- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
A koronavírus világjárvány tavalyi kitörése után Nepál törölte az összes mászószezont a nyolcezres csúcsain. Idén alig várták, hogy újra indulhasson a mászás és a trekking, az ország két fő bevételi forrása. A kormányzati kommunikáció pozitív üzenetekkel csábította a mászókat, így a tavalyi év kimaradása után nem meglepő, hogy rekordszámú, 408 külföldi mászóengedélyt adtak ki csak az Everestre.
Az aspiránsok között két magyar is van. A nagyváradi Varga Csaba a lehető legtisztább eszközökkel, azaz pótlólagos oxigén használata és magashegyi teherhordók igénybevétele nélkül szeretné elérni a világ tetejét. Palack nélkül eddig alig 200 sikeres megmászása van a csúcsnak, a több mint tízezerrel szemben, amelyeket palackozott oxigén használatával, és jellemzően hegyivezetői asszisztenciával végeztek el. A serpák által telepített fix biztosítóköteleket ő is használja, mint mindenki más, ami persze könnyíti a dolgát, de ez egy adottság a nyolcezres normál utakon manapság, kikerülni nem nagyon lehet. Vagy inkább nem érdemes. Az alaptábor felett a mászáshoz és táborozáshoz szükséges teljes felszerelését maga cipeli, önellátó. Amennyiben feljut, ő lehet az első magyar, akinek ez palackozott oxigén használata nélkül sikerül. A legutóbbi ilyen próbálkozás magyar részről Klein Dávid és Suhajda Szilárd 2017-es expedíciója volt, amelyet mi is elkísértünk az alaptáborig. A pótlólagos oxigén nélküli magyar magassági rekordot a 2010-ben tragikusan elhunyt Várkonyi László "Konyi" tartja, 8750 méterrel, de Klein Dávid is kétszer jutott 8700 m közelébe.
A másik próbálkozó a magát hobbimászónak tartó Neszmélyi Emil, aki mint mindig, ezúttal is egy "első magyar" címke megszerzésére tör, fizetett serpa hegyi vezető és palackozott oxigén segítségével.
A vállalkozás, amit viszont a nemzetközi hegymászóvilág is nagy érdeklődéssel figyel, az a katalán hegyifutó fenomén, Kilian Jornet és a német extrém alpinista, David Göttler próbálkozása lesz. Nem árulták el konkrét tervüket, csak annyit mondtak, hogy egy "nagyon nehéz vállalkozásra készülnek, amelynél nagyon magas a kudarc lehetősége". A korábban kiszivárgott információk alapján sokan arra gondolnak, hogy az Everest és a Lhoce egymás utáni, palackozott oxigén nélküli, alpin stílusú megmászását tervezik, ráadásul a rendkívül nehéz Nyugati-gerinc - Hornbein-kuloár útvonalon mennének az Everestre. Ehhez több napnyi kedvező időjárásra lenne szükségük, ami egyelőre kétséges. Akklimatizációjukat már befejezték, így ők is a csúcsmászó ablakra várnak.
Az idei első csúcssikerek egyébként már megszülettek, miután a 12 fős kötélrögzítő serpa csapa május 7-én elérte a csúcsot, amellyel megnyílt az út a fizetős kereskedelmi kliensek előtt. Az ezt követő néhány nap kedvező időjárását kihasználva 150-160 mászó érte el a csúcsot, köztük a bahreini herceg és udvartartása, természetesen népes serpa csapat által támogatva. A herceget egyébként visszafelé a 2-es táborból "orvosi okokból" helikopterrel evakuálták, így a mászása klasszikus értelemben véve nem érvényes, "helikopteres asszisztencia" jelzőt fog kapni a nyilvántartásban. A kötélrögzítő csapat tagja volt az 51 éves Kami Rita serpa, aki saját rekordját megdöntve, 25. alkalommal állt a világ tetején. Ezúttal is használt pótlólagos oxigént, hiszen ez számára munka. Minden bizonnyal még ebben a szezonban meglesz számára a 26. siker is, mivel tervez még fizetős klienst felkísérni.
