A Börzsöny gyermeke a Himalájában Hír

Pintér László

2017/03/25

Nem az Everest Expedíció 2017 lesz az egyetlen magyar vállalkozás idén a tavaszi szezonban a Himalájában. Wetzl Péter szintén Nepálba készül, ahol a 8156 m magas Manaszlut szeretné oxigén nélkül megmászni, majd lesíelni róla. Az útra Kelemen Ferenc kíséri el, ő a logisztikai háttér szervezéséből veszi ki oroszlánrészét, célja a hétezer méteres magasság elérése.

Hirdetés

Az 57 éves Wetzl Péter tapasztalt extrém síző, síoktató és hegymászó, síelt már le a Denaliról és részben a Cso Ojuról is. Túlzás nélkül állíthatom, hogy példa értékű az expedíciózáshoz való hozzáállása. Vele beszélgettünk a közelgő Manaszlu-expedícióról és az idáig vezető útról.

Wetzl Péter Portré Forrás: Wetzl Péter Facebook — Wetzl Péter Portré

Wetzl Péter portré a délkelet-ázsiai kerékártúrán (Van még fotó, katt a képre!)

A projekt

Mozgásvilág: Péter, izgalmas vállalkozásra készülsz, kérlek, avass be bennünket a részletekbe!

Wetzl Péter: Elsősorban a mászásra, a csúcsra akarunk figyelni, minimális külső segítséggel. Nincsenek hazai támogatók, akiknek meg kell felelni, és folyamatosan anyagokat küldeni a számukra. A támogatás egyrészről nagy anyagi segítség, ugyanakkor komoly teher is. Igazából azt sem akarom, hogy ebből egy hatalmas dolgot kerekítsenek ki. Ez nekem egy feladat, ami évek óta érlelődik bennem. Számomra pusztán arról szól a projekt, hogy egy nyolcezresről lesíeljek. Nyolcezer méter felett, oxigén nélkül síző mozgást végezni, ez hozzátartozik a szakmai hitvallásomhoz. Néhány magashegy első megsízésével eddig a 7500 méteres magasságot értem el, adja magát, hogy a következő lépcsőfok a nyolcezer méter. Néhány évvel ezelőtt az igazán jól sízhető nyolcezresnek tartott Cso Oju volt a terítéken. Nekivágtunk, de az instabil hólejtő miatt sajnos 7100 méterről le kellett síelnünk, nem tudtuk elérni a csúcsot. Reméljük, hogy a Manaszlu inkább síalpinista hegy. Bár a Cso Oju van kikiáltva jól sízhető hegynek, de ott mi egyetlen centimétert sem tudtuk tologatni a lécet, az végig a hátizsákon volt a felfelé vezető úton. A Manaszlu inkább tűnik alkalmasnak a sítúrázáshoz. Vannak területek a 2-es és 3-as tábor között, valamint a 4-es tábor és a csúcs között (7400-tól 8100-ig), amelyek végig tolhatók léccel. Az egy olyan lapos lejtő, ami adja magát a túrasízésre.

Wetzl Péter az Araráton Forrás: Wetzl Péter — Wetzl Péter az Araráton

Wetzl Péter útban az Ararátra (Van még fotó, katt a képre!)

A projekt úgy indult, hogy többen is szerettünk volna egy nyolcezresről lesíelni, de aztán néhányan kipotyogtak a csapatból. Végül Ferivel maradtunk, aki profi szervező. Kettőnknek nem indít a nepáli ügynökség expedíciót, ezért csatlakoznunk kellett másokhoz. Első körben egy francia csapathoz csapódtunk. Ők is ketten vannak, és most a napokban jelentkezett be három orosz, akikről csak annyit tudunk, hogy rendkívül tapasztalt himalájai mászók. Ami biztos, hogy egyikük sem akar sível közlekedni, ezen a téren tehát egyedül maradtam. Rajtunk kívül lesz még három másik expedíció, akik közül elképzelhető, hogy valaki bevállalja sível.

Lesz még kereskedelmi expedíció is, vagy összesen csak ez a négy lesz a hegyen?

Csak ez a négy lesz. Ez nagyjából 25 embert jelent, ami töredéke annak, ahányan például az Everestet akarják megmászni.

Wetzl Péter a Muztág Atán Forrás: Wetzl Péter Facebook — Wetzl Péter a Muztág Atán

Wetzl Péter a Muztág Atán (Van még fotó, katt a képre!)

