A halálba is követte barátnőjét a világ egyik legtehetségesebb hegymászója Hír

Szívszorító tragédia rázta meg a nemzetközi mászóközösséget: 27 éves korában elhunyt Hayden Kennedy, az egyik legkiválóbb amerikai hegymászó. Sítúrázni indultak a barátnőjével, Inge Perkinsszel montanai otthonuk közelében. Mászás közben lavinát oldottak ki, amely teljesen eltemette Ingét. Hayden, akit csak részben temetett be a hó, hiába kereste, nem találta a lányt. Ingénél ugyan volt lavinajeladó, de ki volt kapcsolva, és bent volt a hátizsákjában. Miután minden reménye szertefoszlott, hogy élve rátalál, Hayden elhagyta a helyszínt, majd másnap kétségbeesésében öngyilkos lett.

Kép forrása: Patagonia.com

Hayden Kennedy (Fotó: Patagonia.com)

Inge Perkins holttestét a helyi hegyimentők segítségéve két nappal később találta meg a Gallatin Nemzeti Park Lavinaközpontjának csapata, miután átszondázták a területet. Egy méter mélyen volt a hó alatt. Ez volt az idei szezon első halálos lavinabalesete az észak-amerikai kontinensen. A lavina koronája 30-60 cm vastag volt, szélessége 50, hossza kb. 100 méter volt. A réteglavina egy 38-45° közötti meredekségű, északkeleti tájolású lejtőn következett be, amelyet erősen befújt a szél.

Kép forrása: Gallatin National Forest Avalanche Center

A lavina helye (Fotó: Gallatin National Forest Avalanche Center)

Hayden és Inge rokonlelkekként találtak egymásra. A lány is kiváló sziklamászó és síző, terepfutó és jógi volt. Végzős volt a montanai egyetemen, matematikát hallgatott. Néhány hónapja költöztek össze, Bozemanben rendezték be közös otthonukat.

Kettejük közül Hayden Kennedy volt az ismertebb mászó, bár eredményei ritkán szivárogtak ki a mászóközösség határain túlra. Hayden ugyanis igazi oldschool mászó volt, nem volt jelen a közösségi médiában (nincs sem Facebook-, sem Twitter-, sem pedig Instagram-fiókja), és még csak okostelefont sem használt.

Nem igazán érdekel, hogy beadjak nagy utakat, azt pedig végképp leszarom, hogy bárki tudja-e, ha sikerül valami nagyobb dobás”

„Sosem voltam célorientált mászó, ezért nem igazán látom értelmét, hogy rögzítsem vagy promózzam a mászásaimat. Nem igazán érdekel, hogy beadjak nagy utakat, azt pedig végképp leszarom, hogy bárki tudja-e, ha sikerül valami nagyobb dobás”- írta egy két héttel ezelőtti blogbejegyzésében.

Ettől függetlenül mindenki ismerte a nevét mászókörökben, és nemcsak azért, mert édesapja, Michael maga is elismert hegymászó, valamint 30 éven át az Alpinist magazin szerkesztője volt. És nem is édesanyja, Julie révén, aki a 5Point Filmfesztivál alapítója.

Hayden a coloradói Carbondale-ben született. 13 évesen mászta az első többkötélhosszas útját a utahi Castleton-tornyon, de még nem volt 20, amikor már 5.14-es fokozatban mászott.

A legnagyobb port kavaró mászása a Cerro Torre délkeleti gerincének első "korrekt" megmászása volt, amely az egyetlen, ami a mainstream médiába is eljutott. 2012 januárjában a kanadai Jason Krukkal alig 13 óra alatt robogtak fel a Kompresszor-úton, közben mindössze öt nittet használtak a Cesare Maestri által telepített négyszázból (Maestri nitterdejét sokan a hegy megerőszakolásának tartották). Ekkor már többször felmerült mászókörökben, hogy a hegynek vissza kéne adni a tisztességét, de konszenzus híján senki nem merte kiszedni a nitteket. Kennedy és Kruk bevállalták. Kiszedtek 125-öt, amivel a fal jórészt visszanyerte eredeti állapotát. Kaptak is érte hideget-meleget, de egyrészt fel voltak készülve a támadásokra, másrészt érezték, hogy igazuk van.

„Egész ifjúkoromat arra szántam, hogy elolvastam mindent a sportunkról, ami csak a kezem ügyébe került. Rengeteget beszélgettünk a mászóetikáról az apámmal, aki maga is világszínvonalú alpinista volt egykoron, és a szintén világszínvonalú alpinista barátaival, amikor a városban jártak.

