Everest gyorstalpaló

Mount Everest – a hegy, amelynek nevét már általános iskolában megtanuljuk. Mindenki tudja róla, hogy a Föld legmagasabb csúcsa. A Csomolungma azonban nem csak egy gigászi kő- és jégpiramis. Nevéhez emberfeletti fizikai teljesítményekről, drámáról és halálról szóló történetek kötődnek.

A Nepál és Tibet (Kína) határán emelkedő Mount Everest, a tibetiek nyelvén Csomolungma, a nepáliakén Szágármata, 8850 m-es (a régi mérések szerint 8848 m) magasságával bolygónk legmagasabb pontja. Éppen emiatt a hegymászók számára különleges cél, a csúcs elérésével próbálkozók száma már meghaladja az évenkénti ezer főt. Legtöbben a déli (nepáli), vagy az északi (tibeti) normál utakon jutnak fel a csúcsára.
 

Kép forrása: (c) Luca_Galuzzi_2006
 

A Mount Everest mászástörténete

Az Everest elérésével először az 1920-as évek elején brit expedíciók próbálkoztak (1921, 1922, 1924), és ehhez fűződik a hegy történetének legnagyobb talánya.

1924-ben, a harmadik brit expedíció során Andrew Irvine és George Mallory rettentően közel jutott a csúcshoz, és az sem zárható ki, hogy elérték azt. Vissza sajnos egyikük sem tért. Nagyjából 8000 méter körül látták őket utoljára, később azonban Irvine jégcsákányát 8460 méteren, Mallory holttestét pedig hetvenöt évvel később, 8230 méteren (egyes források szerint 8155 m) találták meg. Évtizedek óta elemzik a rendelkezésre álló információfoszlányokat, de az egyetlen bizonyítékot a fényképezőgépük szolgáltathatná (már ha a filmet egyáltalán elő tudnák még hívni), de ez soha nem került elő. Akár elérték a csúcsot, akár nem, figyelemre méltó a teljesítményük, hiszen a ma nehezebbnek tartott északi normál úton, Tibet felől másztak, ráadásul a mainál nagyságrendekkel gyengébb minőségű felszerelésben. Mindketten használtak pótlólagos oxigént.

Az első bizonyítottan sikeres mászásra 1953-ig kellett várni, amikor egy szintén brit expedíció szervezésében az új-zélandi méhész, Sir Edmund Hillary és a nepáli serpa Tenzing Norgay május 29-én először léphetett a Föld Istenanyja csúcsára.

Az akkoriban még szinte feltáratlan déli, nepáli normál úton másztak, pótlólagos oxigén használatával. A nepáli útvonal felkutatására azért volt szükség, mert Kína 1950-ben elfoglalta Tibetet, és attól kezdve a nyugati expedíciók számára megtiltották a beutazást.

Egy svájci expedíció 1952-ben végigjárta a ma ismert déli normál utat a Khumbu-jégesésen át egészen a Déli-nyeregig (7986 m), és Raymond Lambert, valamint a serpa Tenzing Norgay 8595 m magasra jutott.

A svájciak által megkezdett munkát fejezte be a Sir John Hunt által vezetett 1953-as brit expedíció, melynek során először sikerült megmászni a Mount Everestet. Hillaryék csúcstámadása előtt egy nappal az elsőszámú páros (ők ugye angolok voltak, míg Hillary új-zélandi), Tom Bourdillon és Charles Evans 100 méterre közelítettem meg a csúcsot, de oxigénellátási problémák miatt visszafordultak. Ezzel nyílt lehetőség Hillary és Tenzing számára, hogy hegymászótörténelmet írjanak.

A tibeti oldalon kínaiak jutottak fel először, 1960-ban.

Oxigén nélkül belehalsz?

Korunk legnagyszerűbb hegymászója, a dél-tiroli Reinhold Messner az 1970-es években kezdte felfedezni a Himaláját. Sehol nem használt oxigént, és hitte, az Everestre is fel lehet jutni palack nélkül. Ezt orvosilag többen is öngyilkossági kísérletnek tartották. Messner azonban tántoríthatatlan volt. Peter Habelerrel 1978-ban nekivágtak, szintén a nepáli normál úton, és próbálkozásukat siker koronázta: elsőként jutottak fel a Mount Everestre pótlólagos oxigén használata nélkül. Maradandó károsodás nélkül tértek vissza.