Sajnos az első csúcsmászó körök során két kereskedelmi expedíciós kliens életét vesztette. Mindketten ereszkedés közben lelték halálukat, melynek legfőbb oka kimerültség volt. Egyikük elérte a csúcsot, majd ereszkedés közben a Déli-csúcs közelében omlott össze. Két serpát küldtek hozzá extra oxigénnel, élelemmel, de már nem tudtak rajta segíteni. Másikuk a Hillary-lépcsőnél fordult vissza, fájóan közel a csúcshoz. Ereszkedés közben hóvakságtól és súlyos kimerültségtől szenvedett. Serpa segítséggel, extra oxigénnel letámogatták a 4-es táborba, ott azonban néhány órával később hirtelen elhunyt. Mindketten a legnagyobb apparátussal működő nepáli kereskedelmi expedíciószervező cég, a Seven Summit Treks kliensei voltak. Ennek a cégnek a kliensei közül kerül ki az utóbbi években a legtöbb halálos áldozat.
Az expedíciók jelenleg a következő időjárási ablakra várnak, azaz azokra a napokra, amikor az időjárási viszonyok lehetővé teszik a csúcs elérését. Ez nagyjából 35-40 km/órás szélnél gyengébb légmozgást és csapadékmentes időt jelent. Jelenleg egy India felől érkező trópusi ciklon maradványai okoznak viharos szelet és jelentős havazást, de május 23-ára nyílhat az a bizonyos ablak. A következő pedig 26-27-én jöhet, bár a legfrissebb előrejelzések szerint formálódik egy újabb trópusi ciklon a Bengáli-öbölben, ami még belerondíthat ebbe az ablakba. Cikkünk írásakor mintegy kétszáz hegymászó várakozik a 6400 méteren lévő 2-es táborban, hogy kihasználja a 22-23-i csúcsmászó ablakot, közülük néhányan ma már a 3-as táborba vonultak fel.
Elmondása szerint az alaptáborban nem 10-20-30 pozitív koronavírusos evakuálásról lehet beszélni. Nagyságrendileg 150 embert szállítottak el eddig. Nemcsak az alaptáborból, hanem a 2-esből is, többek között az első csúcstámadó kör után. Volt olyan beteg, aki az alaptáborban 6 liter/perces oxigénadagolás mellett is alig maradt életben, ő intenzív osztályra került Katmanduban, ahol pozitív lett a PCR tesztje. Egyre több ilyen történet lát napvilágot. Furtenbach számára felfoghatatlan, hogy még mindig tagadják vagy nem vesznek tudomást erről a kockázatról. A kormányzati szintű eltussolásról óvatosan beszél, vádolni senkit sem akar. Viszont szerinte egyértelmű, hogy ha beismernék, hogy valóban komoly kitörés van az alaptáborban, akkor nem tehetnének mást, minthogy lefújják a szezont és felszámolják az alaptábort. Ekkor meg kell hosszabbítani az engedélyek hatályát, és ezzel egy csomó pénzt elveszítenének. Mindenesetre a tények ismeretében mindezek tagadása szerinte finoman szólva is "furcsa" reakció.
Az ő expedíciójuk tagja között is voltak COVID-pozitívok. Egy serpájukat kórházban kezelik Katmanduban, nincs súlyos állapotban, és egy amerikai kliens, aki egy katmandui szállodában van karanténban. Az expedíció teljes létszámát 20 kliens, 28 serpa és 10 fős konyhai serpa személyzet adja. További két serpájuk az alaptáborban került "sátorkaranténba", miután a szervező által elvégzett gyorstesztjük pozitív lett, de egyébként tünetmentesek. Két napja egy hegyivezetőjük lett tünetes, neki a második antigén tesztje lett pozitív, tünetei miatt Katmanduba szállították, de a PCR eredményt még nem tudják.
Klienseik többségét már Katmanduba reptették, mentőhelikopterrel, bár ezek nem orvosilag indokolt mentések voltak, de más módon egyelőre nem lehet kijutni az alaptáborból. Gyalogosan sem tudják elhagyni az alaptábort, mert az új lockdown miatt az összes szálláshely zárva van a Khumbu-völgyben, és a völgyből érkező teherhordók sem jöhetnek már be az alaptáborba.
Februárban, amikor érkeztek, alig néhány tucat napi új fertőzött volt az országban (most 9000 körüli), ötnapos kötelező karantént kellett letölteni Katmanduban, és csak egy azután ott elvégzett PCR-teszt negatív eredményének birtokában utazhattak tovább. Ezen felül ők maguk több ezer antigén gyorsteszttel készültek, saját csapatorvos kísérte őket és folyamatosan teszteltek a trekking közben is. Amennyire csak lehetett, saját "buborékban" maradtak: külön szállás, minimális külső érintkezés, szigorú higiéniai protokoll. Az alaptáborba érve minden serpának és kliensnek megtiltották, hogy elhagyják a saját táboruk területét, más expedíciók partijára átmenni szigorúan tilos volt. Látogatókat nem fogadtak. Csak az akklimatizációs rotáción történő mozgás során hagyták el az alaptárbort.
