A mászóutak nehézségi fokozatai

Kis segítség következik, ha tanácstalanul állunk a sziklafal alatt a kalauzzal a kezünkben vagy a mászóteremben nem világos, hogy a számozás alapján melyik útnak is merjünk nyugodt szívvel nekiindulni. A táblázatban egymás mellett láthatóak a hivatalosan elfogadott osztályozási rendszerek, így könnyedén össze is hasonlíthatjuk a megadott értékeket.

Hosszú út vezetett odáig, hogy napjainkban már egységes rendszerekben mérik a mászó utak nehézségét, már 1894-ben megjelent az első osztályozási skála, amely az osztrák Fritz Benesch nevéhez fűződik. Ez ellenkező logikával építette fel a számozásos jelölést az általunk használthoz viszonyítva, összesen hét szintet különböztetett meg és a VII számmal jelölt volt a legkönnyebb és I a legnehezebb.

Később még többen, még különbözőbb jelölési rendszereket dolgoztak ki, míg az európai mászók 1968-ban megegyeztek a ma is használatos UIAA osztályozási jelölésekben.

Kép forrása: UIAA

Az UIAA-nak (Union Internationale des Associations d\'Alpinisme vagyis a Nemzetközi Hegymászó és Sziklamászó Szövetség) Európa szerte 76 ország a tagja, az osztályozási rendszerüket a leggyakrabban a rövidebb, sport utakon használják Nyugat-Németországban, Ausztriában, Svájcban és a legtöbb kelet európai országban, így nálunk is. A rendszerben római számokkal jelölik az utak nehézségét I-től X-ig, hogy még árnyaltabban lehessen meghatározni egy út nehézségét + illetve – jellel egészítik ki a számozást.

A második oszlopban az Amerikában és Kanadában használatos YDS (Yosemite Decimal System) elnevezésű osztályozási rendszer tekinthető át. A YDS 1-től 5-ig számozza az utakat nehézségük szerint, 1-es a kis sérülési eséllyel járó kiránduló túra utak, a sziklamászás az 5-ös kategóriába tartozik, a sziklamászó utakat pedig 1-től 15-ig jelölik még alosztályokba sorolva, valamint a/b betűvel kiegészítve apróbb különbségek is megadhatók a rendszerben.

A táblázat nem tartalmazza, de YDS lehetőséget ad a több kötél hosszas utak esetében, hogy római számokkal jelölve megadják a szükséges időtartamot is, I. az egy-két óra alatt teljesíthető távok, míg a skála utolsó száma, VII, az egy hét vagy annál is hosszabb utakat jelöli.

Az ausztrál osztályozási rendszer sokak szerint a legegyszerűbb, az arab számokkal jelölik az utakat, a számok egyesével nőnek, ahogyan nehezednek és egyre technikásabb mászást igényelnek az utak.

Az angolok által használt rendszert elnézve szinte elmegy az ember kedve a mászástól, annyira összetett… De ne adjuk fel ilyen könnyen! Két részből áll az osztályozás: a megadott melléknév megmutatja az út általános nehézségét azt, hogy mennyire megerőltető a megmászása, míg számmal és a/b betűvel együtt jelölik az út nehézségét a biztosítottsága alapján, milyen sűrűn van nittelve, illetve mennyire igényel technikás megoldásokat.

A francia számozás nemzetközileg elfogadott a sport utak jelölését illetően, három összetevőből állítja össze egy út leírását: 1 – 9 számozzák, majd a/b betűvel, illetve + és – jellel még tovább tagolják a mászás nehézségének megadását.

A Dél-Afrikában szintén nagyon egyszerű besorolási rendszert használnak, természetesen más beosztással, mint az első ránézésre nagyon hasonló ausztrál esetében.

Végeredményben elég megjegyeznünk az UIAA osztályozási rendszerét, mert számunkra az a mérvadó Magyarországon és a környező országokban is. Ha pedig messzebbre megyünk kalandozni, vigyük magunkkal az összehasonlító táblázatot puskának!

Kép forrása: Flickr/maria