Az első szóló

Messner két évvel később visszatért, ekkor azonban már az északi oldalról, és egyedül próbálkozott, Ezúttal sem használt oxigénpalackot. Egy gleccserhasadékba zuhanást túlélve, magashegyi táborok kiépítését mellőzve, gyakorlatilag a hegy első alpesi stílusú megmászását hajtotta végre. Az Északi-nyereg magasságában elhagyta a normál útként használt Északkeleti-gerincet, és bemászott az északi falon futó Norton-kuloárba. Ezzel egy teljesen új variánst nyitott az északi falon.

Az első téli megmászás

1980-ban a Mount Everest volt az első nyolcezres, melyet sikerült télen is megmászni. A téli himalájai mászásban úttörő lengyelek hajtottá végre, a csúcsot Leszek Czichy és a legendás Krzysztof Wielicki érte el.

Everest Útvonalak

Az Everestre számos út vezet. A két legnépszerűbb az északi és a déli normál út.

Az északi normál utat, Tibet felől tartják nehezebbnek. Az alaptábora ugyan sokkal könnyebben megközelíthető (tavaly óta aszfaltút vezet fel…), viszont az alaptáborból egy meglehetősen hosszú gyaloglással érhető el a hegy lába, ahol éppen emiatt egy előretolt alaptábort is létesítenek a szezonban. A magashegyi táborlánc innen kezdődik.

Az állomások:
Alaptábor (BC), Rongbuk 5180 m
Előretolt alaptábor (ABC) 6500 m
1-es tábor 7000 m
2-es tábor 7500 m
3-as tábor 8300 m

A mászóút az előretolt alaptábor után az Északi-nyeregbe vezet, itt található az 1-es tábor. Felfelé haladva a 3-as tábor felett elérjük az Északkeleti-gerincet, ahol az útvonal három legnehezebb kulcshelye állja utunkat: Az Első, Második és Harmadik lépcső (First Step, Second Step, Third Step). Ezek sziklafelszökések, melyeken bizony mászni kell. Ennek megkönnyítésére fix kötelek erdeje szolgál, persze nehezen kivehető, melyik a friss. A Második lépcső a legnehezebb, 8610 m magasságban egy 40 méteres felszökés. A kínaiak 1975-ben egy alumínium létrát helyeztek itt el, ami jelentősen megkönnyíti a feljutást. További hasonló eszközök telepítését tervezik, ami meggyorsítaná a három lépcső áteresztő sebességét.

A déli normál út alaptáborát a Khumbu-völgyön keresztül, gyalogosan lehet megközelíteni, kb. egy hét alatt. A völgyben autóval járható út nincs.

Az alaptábortól az állomások:
Alaptábor 5344 m
1. tábor 6065 m
2. tábor 6500 m
3. tábor (Lhotse-fal) 7300-7400 m
4. tábor (Déli-nyereg) 7980 m

Az út kulcshelye, és egyben legveszélyesebb része a Khumbu-gleccser meredek jégesése az alaptábor és az 1-es tábor között. A meredek jégfolyam napi 1 méteres sebességgel mozog, teljesen széttöredezik, hatalmas és instabil jégoszlopok erdejét alkotva. Az áthaladás egyenlő az orosz rulettel. Minden évben a „Gleccserdoktorok” (erre kijelölt serpa csapat) építik ki a jéglabirintuson keresztül vezető utat, és javítgatják, ahogyan a tornyok bedőlnek.

A jégesésen túljutva a mászás a 2-es tábor felett, a meredek Lhotse falon folytatódik. A Déli-nyereg felett már a csúcstömb gerincén vezet az út. Az Erkély (Balcony, 8400 m) után a Déli-csúcs következik (8750 m), majd egy kitett, pengeéles gerinc a Hillary-lépcsőig (balra 2,4 km, jobbra 3 km mély szakadék). Ez egy 12 m magas sziklafelszökés, a legkomolyabb akadály a csúcs felé vezető úton. Itt is rengeteg a fix kötél, viszont egyszerre csak egy mászó tud rajta mozogni, így rendszeres a sorban állás. Egy jó idős csúcsnapon akár 200 mászó is próbálkozik, kerülőút nincs. Komoly veszélyforrás, hiszen a sebesség nemcsak a siker, de a biztonságos visszatérés miatt is életbevágó. Hirtelen kitörő vihar esetén pedig halálos csapdát jelenthet.

Az igazán komoly mászók, éppen a tömeg miatt igyekeznek elkerülni a normál utakat a főszezonban. Számukra több lehetőség is adódik. Számos, nehéz út közül választhatnak az Északi- vagy a Kangshung-falon keresztül, de az ÉNY- és DNY-i gerinc sem az amatőrök terepe.
 

