- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Az osztrák David Lama eddig két expedíciót szervezett a tibeti határon emelkedő 6895 m (más források szerint 6907 m) magas Lunag Ri megmászására. 2015-ben és 2016-ban az amerikai Conrad Anker társaságában próbálkoztak az északnyugati falon. 300 méterrel a csúcs alatt fordultak vissza. A második expedíció során Conrad Anker mászás közben szívinfarktust kapott, de az alaptáborig saját lábán tudott lejönni. Onnan mentőhelikopterrel vitték Katmanduba, ahol életmentő műtétet hajtottak végre rajta. Miután egyedül maradt a hegyen, David Lama szólóban is megpróbált feljutni, de 200 méterre a csúcstól vissza kellett fordulnia, mivel nem volt nála elég élelem és gáz. Lassabban haladt a tervezettnél.
Minden idők egyik leglátványosabb hegymászó fotója: David Lama a Lunag Ri csúcsán (Van még fotó, katt a képre a galériáért!)
Lama most is hívta Ankert, aki azonban ezúttal nemet mondott. Infarktusa után úgy döntött, kicsit visszább vesz a terhelésből. Lamát azonban ez sem tarthatta vissza. Legutóbbi szóló próbálkozásakor érezte, hogy a vállalkozás így is lehetséges, ezért egyedül vágott neki. Október végén adódott egy megfelelő időjárási ablak, ezt használta ki.
Október 25-én éjjel indult, -30 fokban. Így próbálta elkerülni az esetleges kő- és jégomlásokat. Három nap alatt, két bivakkal ért fel a csúcsra, az északnyugati gerincen keresztül. Csak a leghajmeresztőbb szakaszokon használt önbiztosítást.
A mászásról most publikáltak egy rövid videót, ezt láthatjátok az alábbiakban. Ha lejjebb görgettek, akkor Lama további videoklipjeit láthatjátok, melyekben további részleteket árul el a mászásról.
Még a mászás megkezdése előtt kezdtek benne kétségek felmerülni, mert jóval kevesebb havat talált a falban, mint az előző kísérletek alkalmával. Éjjel, -30 fokban kezdett mászni, hogy elkerülje a kő- és jégomlást. Az előrejelzés mindezek mellé 80 km/órás szelet jósolt.
Az első bivakhelyet 6400 méteren ütötte fel, ahol 24 órát töltött. Gyorsan felállította a sátrat, hogy menedéket találjon a metsző szél elől. Amikor levette a bakancsát, arra lett figyelmes, hogy a két pár zoknija között jég halmozódott fel. Gyorsan belebújt a hálózsákba, hogy minél előbb felmelegedjenek a lábai.
"A második nap egy traverzzel kezdődött. El akartam érni a jobb oldali hófolyosót, amely annak a sziklatoronynak a lábához vezetett, amit Conrad és én csak Tobleronének neveztünk. Eredetileg hajnali ötkor akartam indulni a bivakhelyről, de az erős szél miatt egy órával el kellett halasztanom a startot. Úgy döntöttem, hogy magam után húzom a kötelemet, hogy könnyítsek a hátizsákomon. Bár a második napon összesen csak 50 méternyi szakaszon biztosítottam magam."
"A Toblerone az első komolyabb akadály a Lunag Ri nyugati gerincén. A tibeti oldalról érdemes mászni. Ez azt is jelenti, hogy nem igazán voltam védve a széltől, ugyanakkor rossz minőségű, szemcsés havon kellett másznom. Ilyen körülmények között az a legfontosabb, hogy a súlyodat megfelelően oszd el a lábaid és a kezeid között."
"Ha szólóban mászol, akkor az önbiztosítás az egyik legidőigényesebb és legenergiazabálóbb tevékenység. Standolnod kell, rögzíteni a kötelet, felmászni, újabb standot építeni, visszaereszkedni, kiszedni az összes addig berakott felszerelést, majd újra felmászni a kötélen. A következő kötélhossznál pedig kezdheted az egészet elölről. Az alábbi klipben egy rövid sziklás szakaszt mászok szabadon, kötélbiztosítás nélkül. Felmerült bennem, hogy használjak biztosítást, de végül lemondtam róla, mert kellően magabiztosnak éreztem magam ezen a terepen."
"Az alábbi klipben standot építek, hogy biztosítsam magam. Habár maga a mászás nem volt nehéz, nem igazán bíztam a hótáblákban, mert nagyon gyengén tapadtak a sziklához."
"A második nap nagy része ilyen mászással telt (a következő két videó). A gerincen mászva folyton döntenem kellett, hogy a bal vagy a jobb oldalon másszak. Mind a tibeti, mind pedig a nepáli oldalon vannak technikailag nehéz szakaszok, mégis sikerült elég gyorsan haladnom aznap. Azt hiszem, ez volt az a szakasz, ahol a nyári felkészülésem és a korábbi mászásaim tapasztalata alapján kiválasztott új felszerelésem és stratégiám igazán kifizetődött."
"A harmadik nap reggele. Ezt láttam a sátramból közvetlenül napkelte előtt. A csúcstömb fala rögtön a sátram felett látszik. 2015-ben Conrad és én csak innen 100 méterrel lejjebbig jutottunk. 2016-ban sikerült elérnem a fal alját, de ott visszafordultam. Egészen az idei évig ez a falszakasz volt a legnagyobb kérdőjel. Ez az egész mászás legmeredekebb része, amit soha senki meg sem kísérelt megmászni, így senki sem tudta, hogyan küzdhető le."
"A következő két klip a csúcsgerinc előtti legnehezebb szakaszon készült. A magasság, a hideg és a mix terep miatt itt néhány kötélhosszt biztosítottam."
"Ez a csúcstömb alsó szakasza, ami meredek, és nagyon kemény jég borítja. Itt kb. -30 fok volt, de szerencsére nem támadt fel a szél annyira, mint ahogy az előrejelzés jósolta. Az idő nagy részében nem éreztem a lábujjaimat, ezért néha a visszafordulás gondolatával játszottam, mert féltem, hogy fagyási sérüléseim lesznek."
"Anno 2015-ben már Conraddal is távcsövön vizslattuk, hogy ez a gránittorony valóban a csúcs lehet-e. Az utolsó néhány méteren nagyon kellett koncentrálni, hiszen egyetlen apró hiba itt a biztos halált jelenti. Egy pillanatig Conradra gondoltam. Rajta kívül senki mással meg nem osztottam volna ezt a pillanatot. Elöntenek az érzelmek, de hamar úrrá lesz rajtam a késztetés, hogy még ma minél lejjebb kell ereszkednem."
