- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
A hegymászás Oscar-díjának is szokás nevezni az Arany Jégcsákány díjat, melyet minden egy évben változó, többtagú zsűri ítél oda az előző év legkiemelkedőbb magashegyi mászásaiért. A Piolet d'Or sokkal több, mint a puszta teljesítmény elismerése. A díj célja a kalandvágy, a felfedezés és a bátorság ünneplése, a modern hegymászás szellemiségének megteremtése és az alpinizmus tradicionális értékeinek ápolása. Az értékelésnél a mászás stílusa a hangsúlyos. A „csúcs elérése minden eszközzel”- filozófia eszerint idejétmúlt. Pótlólagos oxigén, fix kötelek használata és serpák közreműködése helyett a kreatív, gazdaságos, de nehéz útvonalválasztást díjazzák, minél kisebb ökológiai lábnyom hagyása mellett. Önálló tudásra épülő, önellátó expedíciók jöhetnek csak szóba.
A zsűri idén héttagú volt: a francia Lise Billon, a német Ines Papert, az ukrán Nyikita Balabanov, a szlovén Aleš Česen, a spanyol Martin Elias, a japán Genki Narumi és az amerikai Jack Tackle alkották.
Idén a zsűri három mászást tartott érdemesnek az Arany Jégcsákány-díjra a 2022-es teljesítmények közül, egy további negyedik pedig "különleges említést", mondjuk úgy, szóbeli dicséretet kapott.
A Jirishanca dél-délkeleti gerincének első megmászása, "Reino Hongo"-út (1000 m, M7 AI5+ 90°), július 21-23.
A perui Andokban, a Cordillera Huayhuash-csoportban emelkedő impozáns csúcsra nem vezet könnyű út. Nem véletlen, hogy az utolsók között tudták megmászni a perui hatezresek közül. A kanadai párosnak azonban egy korábban járatlan úton, a dél-délkeleti gerincen sikerült feljutnia. Megdöbbenésükre, a csúcson társaságuk akadt: alig öt perccel korábban ért fel egy másik, amerikai páros, Vince Anderson és Josh Warton a "Suerte" utat mászta elsőként a csúcsig.
Mivel a mászást megelőző napokban nagy mennyiségű hó esett, melynek leolvadását a várható rövid időjárási ablak miatt nem tudták megvárni, a gerinc alsó szakaszának legmeredekebb részét a déli falon, mix terepen balról kerülték (a képen szaggatott vonallal jelölve). A headwall, azaz a legfelső zárószakasz nehezen biztosíthatónak bizonyult, olyannyira, hogy a másodmászó gyakorlatilag ugyanakkora rizikót volt kénytelen vállalni, mint az elölmászó.
Alik Berg 35 éves, az albertai Canmore-ban él. Kedveli az Andokot, már korábban is nyitott ott új utakat. Quentin Roberts Angliában született, édesapja kanadai, édesanyja osztrák. Brit Kolumbiában telepedett le. Számos kiemelkedő mászása van, kedveli a free szólózást is, akár AI6 fokozatig. Ezek közül legismertebb megmozdulása a patagóniai Exocet (5.10- WI5+) a Cerro Standhardton.
The Phantom Line (1300 m, ED) az északi falon, április 25-29.
Az 52 éves Paul Ramsden maga négy Arany Jégcsákányt kapott pályafutása során, mellyel már korábban is rekordernek számított. Ezúttal is egy gyémántkemény projektet talált - és hajtott végre, a hegymászó oktató és hegyivezető aspiráns, fiatal Tim Miller társaságában.
A páros egy Katmandutól északkeletre emelkedő, 6563 méter magas névtelen csúcsot mászott meg, annak északi falán keresztül. Első megmászókként övék a névadás joga, így a hegyet mostantól Jugal Spire-nak hívják. A hegy északi falán nyitott útjuk neve "The Phantom Line", nehézsége 1300 m, ED.
Paul így írta le az utat:
"Az északi fal egy hatalmas gránittömb, melyen egy potenciális "gyenge pontot" jelentő nyomvonal vezet. Ezt egy nyolcnapos időszak alatt másztuk át, összesen öt napot töltve a falban. Az út nehéz volt, vékony jég- és mixmászás, sima szakaszokkal tarkítva, ahol vakarhattuk a fejünket, hogyan tovább. Az útnak a The Phantom Line" (ED+) nevet adtuk, mert úgy tűnt, hogy a különböző fényviszonyok és időjárási körülmények függvényében képes volt eltűnni, majd újra előbukkanni.
A mászás annak az eredménye, hogy túl sokat töltöttem a Google Earth tanulmányozásával a lockdown idején. A hegy egyébként a Katmanduhoz egyik legközelebb eső csúcs, északi fala pedig az egyik leghatalmasabb és legmeredekebb sziklafal Nepálban, amit valamiért eddig senki sem vett észre.