Kép forrása: (c)n Photo Emifaulk Flickr

 

Magyarok a Mount Everesten

Földünk legmagasabb csúcsát eddig négy magyar állampolgár érte el, összesen öt alkalommal. Elsőként a néhai Erőss Zsolt jutott fel, 2002-ben. Jelinkó Attila 2007-ben, Ugyan Anita első magyar nőkét, ráadásul kétszer is (2009, 2010), végül pedig Neszmélyi Emil 2016-ban. Ő volt az első, aki észak felől érte el a csúcsot, kereskedelmi expedíció tagjaként. Mindannyian használtak pótlólagos oxigént. Az oxigén nélküli magassági rekordot a néhai Várkonyi László „Konyi” tartja, 8750 méterrel. Konyi 2010-ben, az Everest északi normál útján, Klein Dáviddal közös expedícióján lett jéglavina áldozata.

A csúcs magyarok által, pótlólagos oxigén használata nélkül történő megmászása egyelőre tehát várat magára. A következő kísérletre Klein Dávid és Suhajda Szilárd vállalkozik, az expedíció 2017. március 27-én indult útnak. A teljesen magyar szervezésű expedíció a nepáli normál úton szeretné elérni a csúcsot.

Az Everest krónikása: Elizabeth Hawley

A nyolcezresek megmászása komoly teljesítmény, amely sokak számára komoly társadalmi elismerést jelent. Ritkán akadnak olyanok is, akik megpróbálják „eladni” a csúcssikert, miközben valójában nem érték el a hegyet. Egy csúcsmászás persze nehezen bizonyítható, pláne, ha nem készült csúcsfotó.

A Hiimalája legelismertebb statisztikusa az amerikai származású Elizabeth Hawley. Az újságírónő 1960-ban érkezett Nepálba, és ott is ragadt. Alapvetően hegymászó témájú tudósításokat készített, és elég komoly adatbázist épített fel a himalájai mászásokról. Rövid időn belül a nemzetközi mászóvilág elismert himalájai krónikása lett, pontos statisztikát vezetve az összes mászásról. Minden expedíció felkeresi, és beszámol neki az eredményeiről. Hawley asszony idén a 94. életévét tölti, de még mindig aktív. Utánpótlásáról persze már gondoskodott: a német Billi Bierling hegymászónő Hawley asszisztenseként lassan átveszi majd a munkáját.

Az 1996-os tragédia

A kereskedelmi expedíciók hajnalán két, egymással gazdaságilag rivalizáló túraszervező próbált feljutni a csúcsra, egy sikertelen év után. Az új-zélandi Rob Hall és az amerikai Scott Fisher számára is létfontosságú volt a vállalkozásuk jövője szempontjából, hogy feljuttassák klienseiket a csúcsra. Ez sajnos rossz döntésekhez vezetett a hegyen, és a kitörő vihar következtében mindkét csapat bajba került. Mindkét vezető, Rob Hall és Scot Fisher az életével fizetett a határok feszegetéséért, de csapatukból is többen életüket vesztették, köztük az egyik vezető. Öten haltak meg a két expedícióból. Ugyanebben a viharban az északi úton három indiai hegymászó halt meg.

A tragédiáról több könyv is beszámol. A két legismertebb John Krakauer: Ég és Jég, valamint Anatolij Bukrejev: Hegyi őrület című műve. Ezekből több filmadaptáció is készült, a mozikban tavaly mutatták be Baltasar Kormákur „Everest” című filmjét.

Lavinakatasztrófa, földrengés

Az elmúlt években két szörnyű tragédia is történt a hegyen. 2014-ben, a nepáli normál úton, a Khumbu-jégesés feletti Vállról szakadt le egy függőgleccser hatalmas darabja. A jéglavina maga alá temette a jégesésben mászókat. 16-an vesztették életüket, többségük serpa volt, akik a jégesésben a fix kötelek és létrák telepítését végezték.

Egy évvel később Nepál egyik legsúlyosabb természeti katasztrófája az Everest-régiót is sújtotta. Az alaptábor felett egy földrengés hatására leszakadt egy függőgleccser, amely hatalmas lavinát indított. Az egyébként biztonságosnak tartott alaptábor sátrait a lavina 200 km/óra körüli szele és a hordott kőtörmelék gyakorlatilag ledarálta. 19-en vesztek oda. Minden expedíció levonult a hegyről, 1970 után először abban az évben senki nem állt az Everest csúcsán. Országszerte mintegy tízezer ember vesztette életét. Ehhez képest az Everest halálos áldozatainak száma eltörpül, mégis a hegy legnagyobb tragédiájaként vonult be a történelembe.

