- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Még véletlenül sem lehet erre a napra a pihenőnap kifejezést használni. Az eddigi legkeményebb túrán vannak túl az Everest Expedíció 2017 trekking tagjai, mindezt az akklimatizáció jegyében. A csapat többsége elérte az ötezer méteres magasságot.
Csípős reggelre ébredtek: odakint megfagytak a kisebb vízfolyások, a fűtetlen hálóhelyiségünkben +5 fok volt.
A Dingboche felett magasodó 5070 méter magas Nangkarchang hegyen kellett olyan magasra felkapaszkodniuk, amennyire csak tudtak. Legalább 400 méternyi szintemelkedésre volt szükségk az optimális akklimatizációhoz. Dingboche 4400 méteren fekszik. Az ötezres álomhatár elérése sem tűnt lehetetlennek, és a csapatból mindenki teljesítette a szintet, de a többség elérte az ötezer métert is.
Everest Expedíció
A hegyre egy nagyon meredek, és hosszú ösvény vezet. Folyamatosan tanulják a trekkerek, hogyan osszák be az erejüket, és milyen tempót válasszanak, hiszen ezen áll vagy bukik, hogy elérik-e a célként kitűzött magasságot. 4800 méter felett már nagyon érezhető az oxigénhiány. Többen tapasztaltak enyhe fejfájást, és néhány lépés után ki is fulladtak, ezért kell nagyon lassan menni.
Fáradozásaikat most is elképesztő panoráma jutalmazta: Látták a Makalu 8481 méteres csúcsát, a Lhocét, a Baruntsét, az Ama Dablam függőleges északi falát. Fejük felett hatalmas sasok köröztek, a felhők körülöttük táncoltak.
Száraz Dénes az akklimatizációs napot is edzésként fogta fel, így ő kb. másfél óra alatt érte el az 5070 m magas csúcsot, majd fél óra alatt futott le róla. A csúcsot a csapatból négyen érték el, sokan kevéssel a sziklás csúcspiramis alatt fordultak vissza. 11:00 óra volt ugyanis visszafordulási időpontként kijelölve, függetlenül attól, ki hol jár a hegyen.
“A mai akklimatizációs napon beleszívtunk az 5000 méter fölötti levegőbe. A tervem az volt, hogy a lehető legkevesebb cuccal, gyors tempóban tegyem meg a 700 m feletti szintkülönbséget. Ehhez egy hatalmas impulzust kaptam kora reggel,ugyanis tegnap megszülettek a húgom ikerlányai. A reggeliző asztalnál el is pityeregtem magam az örömtől. Szóval neki a hegynek, fél liter víz, két könnyű futóbot és hajrá. 4800 méterig, azaz a Mont Blanc magasságáig, jó kis tempót mentem. Aztán azért nehezültek a lábak, volt enyhe szédülés a tempó miatt, de már fent is voltam. Szikrázó kék ég, 360 fokos panoráma, hatalmas hegyekkel. Hát, nem nagyon voltak szavak. Csak a csend. Utánam felérkezett két túratársam, egy jó fél óra pihi és indult is a futás lefelé. Imádom, botokkal kitámasztok, egyensúlyozok és alig ér a hegyhez a lábam, eufória!!!
Everest Expedíció
Ez a túra összesen két órát vett igénybe másfél fel, fél le. Zseniális volt,még-még ilyet!!”