Nem mentek le mélypihenőre Namche Bazarba, mint sok más csapat. A klienseknek nem volt megtiltva, viszont visszatérés után tesztelniük kellett volna, plusz vállalni két nap sátorkarantént, mielőtt visszatérhettek a csapat kötelékébe. Ezt senki nem vállalta.
A klienseik 80%-a be van oltva. Ő maga nem, mert indulás előtt már nem tudta felvenni az oltást. A serpáknak sem tudták elintézni az oltást Nepálban.
A csapat egyik fele a Lobuche Easten, a másik a Mera Peaken akklimatizálódott. Mindkét helyen egyedül voltak a szállásukon. Az alaptáborba érkezés után a teljes csapatot tesztelték, még a tíz fős serpa konyhai kisegítő személyzetet is. Már ekkor hallották, hogy más expedícióknál vannak pozitív esetek.
Az alaptáborba érkezésük után az alaptábori sürgősségi egészségügyi központ elmondta nekik, hogy eddig harminc embert evakuáltak COVID tünetekkel más csapatokból. Ugyanekkor elkezdtek érkezni a hírek a Khumbu-völgyből is, hogy egyre több trekking csoportban van jelen a vírus, egyes csapatoknál a tagok 80-90%-a produkált pozitív tesztet. Ezt az kundei kórház orvosai megerősítették. (Megjegyzés: az idei szezonban nagyon kevés trekking csapat vállalta az utazás kockázatát, a normál évek töredéke.)
Az alaptáborból közlekedő helikopterek pilótái szintén arról számoltak be, hogy sok embert vittek el tünetekkel Katmanduba, akikről ott derült ki, hogy pozitívak (az alaptábori önkéntes kórház számára nem biztosítottak teszteket, így ők nem tudtak COVID eseteket diagnosztizálni). Számos csapat érintett volt, nem csak egy vagy két expedíció.
Furtenbach véleménye szerint a helyzet a legszigorúbb protokollal enyhíthető, illetve lassítható lett volna, de bizonyos veszélyforrásokat nem lehet kiiktatni. Ezek egyike a Khumbu-jégesésben történő sorban állás a létráknál, ahol egyszerre több tucat mászó torlódik fel, senki nem visel maszkot és egymás nyakában lihegnek, ráadásul a ritka levegő és erőkifejtés miatt nagyon intenzív a légzés. Ez a kivédhetetlen kockázat, amit ők is vállaltak. A felső táborokban már lehetetlen tökéletes izolációt biztosítani a többi csapattól.
Gyakorlatilag már készen álltak a csúcstámadásra, amikor lefújták az expedíciót. Bőven volt elegendő emberük a sikeres mászáshoz (voltak olyan hangok, főleg nepáli szervezők részéről, hogy a COVID-ra fogták a megfutamodásukat...) Be voltak pakolva a hátizsákok az indulásra. Indulás előtt még a teljes csapatot újra tesztelték volna.
Az indulás reggelén az étkezősátorban a csapatorvossal beszélgetve felmerült a téma, hogy mi van akkor, ha valaki a hármas vagy a négyes táborban kezd tüneteket mutatni. Ezer példa mutatja, hogy milyen gyorsan juthat el valaki a tünetmentes állapottól a légzésképtelenségig, tengerszinten is. Nagy magasságban ez hatványozottan előfordulhat. Komoly kockázat tehát, hogy ha valakin odafent jönnek ki a tünetek, akár meg is halhat. Innentől szerinte két nézőpont létezik. Az egyik jogi vonatkozás: ha mindezen kockázatok ismeretében felküldik a klienseket és valaki meghal, akkor teljes mértékben felelőssé tehetők, és a csapatorvos egy életre elveszíti az engedélyét. A másik pedig, hogy ha a mászó úgy is dönt, hogy vállalja a kockázatot, akkor még mindig veszélyezteti a serpája életét. Ezt a kockázatot a szervező nem háríthatja át a serpákra, akik pénzért a munkájukat végzik. Van továbbá egy súlyos, morális felelősség is. Kockára tehető-e ilyen mértékben a serpa élete egy csúcsmászásért? Számukra mindkét megközelítés teljesen egyértelmű következtetést hozott.