Pótlólagos oxigént, gondolom, nem fogsz használni.

Természetesen nem. Viszont, amikor kiderült, hogy egyedül maradtam a mászásra (Feri csak hétezer méterig szeretne jönni), kénytelen voltam egy mászó serpát fogadni, aki segít leszállítani a táborokat a hegyről, mert ezt sível nem lehet bevállalni. Az expedíciós ügynökség biztosítja az alaptábori ellátást, de kapunk egy serpát, aki megtámogatja a sízési lehetőséget. Nem is a felcuccoláshoz van rá szükség, mert arra több idő lesz, hanem a lesízésnél. Egyedül nem tudok lebontani egy tábort. Ha többen vállalnánk be a síalpinizmust a hegyen, akkor szét tudnánk osztani a felszereléseket, közösen meg tudnánk építeni és le tudnánk bontani a táborokat, beleértve a szemét leszállítását is. Ez most nem így alakult.

Sízés szempontjából milyen előélete van a Manaszlunak?

Jöttek már le róla többen. Az utolsó 30 méter egy rendkívül meredek, kritikus szakasz, ami nagyon jeges, vagy rosszabb esetben sziklás szokott lenni. Azt a részt tudomásom szerint eddig csak egy ember tudta megsízni. Alóla indulva viszont sokan lesíeltek már, tíz feletti a számuk (23 lesiklása ismert – PL).

Mesélj kicsit a korábbi kalandjaidról, mely hegyeken át vezetett az út a Himalájáig?

Az első hegy, amit megsíztem, Toldi Gyuri barátommal, az Elbrusz volt a Kaukázusban. A nyugati csúcsáról síeltünk le, a magyarok közül tudomásom szerint elsőként. Ezután Észak-Amerika következett, a Denali, amit bizonyítottan első magyarként síeltem meg. Pajor István operatőr a Magyar televízió számára készített róla egy nagyon klassz filmet:

A következő lépcsőfok a 7546 m magas Muztág Ata volt. Azt egyedül csináltam végig, ezért nem vagyok megijedve a mostani helyzettől sem. Végül pedig a Cso Oju 2010-ben, az első nyolcezres kísérletem. Azóta megsíztük a Mont Blanc-t, az Ararátot, és néhány komolyabb kuloárt a Dolomitokban.

Börzsönyből a Himalájába

Elsősorban síelőnek tartod magad és másodsorban hegymászónak, vagy nem lehet a kettőt különválasztani?

Annak idején egy hegymászó klubnak voltam a főállású munkatársa. Ők írattak be egy ausztriai síoktató képzésre Toldi Gyurival. Megszereztük a síoktató diplomákat, de sajnos közben a hegymászóklub vezetése a Himalájában meghalt. A klub így széthullott, mindenki ment a maga útján. Sárközy Andris megalapította a Mountexet, Gyuri a Tengerszemet, én pedig a síoktatást választottam egy osztrák diplomával a zsebemben. Azóta is, immáron negyven éve síelek. Minden szezonban, minden téli hónapban, kihagyás nélkül. Valamiért Olaszország fogott meg, egy osztrák szezon után ott kötöttem ki. Más a mentalitás, nagyon jók a pályán kívüli lehetőségek, sokat süt a nap. Idén mondjuk elég gyatra tél volt, alig pár centi hó esett.

Hol születtél és nőttél fel?

Ez nem egy átlagos történet. Nem kórházban, hanem egy erdészházban születtem a Börzsöny mélyén. A legközelebbi település Letkés, négy kilométerre volt. Ötéves koromig ott cseperedtem. Ez az első öt év meghatározó volt számomra. Apám sível járt a lakott területre, és onnan buszozott tovább a munkahelyére. 16 éves voltam, amikor a dunakeszi iskolai haverom egy novemberi napon előállt azzal, hogy menjünk fel a Nagy Hideg-hegyre síelni. Napok óta szakadt az eső, gondoltam, ez tuti megbolondult :) De ő csak erősködött, hogy úgy hallotta, fent hó van.

