- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Szeptember végén Adam Ondra újabb mérföldkövet rakott le a sziklamászásban. A 24 éves cseh mászózseni olyan nehéz utat mászott, amely az eddigi nehézségi skálán nem volt meghatározható. Egy új fokozat született, a jelenleg legáltalánosabban használt francia nehézségi skálán 9c (UIAA XII). Egyelőre nincs senki, aki megerősíthetné, hogy valóban ilyen nehéz az út, ugyanis még senki sem ismételte. Na, nem mintha sorban állnának az aspiránsok: az egyel könnyebb, 9b+ fokozatban sem túl sokan mozognak. Konkrétan csak az amerikai Chris Sharma.
Ondra a Silence útban Flatangerben (Van még fotó, katt a képre!)
Ondra négy évvel ezelőtt látta meg a fantáziát a norvégiai Flatanger mellett lévő Hanshelleren-barlangban. Az utat kinittelte, de akkor még nem érezte, hogy képes lenne kimászni is. Nem véletlenül adta a feladatnak előzetesen a „Project Hard” (nehéz projekt) nevet. Tavaly óta azonban rendszeresen visszatért, és idén már tudta, hogy meglesz. Miután sikerült végigmásznia a 45 méteres utat, a „Silence” névre keresztelte át.
Innsbrucki interjúnk alkalmával természetesen először a Silence-ről kérdeztük. Az egyik legérdekesebb választ a felkészülésével kapcsolatban adta, mégpedig azzal, hogy a pihenésre kellett leginkább külön edzenie. Az út ugyanis annyira nehéz mozdulatok sora, hogy ezek között muszáj pihennie, amelyet denevér módjára, a térdét a sziklához szorítva, fejjel lefelé lógva tesz. Ehhez speciálisan meg kellett erősítenie a vádliját. A további részleteket az alábbi videóban, magyar felirattal halhatjátok:
Adam az Innsbrucki Alpinmesse alkalmával mutatta be a Dawn Wallról készült filmjét, de egész estés előadása során teljes pályafutását megismerhettük. 15 évesen mászta az Action Directe-et a Frankenjurában. Nagy álma volt, mert ezt példaképe, Wolfgang Güllich nyitotta; ez volt a világ első 9a nehézségű útja. De természetesen bepillantást engedett a Silence munkálataiba is. Hamarosan érkezik erről is a videó, amelynek előzetesét már ti is megnézhetitek:
Mi viszont természetesen nem csak a Silence-re voltunk kíváncsiak. Faggattuk a Dawn Wallról, a mentális felkészüléséről, és az olimpiával szembeni fenntartásairól is.
Mozgásvilág: Mielőtt Yosemitébe mentél volna, nem nagyon lehetett arról hallani, hogy próbálkoztál volna nagyfallal. Erre rögtön nekimentél a Dawn Wallnak. Eredetileg is az volt a célod, hogy a legnehezebb utat próbálod meg?
Adam Ondra: Korábban is másztam hosszabb utakat, de a leghosszabb sem volt több ötszáz méternél. De még utazás előtt eldöntöttem, hogy a Dawn Wallt meg fogom próbálni, mert pusztán a fényképek láttán is bizseregtek az ujjaim.
Követted anno Tommy Caldwell és Kevin Jorgeson első szabadmászását a Dawn Wallon?
Persze. A legbámulatosabb az egészben, hogy a fal 2-300 méter szélességben teljesen sima. Ahol ők felmásztak, az alighanem az egyetlen szabadon mászható nyomvonal. Az összes többi, mesterségesen mászható utat valószínűleg nem lehet szabadon kimászni.
Adam Ondra a Dawn Wallon (Van még fotó, katt a képre!)
Másképp készültél erre a mászásra mentálisan?