Ami viszont még fontosabb, a mászóetikával kapcsolatos véleményemet első kézből származó tapasztalatok alapján alakítottam ki, nem pedig internetes fórumokat böngészve. Manapság ez elég ritka dolognak számít. A korombeli mászók többségét jobban érdekli a közösségi média, minthogy megismerjék a sportunk történelmét. A kortársaim közül sokan nem tudnák megmondani, kicsoda Walter Bonatti, Joe Tasker, Jerzy Kukuczka, vagy Bernd Arnold, de a legújabb marketingkampány hashtagjét kívülről fújják.”

A Cerro Torre mellett számos klasszikus utat másztak együtt a patagóniai Torrékon, mint az Exocet (500m 6a WI5 MI3) az Aguja Standhardton; a Spigolo dei Bimbi (350m 6b MI5) a Punta Herronon, a Huber-Schnarf (200m 6b+ MI3) a Torre Eggeren, valamint a Chiaro di Lunát az Aguja St. Exuperyn.

Hayden aztán a Karakorumban is letette névjegyét. 2012-ben két új utat mászott. Az elsőt a 6934 m magas K7 keleti falán, Kyle Dempster és Urban Novak társaságában, a másodikat pedig a 7285 m magas Ogre (Baintha Brakk) déli falán, szintén Dempsterrel, valamint Josh Whartonnal. Utóbbi a magaslati táborban lebetegedett, így Kennedy és Dempster kettesben fejezte be az utolsó 350 métert. Ez volt a hegy harmadik sikeres megmászása (40 évvel ezelőtt Doug Scott és Chris Bonnington, 2001-ben pedig Thomas Huber jutott fel. A néhai Ozsváth Attila és Erőss Zsolt is próbálkoztak vele, sikertelenül). Az Ogre mászásért először kapta meg a hegymászók legnagyobb kitüntetését, az Arany Jégcsákány-díjat (Piolet d’Or).

2015 októberében szintén a szlovén Urban Novak, Marko Prezelj, továbbá a francia Manu Pellissier társaságában az Indiai Himalájában található 6155 méteres Cerro Kishtwar keleti falán jutott fel elsőként. A Light before Wisdom (ED+, 5.11, WI6, M6, A2, 1200 m) nevű útért a következő évben megkapta a második Piolet d’Or-ját.

Kép forrása: Black Diamond Facebook

Hayden Kennedy (Fotó: Black Diamond Facebook)

A hegymászás filozófiája

Hayden is rendszeresen publikált írásokat a legismertebb amerikai hegy- és sziklamászó magazinokban, blogokban. Az utóbbi időben sokat gondolkodott az élet, a mászás értelmén, és azon, ahogyan korábbi mászótársai közül egyre többen halnak meg. A fenti nevek közül például Kyle Dempster sincs már köztünk, 2015-ben a Karakorumban tűnt el.

“…A hegymászás kettős természetű dolog: egyrészt van egy fennkölt értelme, másrészt viszont teljesen abszurd. Attól, hogy nehezebb, nagyobb és menőbb utakat mászol, még nem leszel jobb, szerényebb, nagyvonalúbb vagy boldogabb ember – mégis, sokszor úgy közelítünk ezekhez a hegyekhez, mintha azok lennénk tőlük. Nincs dicsőség és nincsenek valódi válaszok abban, ha kimászol egy utat vagy feljutsz egy csúcsra, mégis az egész életünket a köré a mítosz köré építjük, mintha lennének.”

Ugyanakkor a nehéz utak néha nagyon fontos, még ha nem is mindig egyértelmű leckéket is megtaníthatnak. A kimászott utak, leküzdött kulcshelyek, elért csúcsok komoly értékkel is bírhatnak, de nem a legfontosabbak az életben.

Az igazi, hosszan tartó értelmet a barátságok és kapcsolatok adják, amelyekre a mászócéljaink elérésére való törekvés közben teszünk szert.

“Az elmúlt néhány évben, ahogy túl sok barátomat láttam elmenni a hegyekbe, akik aztán soha sem tértek vissza, rájöttem valami fájdalmas dologra. Nemcsak az emlékezetes csúcsmászások és kulcsmozdulatok illannak el, hanem a barátok és mászótársak is. Ez a mi sportunk fájdalmas valósága, és nem igazán tudom, mit gondoljak róla. A mászás vagy egy csodálatos ajándék, vagy egy átok.”

Hayden Kennedy, 1990 – 2017
Inge Perkins, 1994 - 2017

Kép forrása: Inge Perkins Instagram

Inge és Hayden (Fotó: Inge Perkins Instagram)