A padlásról leszedtem apám egykori cserkész sílécét, kőrisfából, bőr kötéssel, bütyökkel a végén. Gyorsan rendbe raktam, lelakkoztam, és felmentünk Nagy Hideg-hegyre. Hihetetlen látvány fogadott bennünket: az odalent csapadékot okozó felhőből kimásztunk, szikrázó napsütés és 40 cm érintetlen hó volt, alattunk a felhő. Hétköznap volt, rajtunk kívül nem járt arra egy teremtett lélek sem. Nyilvánvalóan nem tudtunk síelni: én egyenesen tudtam csúszni, majd balra faroltam egyet, ez volt a tudás. De ezért az élményért ettől fogva minden áldott hétvégét a Nagy Hideg-hegyen töltöttem. Megfertőzött a hegy tisztasága, ami szöges ellentéte volt a piszkos városi környezetnek. Éreztem, hogy semmi más nem érdekel, csak a sízés.

Persze a sulikat el kellett végezni, de ahogy lehetőségem adódott, Nagy Hideg-hegyen munkát vállaltam, mint fűtő. Novembertől áprilisig fent voltam, öt kazánt üzemeltettem, ami naponta kb. 40 perc munkát tett ki, a többi idő csak a sízésről szólt. Itt ismerkedtem meg azzal a hegymászó klubbal is, ahol később főállású dolgozó lettem. Egy időre még átvettem az öregtől a ház áruellátásának a feladatát, ami szintén kapcsolódott a sízéshez. Ezután pedig már jött a külföldi munka síoktatóként, amivel elköszöntem Nagy Hideg-hegytől. Az életforma, amit ott kaptam, az kicsiben ugyanaz, mint amit ma is nagy szeretettel művelek. Királyréttől nyolc kilométert kellett gyalogolni, hogy eljuss egy síelhető lejtőre. Ugyanezt keresem azóta is.

Wetzl Péter az Araráton (Van még fotó, katt am képre!)

Csak a teleket töltöd külföldön, vagy alapvetően kint élsz?

Tavasztól őszig itthon vagyok, Zebegényben. Ott vezetem a Kerékbárt, ahol eleinte még a sörcsap mögött is én álltam. Kimondottan kerékpárosok kiszolgálását célozzuk, ott megy el mellettünk az egyik legfőbb nemzetközi kerékpárút. Emellett bringás kenutúrákat is szervezek, fel a Duna mellékfolyóira. Odatekernek, majd kenuval lecsorognak Zebegényig. A bringákat mi szállítjuk vissza. Magam is imádok kerékpározni, a világ számos pontját bejártam már így: Új-Zélandot, Délkelet-Ázsiát (Taiwan, Laosz, Kambodzsa, Burma).

A mászást mennyire veszed komolyan?

Soha nem vonzott az akrobatikus sziklamászás. A nagy hátizsák cipelése, a hosszú expedíciók energikus túlélése sokkal közelebb áll hozzám. Eljutni olyan helyekre, ahol nem számíthatsz senkire.

Milyen nehézségekre számítasz a Manaszlun? Nagyjából mi az időbeosztásotok?

Az időjárás jelenti a legnagyobb fejtörést. Lehet brutál mennyiségű havazás, ami nehézkessé teszi a mozgást a hegyen, a lavinaveszélyről nem is beszélve. Mivel kevesen leszünk a hegyen, a nyomtaposásból bőven ki kell vennünk a részünket. Viszonylag sok idővel gazdálkodhatunk, mert az alaptábori fel- és levonulásra egyaránt 9-9 napot hagytunk, és ezen kívül is marad egy hónapunk a hegyi tevékenységre. Lesz elég időnk a szervezetünk felkészítésére.

Milyen akklimatizációs fázisokat terveztek?

Én két körben gondolkodom. 1-es táborba fel, majd vissza, következő alkalommal 1-esben alvás, majd 2-es tábor (esetleg 3-as), és visszaereszkedés. Az utóbbiból még egy kört csinálnék, és a négyesben csak egy éjszakát szeretnék tölteni, a csúcstámadáskor. Persze sok függ a körülményektől, főleg az időjárástól. Fontos szempont, hogy nagyon alacsonyan, 4800 méteren van a Manaszlu alaptábora. Nem lehet terepjáróval megközelíteni, 8-9 nap alatt jutunk el gyalog egy gyönyörű, zöld völgyön keresztül. Ez fizikailag és lelkileg is megfelelő ráhangolódást biztosít. Ez nagyon tetszik nekem.

Wetzl Péter és Kelemen Ferenc április 09-én kel útra a Manaszlura. Kalandjaikról a Mozgásvilágon is beszámolunk majd.