Abban sem vagyok igazán biztos, hogy készültem-e egyáltalán rá. Jó sportmászó formában akartam érkezni Yosemitébe, de az utazás előtt megnyertem Párizsban a világbajnokságot nehézségi mászásban, így eléggé biztos voltam benne, hogy a fizikai formám rendben van. Yosemitében mászni annyira speciális, hogy nagyon nehéz rá bárhogyan is készülni. Az európai gránit teljesen más, mint a yosemite-i. Úgyhogy csak abban reménykedtem, hogy amennyiben a sportmászó formám kitart, a többit meg tudom mellé tanulni. De mentálisan nem készültem rá különösebben.
Mit gondolsz, a világ legjobb mászói között van fizikai különbség is, vagy pusztán mentális erő dönt, hogy ki tud nehezebb utat mászni?
Mindkettő. A világ legjobbjai közül páran hihetetlen fizikai adottságokkal bírnak, de mentálisan nem túl erősek. Viszont a fizikai erejüknek köszönhetően még így is kiváló mászók. Ugyanakkor vannak olyanok, akik fizikálisan nem olyan erősek, fejben viszont nagyon ott vannak.
Térdkulcsos pihenés a Silence útban (Van még fotó, katt a képre!)
Ezt a témát még kicsit boncolgatnám. Hogyan készülsz mentálisan egy szélsőségesen nehéz mászásra?
A vizualizáción túl nem sokat. Az viszont nagyon részletes. Ne úgy képzeld el, hogy fejben lejátszom, hogy akkor „itt most jobb kézzel egy peremes fogás jön, majd ballal egy kétujjas”. Itt olyan vizualizációról beszélünk, ahol minden egyes izomrostomat látom, hogy mit csinál egy adott mozdulatban. Majd végiggondolom, hogy azt a mozdulatot érdemes-e egy hajszálnyival másképpen megpróbálni. Itt olyan apró módosításokról van szó, amit egy másik mászó észre sem venne. Például hogy a vállamat pár centivel előrébb toljam-e egy adott kunsztban, vagy sem. Miután ezt fejben végigjátszottam, kimegyek a sziklára, és kipróbálom, hogy a valóságban is könnyebb-e úgy a mozdulat. A mentális edzésem egyébként része a fizikai tréningnek. Amikor edzem, akkor is beleteszek száz százalékot. Sok olyan mászó van, aki edzésen, amikor nincs rajta nyomás, nagyon jól mászik. Aztán elmennek egy versenyre, de ott izgulnak, és nem sikerül kihozniuk magukból azt, amire egyébként képesek. Számomra minden edzés egy kicsit verseny is. Legyen szó bármilyen kis boulderről vagy sportútról, én edzés közben is érzek egy kis nyomást, magam miatt, mert a legjobbamat akarom nyújtani, még akkor is, ha ez „csak” egy edzés. Ez az, ami igazán fejlődésre késztet. Ha nem próbálod elég keményen, akkor nem fejlődsz. Pontosabban fejlődhetsz, csak sokkal lassabban, mintha száz százalékot tennél bele.
Vannak egyáltalán néha kétségeid?
Persze. Én is ember vagyok :) Csak talán jó technikám van arra, hogyan győzzem le őket. Mindig megpróbálom a megfelelő okokat megtalálni arra, hogy a kétségeket ki tudjam törölni az agyamból. De ha nincsenek elég jó okok, akkor én sem tehetek ellenük semmit.
Adam Ondra a Dawn Wallon (Van még fotó, katt a képre!)
Úgy vélem, a motiváció kulcsfontosságú az ilyen magas szintű mászások esetében. Te hogyan tudod fenntartani a motivációdat?
Imádok mászni, ezért erre nem kell magam motiválnom. Ha motiválnod kell magad arra, hogy mássz, akkor valószínűleg nem a megfelelő sportot választottad. Persze, amikor már arról a fajta motivációról beszélünk, ami egy 9c-hez szükséges edzésmunkához kell, az már egy másik kávéház. A motivációm erre abból fakad, hogy nagyon élvezem ezt a folyamatot. Itt azokra a lépések élvezetére koncentrálok, amelyek ahhoz kellenek, hogy eljussak a 9c megmászásához szükséges szintre. Csak nagy ritkán, amikor iszonyúan fáradt vagyok, de tudom, hogy még egy edzésblokkra szükségem van, csak akkor próbálom konkrétan motiválni magam. Ilyenkor a vizualizáció segít: elképzelem, milyen nagyszerű érzés lenne kimászni a 9c fokozatot. De ezt próbálom minél kevesebbszer alkalmazni.