Döntésüket a reggelinél közölték és indokolták a csapattal. Mindenki megértette és elfogadta, többen valószínűleg számítottak is rá. A serpák nyilván nem voltak vidámak, de azonnal megígérték nekik, hogy teljes bérüket kifizetik. Abba azonban nem minden kliens törődött bele, hogy számára is véget érjen az expedíció, így kompromisszumos megoldással néhányuknak másik csapatnál találtak helyet. Furtenbach úgy fogalmazott, hogy "felnőtt emberek, az ő szabad döntésük, hogy vállalják a kockázatot és a morális felelősséget."
Furtenbach egyébként már két hete várta, hogy valamelyik másik expedíció visszalép, és neki csak követnie kell. De senki nem merte ezt bevállalni.
Csak két másik expedícióról tud, akik rendszeresen tesztelnek: az IMG (International Mountain Guides) és a Climbing the Seven Summits. (Ettől még lehet több is, de ő csak róluk tudja.) Tud olyan csapatokról, ahol inkább abbahagyták a teszttelést, mert túl sok volt a pozitív eredmény. Szerinte ez nem vállalható módja a helyzet kezelésének.
Mivel Nepálban jelenleg szünetel a nemzetközi légi közlekedés, a csapattagok Katmanduból csak a nyugati állampolgárok kihozására szervezett repatriációs charter repülőkkel juthatnak el Katarba. Nagyjából ötnaponta indul egy járat.
Az oxigénkészletüket egy másik szervező rendelkezésére bocsátották. Rengeteg bírálatot kapnak az expedíciók arra vonatkozólag, hogy miért nem ajánlják fel az oxigénjüket kórházaknak. A kormányzattól is kaptak erre vonatkozó konkrét felhívást. Ennek kapcsán elmondott két fontos dolgot. Az egyik, hogy a kórházi intenzív ellátás során 10-15 liter/perces adagolás van, erre a hegyen használt (maximum 8 liter/perces) rendszerek nem alkalmasak. Egyedül otthoni ápolású betegek számára jelenthetne segítséget, akik nincsenek annyira súlyos állapotban, az pedig véleménye szerint nem közvetlen életmentés. A másik faktor pusztán anyagi: egy palack 500 dollárba kerül, ami húsz éven át használható, tehát hosszútávú befektetés. Szerinte nem várható el a szervezőktől (és ebben nagy az egyetértés a szervezők között), hogy adott esetben több százezer dollárnyi értékű palackot adjanak oda bármiféle kompenzáció nélkül, mikor másfél éve szinte semmi bevételük nincs. (Megjegyzés: Nepálban jelenleg nem a tárolókapacitással van alapvetően baj, hanem a rendelkezésre álló újratölthető oxigénmennyiséggel.) Szerinte a felajánlás kivitelezése logisztikailag (palackok Katmanduba szállítása, újratöltése, használatra alkalmassá tétele) hetekig tartana, ami nem megoldás a problémára. Pénzügyi felajánlásból napok alatt biztosítható lenne az utánpótlás pl. Kínából. (Onnan egyébként érkezett is felajánlás, illetve van külföldi hegymászó ügynökség, amely kimondottan erre a célra gyűjt pénzadományokat.)
Furtenbach törölte a pakisztáni nyári szezonját is. Ennek három fő oka van: először is, a nepáliak nem utazhatnak Pakisztánba, így a serpa alkalmazottaikat nem tudják vinni. Másodszor, Nepál jelenleg tiltja az oxigén exportját, így nem tudják használni a palackjaikat. Harmadszor pedig, Pakisztánban most van még csak igazán felfutóban a járvány, így a helyzet egyértelmű romlására kell számítani (ez könnyen lehet, hogy a teljes nyári pakisztáni szezon törlését jelentheti). Pakisztán egyébként május 24-től nyit a turisták előtt. Félő, hogy hasonló helyzet alakulhat ki, mint Nepálban.
Véleménye szerint Adrian Ballinger döntött jól, hogy egyáltalán nem indított expedíciót a tavaszi szezonban Nepálba. Ha most kellene dönteni, ő sem tenné. Egyértelműen téves helyzetértékelés volt, mert szerinte lehetett számítani erre a kimenetelre.
A döntés miatt nemcsak a saját csapatán belül kell vádló tekintetekre számítania, hanem a többi szervező cég körében sem népszerű, hiszen ezzel rámutatott arra a jogi és morális felelősségi helyzetre, amivel ők mindannyian pontosan ugyanúgy tisztában vannak.
