroltam a futók és a szervezők szempontjainál. Ha valaki otthon futni akar 20 kilométert, ahhoz nem kell semmi szervezés, csak le kell menni és csinálni.
Érdemes azért szétnézni, mi történik közben a világban, hogyan küzdenek a világ legnagyobb viadalai a járvánnyal. A maratoniversenyek között a top3-ba tartozó Londoni maratonit áprilisról előbb őszre halasztották, majd a járvány második hulláma miatt virtuálissá tették. A népszerűsége így is megmaradt, sőt minden hely elkelt: 45 ezer ember vesz részt futóként a virtuális eseményen.
Az elitmezőny október 4-én lezárt zöld területen fog körözgetni a brit főváros belvárosában, a tömegrendezény és a tömegrajt viszont elmarad. A Virtuális Londoni maratoni keretei között mindenki ott fut, ahol akar. A szervezők egyrészt így akartak alternatívát nyújtani csalódott futók tízezreinek, másrészt az adománygyűjtésről sem szívesen mondtak volna le, hiszen a Londoni maratoni híres a különböző alapítványokhoz befolyó fontmilliókról.
Egy futás 20 fontba kerül, ezért rajtszámot, trikót és a befutók érmét is megkapják, akik regisztráltak. Természetesen feljegyzik az eredményüket, de 24 órán belül teljesíteniük kell a 42 kilométert. A nagy hírű viadal 40. futamán 81 ország sportolói vesznek részt. A szervezők szerint ez lesz minden idők legnagyobb virtuális maratonija.
Szintén áprilisi esemény lett volna a Vivicittá itthon, amiből aztán júniusi virtuális futónapok lettek. Bárki bárhol futhatott, akár futópadon is. A mintegy 3000 forintos nevezési díjból 500 forint ment választható jótékonysági célra, a többiért letölthető és névre szóló rajtszám (10 százalékos kuponkedvezménnyel a Spuri-boltokba), tájékoztató jellegű eredménylista, letölthető és Facebook-on megosztható oklevél, befutóérem (valóban kézbe vehető, postázott) és a hátuljába ragasztható, névvel és futóidővel gravírozott érembetét járt az esemény honlapja alapján. A résztvevők lefuthatták a Virtuális SUHANJ! Futamot is, ingyen.
A szervezők július elején Facebook-üzenetben azt közölték, több mint 8100 éremhez gyártottak névvel és idővel ellátott érembetétet, postára is adták őket.
Ami magát a virtuális eseményt illeti, arról Jutasi Yvett futónagykövet, a Posta Biztosító tagja lelkesen beszélt ugyan a Spuri-online magazin videóján, de nem titkolta, nem a virtuális futásért lett futó és nagykövet:
„A virtuális futások más, új csapattagokat vonzottak. Olyanok is eljöttek, akik most kezdtek futni, akik esetleg nem szeretik a nagy tömegű rendezvényeket. Nagyon sok kollégánk itt futotta élete első öt kilométerét. Annyira jó volt olvasni a kommentjeiket, hogy „,megcsináltam”, „túlléptem a komfortzónámon”, „sikerült”, „annyira izgultam, olyan volt, mintha egy igazi verseny rajtjában állnék, de annyira jó volt, hogy ott futottam ahol, amikor nekem jó volt”. Harmincan voltunk, soha semmikor ilyen versenyen nem futottunk ennyien. Körülbelül húszan nem vettek még részt ilyesmin. (…) Én a rendezvényeknek vagyok a híve, azt gondolom, ott lehet kihozni igazán magadból a legjobbat. Azért is lettem futónagykövet, mert amikor megéreztem ezt az élményt, azt szerettem volna, hogy ezt más is megérezze. Ez az azért egy picit más.
Ha egyébként nem mozognánk, nem futnánk a világjárvány idején.
Ha futnánk, de így sokkal többet kihozunk magunkból.
Ha úgy érezzük, ez is kell ahhoz, hogy ne szakadjunk el egy közösségtől.
Ha örömmel futunk és nem öncélúan, kizárólag azért, hogy a közösségi oldalakon magunkat és az érmünket mutogassuk.
Ha úgy érezzük, a nevezés ára arányban áll a szolgáltatás árával (de ez persze nemcsak a virtuális esetre igaz).
Ha azt érezzük, lenyúlás az egész.
Ha végiggondoltuk az egésznek az értelmét és arra jutunk, legalább ekkora élményt tudunk összehozni némi szervezéssel, kreativitással, amit a koronavírus okozta helyzet előbb-utóbb talán mindenkiből kihoz.
Ha a világjárvány időszakán kívül el tudunk jutni a valódi versenyekre, futamokra is, személyes találkozásokat, közösségi élményeket megtapasztalva.