Ha nem másznál, lenne bármilyen más sport, ami érdekelne?
Nincs túl sok olyan sport, amelyben valaha is úgy éreztem, hogy jó lennék benne. Kiskoromban csak másztunk és snowboardoztunk. Szóval, ha nem mászó lennék, akkor valószínűleg snowboardos. De nagyon-nagyon rossz vagyok minden olyan sportban, aminek köze van a labdához.
Olimpia
Életemben most először kényszerítenek rá, hogy olyasmire eddzem, amit utálok
Térjünk egy kicsit vissza a versenyzéshez. A sportmászás, legalábbis egy alkalom erejéig olimpiai sportág lesz 2020-ban. Talán te voltál a legnagyobb név a mászóvilágban, aki nyíltan kifejezte nemtetszését ezzel kapcsolatban. Kifejtenéd, hogy az ellenérzésed csak a tervezett formátum ellen szól-e, vagy alapvetően az olimpiai felvétellel sem értesz egyet?
A sportmászás számára az olimpián csak egy éremkollekciót ajánlottak fel. A Nemzetközi Sportmászó Szövtségnek ennek tükrében kellett eldöntenie, hogy melyik versenyszám kerüljön be. Ők úgy döntöttek, hogy nem csak egy vagy két számot szeretnének látni az olimpián. Attól tartottak, hogy ezzel kockáztatták volna a kimaradó számok életképességét. Szerintem ettől még nem haltak volna ki ezek sem, de ők így látták. Ezért a kombinációs formátumot választották, így mindhárom versenyszám (nehézségi mászás, boulder és gyorsasági mászás – PL) képviselve lesz. Ez egyébként elég logikus. De két oka is van, amiért nekem ez nem annyira tetszik.
Az első inkább személyes, és nem annyira fontos. Imádom a nehézségi mászást, imádom a bouldert, de utálom a gyorsasági mászást. Életemben most először kényszerítenek rá, hogy olyasmire eddzem, amit utálok. Számomra ez lesz a legnagyobb kihívás. A második, ami viszont sokkal fontosabb szempont, hogy az egész eseményt borzasztóan nehéz lesz lebonyolítani, és nagyon nehéz lesz követni. Képzelj el egy laikus nézőt, aki semmit sem tud a mászásról. Nekik épp elég elmagyarázni egy versenyszám szabályait. Így viszont nemcsak, hogy három számot kell velük megismertetni, de azt is meg kell értetni, hogy a különböző számokban elért részeredmények milyen súllyal és hogyan számítanak bele a végeredménybe.
Szerintem az olimpiai bizottság valami látványosat, egyszerűt, könnyen követhetőt szeretett volna, aminek a tervezett formátum a szöges ellentéte. A bonyolult formátum miatt én attól tartok, hogy a mászásra Tokióban majd úgy tekintenek, mint valami fura, nem igazán látványos eseményre. Ami nagy kár lenne. Persze, azért remélem, hogy mégis sikeres lesz a bemutatkozás, és a sportmászás megvetheti a lábát a teljes jogú olimpiai sportágak között, és egyúttal a jövőben versenyszámonként is osztanak majd érmeket, ez a mostani kombináció pedig csak egy soha vissza nem térő kísérlet marad. Véleményem szerint ugyanis az embereknek az olimpián a sportolók legjobb teljesítményét kellene látniuk, mégpedig azokban a számokban, amelyekben a legjobbak. Sajnos azonban a jelen formátum szerint az a valószínű, hogy sportmászó és boulder-specialisták gyorsasági mászásban fognak versenyezni, olyan szinten, amely abban a számban nem világszínvonal. Nem hiszem, hogy ez így rendben van.
Te indulni fogsz?
Igen, elindulok, ez mégiscsak az olimpia.
Van ebben a döntésben szerepe bármiféle szponzori nyomásnak, vagy érzel azért személyes késztetést is az indulásra?