Az út maga olyan, aminek ott se kéne lennie, mivel nincs ott igazán hely egy jégútnak. Végül azonban a fal sokórányi tanulmányozása után sikerült összeraknunk egy szinte összefüggő jégből és hóból álló nyomvonalat. Az egyetlen komoly problémát a fal közepén lévő sima sziklarészlet jelentette. Ott viszont találtunk egy rejtett kéményt, amibe éppen be tudtuk préselni magunkat. Három kötélhossz, de ez tette lehetővé az út megmászását. A húzózsákok szempontjából viszont egy rémálom volt."
Ramsden nem igazán nyomul a közösségi médiában, és bár akad felszerelésszponzora, nem számít profi mászónak, van civil munkahelye. Kifejezetten a technikás hat- és hétezres csúcsok érdeklik. Ez az ötödik Arany Jégcsákánya.
A Pumari Chhish East első megmászása a déli fal-nyugati gerinc útvonalon, melynek neve "The Crystal Ship" (1600 m, 6b A2 M7), június 25-29.
A Pumari Chhish East a Pumari Chhish-csoport legalacsonyabb, ugyanakkor legtechnikásabb csúcsa. 2007 óta öt sikertelen próbálkozás volt a déli oldalról. Ogier és társai a 2009-es kanadai próbálkozás útvonalát szemelték ki, akik a három fő pillér közül a bal oldalin próbálkoztak, de a lábánál lévő meghatározó hófolt kimászása után betegség miatt vissza kellett vonulniuk.
A francia trió már májusban megérkezett a hegyhez, ami meglehetősen korainak számít. Abban bíztak, hogy még kellően fagyni fog, és júniusban már jó kondíciók fogadják őket a hegyen. Ehhez képest az első 27 napjukból 26 napon szakadt a hó. Így is sikerült egy közeli hegyen közel hatezer méterig akklimatizálódniuk, és amikor végre az előrejelzésben megjelent egy hétnapos időjárási ablak, egy napot hagyva a hegynek a lavináktól történő megszabadulásra, nekivágtak.
Az első 700 métert a hómezőn éjjel mászták át. Felette nagyfalas technikát alkalmaztak, amennyire lehet, szabadon mászva. Négy bivakkal érték el a csúcsot, melyből három meglehetősen mostoha volt. Bár a csúcsot délelőtt tízkor elérték, a legfelső bivakba visszatérve inkább kivárták a fagyos éjszakát a biztonságos ereszkedéshez.
A mászásról remek filmet is készítettek:
Észak-Amerika egyik legnagyszerűbb alpinistájának tartják. Számos meghatározó első megmászást hajtott végre a Teton-csoportban, a kanadai Sziklás-hegységben és a Himalájában.
1974-ben a brit Chris Jones társaságában elsőként mászta meg alpin stílusban a North Twin északi falát. A hétnapos mászás akkoriban nehezebbnek számított, mint bármi, amit az Alpokban korábban csináltak.
1977-ben az alaszkai Mount Foraker déli falán szintén hét nap alatt Michael Kennedy társaságában elsőként mászták át az Infinite Spurt.
1983-ban tagja volt a Mount Everest Kangshung-falának első megmászását sikeresen végrehajtó expedíciónak. Az 1981-es sikertelen első kísérlet után másodszorra eredményesek voltak. Ő volt a projekt motorja.
Leginkább azonban a Latok I északi pillérének sikertelen megmászásáról ismert. 1978-ban Jim Donini, Michael Kennedy és unokatestvére, Jeff Lowe társaságában 150 méterre közelítették meg a csúcsot az északi pilléren át, átmászva az összes technikai nehézséget. A 21 napos tortúra végén csak a rossz időjárás és Jeff Lowe romló egészségi állapota verte végül vissza őket. Ezt az utat a mai napig nem tudta a csúcsig mászni senki.
Silvo Karo (2022)
Yasushi Yamanoi (2021)
Catherine Destivelle (2020)
Krzysztof Wielicki (2019)
Andrej Štremfelj (2018)
Jeff Lowe (2017)
Wojciech Kurtyka (2016)
Chris Bonington (2015)
John Roskelley (2014)
Kurt Diemberger (2013)
Robert Paragot (2012)
Doug Scott (2011)
Reinhold Messner (2010)
Walter Bonatti (2009)
Az Arany Jégcsákány zsűrije kiadott egy listát az általuk jelentősnek tartott 2022-es mászásokról. Ez nem egy bő lista, amelyről aztán kiválasztották a szerintük legjobbakat, hanem egy teljesen független lista. Jelen cikk terjedelme nem teszi lehetővé, hogy mind az ötven mászást külön listázzuk. Erre a linkre kattintva érhető el az angol nyelvű felsorolás. Számos mászást ezek közül megtaláltok a Hóhatárban is, ahol folyamatosan értesülhettek magyar nyelven a nemzetközi mászóvilág legfontosabb híreiről.