Kereskedelmi expedíciók

Ahogyan az Alpokban 150 évvel ezelőtt, úgy a Himalájában is megjelentek a hivatásos hegyi vezetők, akik megfelelő díjazásért átvállalják a szervezés logisztikai feladatait, és pénzdíj ellenében, szakmai tapasztalatuk segítségével felkísérnek olyanokat a csúcsra, akiknek egy saját expedíció megszervezése meghaladná a képességeit.

Az 1990-es évek elején indult a folyamat, de az utóbbi tíz évben gyorsult fel igazán. Eleinte még szinte csak olyan mászók éltek a lehetőséggel, akik maguk is képesek lennének nyolcezres mászásra. A nagyobb kínálat és kereslet azonban magával hozta a jóval tapasztalatlanabb, ám kellő anyagi forrással rendelkező mászók tömegeit is. Mivel egyelőre nincs egységes szabályzás arra vonatkozólag, ki mehet a hegyre, a szervezőkre van bízva, kit visznek fel a hegyre. Alapvető feltétel (kellene, hogy legyen) legalább egy másik nyolcezres előzetes teljesítése. Ennek ellenére többen is meséltek olyan jelenetről, hogy a kliens az alaptáborban próbált fel először hágóvasat…

Mennyibe kerül?

Az Everest megmászása ott kezdődik, hogy a rajta osztozkodó országok busás csúcsdíjat számítanak fel a mászási engedélyért. Ezt akkor is ki kell fizetni, ha nem sikerül feljutni a hegyre. Nepálban az összeg 11ezer amerikai dollár fejenként (3,4 millió Ft). Kínában idéntől emelkedtek drasztikusan az árak: a korábbi 7000 dollárról 9950 dollárra (3,08 millió Ft) emelték az engedély árát.

Még mindig az a leggazdaságosabb, ha valaki kereskedelmi expedíció tagjaként próbálkozik. A gombamód szaporodó nepáli hegyivezető cégeknek köszönhetően komoly az árverseny. A piacot korábban uraló nyugati cégek árai 60000 dollártól indultak, ez most 65000-115000 dollár között mozog, szolgáltatási csomagtól, és a cég presztízsétől függően. A nepáliak már 28000 dollártól is kínálják, sőt, ha valaki extrém kockázatot vállal (lemond pl. a biztosításról), akár 20000 dollár alá is mehet. Persze, ez nem feltétlenül javasolt egy olyan hegyen, ahonnan nem biztos a hazatérés. Az árak azért elég jól tükrözik, hogy melyik cégtől milyen szolgáltatásra számíthatunk. A legnagyobb különbségek baj esetén derülnek ki, ha pl. menteni kell.

Szükséges felszerelés

Ennek listája meglehetősen hosszú. Aki az Everestre vállalkozik, annak szélsőséges időjárási viszonyokra kell készülni. Extrém esetben 200 km/órát elérő szél, -40 fok alatti hőmérséklet is előfordul. A ruházatot ennek megfelelően kell kiválasztani.

A felszerelés mellett a fizikai felkészülés létfontosságú. Még ha oxigénpalackkal mászik is az ember, az alapvető mondás így szól: „Életed formájában érkezni nem előny a hegy megmászásához, hanem a belépő.”

Statisztika

A sikeres csúcsmászások száma a legfrissebb adatok szerint 7646, melyből 197 történt oxigén nélkül. A hegymászó szakma utóbbit ismeri el igazi teljesítménynek. A nepáli oldalról közel kétszer annyian jutottak fel, mint a tibetin (4863/2783). 282-en vesztették életüket a hegyen (168 nyugati mászó és 114 serpa). Az áldozatok több mint harmada oxigén nélkül próbálkozott. A legsikeresebb év 2016 volt, amikor is az északi és déli oldalról összesen 640-en érték el a csúcsot.

Nyitott kérdések

Bár az Everest az egyik legjobban felfedezett nyolcezres, akad rajta még úttörő kihívás. A csúcs teljes egészében téli időszakban történő megmászása egyelőre várat magára. Ezzel idén Alex Txikón próbálkozott, sikertelenül.

A legnagyobb durranás azonban az Everest és a szomszédos, 8516 m magas Lhotse egymás utáni megmászása lenne, úgy, hogy a mászó nem ereszkedik közben a Déli-nyereg alá. Erre a mostani tavaszi időszakban tesz kísérletet a svájci Ueli Steck.