Nem, ez mindenképpen egy személyes motiváció, egy kihívás.
Mi a következő projekted? Gondolkodsz már valami újabb dobáson?
Túl sokon is :) Nehéz eldönteni, merre induljak. A következő hónapokban még a sportmászásra koncentrálok. Talán megpróbálok egy újabb 9c-t nyitni egy másik mászóhelyen.
Mely területek jöhetnek ehhez szóba számodra?
Dél-Európa. Lehet Olaszország vagy Franciaország, majd meglátjuk.
A külvilág számára úgy tűnhet, hogy könnyedén hozod ezeket az elképesztő teljesítményeket. Vizualizálsz, száz százalékot adsz. Árulj el magadról valamit, amiből láthatjuk, hogy Adam Ondra is egy élő ember! Valami olyan titkot, amiben mondjuk a mászáson belül nem vagy annyira jó.
Genetikailag nem túl jó az állóképességem. Ha egy olyan utat mászom, ami hosszú, és folyamatos erőkifejtést igényel, nincs benne lehetőség pihenésre, akkor egyszerűen elfáradok. Számomra azok az utak fekszenek, amelyek „boulder probléma – pici pihenő – boulder probléma – pici pihenő” rendszerben épülnek fel. Ez egyrészt genetikai adottság, másrészt egész életemben eme szisztéma szerint edzettem. Főleg gyerekkoromban. Elmentem egy boulderterembe, és két órán át bouldereztem. Egyik kemény boulder a másik után, köztük kevés pihenővel. Ez adta meg azt a fizikai alapot, amelyre most építek. Ezért vagyok képes nagyon rövid idő alatt nagyon hatékonyan pihenni, majd újből előhívni a maximális nyers erőt a következő boulderproblémához.
Lehet, hogy könnyednek tűnik, ahogyan mászom, de ez húsz év tapasztalata. A legapróbb részletekre, és azok fejlesztésére történő állandó koncentráció. Emellett persze annak a mászóstílusnak a megtalálása, amely az én testem és fizikai adottságaim számára a leghatékonyabb. Egy olyan stílust fejlesztettem ki, amely gyors és egyszerű. Számomra ez a leghatékonyabb, de ez nem jelenti azt, hogy más mászó számára is ugyanilyen hatékony lenne. Amikor én magam is úgy érzem, hogy könnyedén és hatékonyan mászom, akkor élvezem a legjobban a mászást. Ha kimászok egy utat, de úgy érzem, hogy nem volt tökéletes mászás, akkor nem okoz akkora örömet és elégedettséget.
Reggeli a függőbivakban a Dawn Wallon (Van még fotó, katt a képre!)
Gondolkodtál már azon, hogy a későbbiekben, amikor nem ilyen intenzíven mászol, hogyan add át a tudásodat, tapasztalataidat másoknak?
A mászást biztosan nem fogom soha abbahagyni, erre szükségem van. Persze lehet, hogy 40 év múlva már nem mászok 9c-t. Szerintem ez a tudásátadás már most is zajlik, az előadások, interjúk alkalmával. Az biztos, hogy nem látom magam a jövőben edzőként. A legkevésbé sem vagyok jó abban, hogy olyasvalakit motiváljak, aki saját maga nem eléggé motivált. Persze, ha valaki motivált, akkor néhány tippel segíthetek. De nem vagyok a legjobb pszichológus.
Ha jól tudom, nincs is saját sportpszichológusod.
Nincs. Egyszer felmerült, de… talán segíthetne, de nem igazán volt rá eddig időm, hogy megkeressem a megfelelőt. Magam is sokat próbálok erről tanulni.
Adam valóban nagyon elfoglalt. Edz, mászik, utazik előadásról interjúkra, majd megint mászni. Mi azonban reméljük, hogy tud majd időt szakítani rá, hogy eleget tegyen a meghívásunknak. Főleg, hogy legnagyobb meglepetésünkre már hallott a Kis-Gerecséről. Biztosan nem csalódna, ha élőben is láthatná.
