Halál a K2-n: a norvég rekorder a vádak kereszttüzében

Mi történt Muhammad Hassannal a K2-n?

Az ügyet a spanyol újságírónő, Angela Benavides robbantotta ki, aki megpróbált a lehető legtöbb információt begyűjteni az eset kapcsán és összerakni a mozaik darabjait. Az Explorersweben megjelent cikkében leírta, amit tudott. Nem volt könnyű dolga, mert sok beszámoló egymásnak ellentmondó információkat tartalmazott. Ilyen esetekben sajnos megszokott, hogy csak kevesen hajlandóak beszélni, mert nem akarnak nyilvánosan keresztbe tenni senkinek, mások az egyéni érdekeiket szem előtt tartva inkább hallgatnak.

Muhammad Hassan a Lela Peak Expeditions alkalmazásában mozgott, amely az orosz Alexander Abramov expedíciószervező ügynökség logisztikáját biztosította. A kötélrögzítő csapatba delegáltak egy embert, ő volt Hassan. Aki azonban életében nem járt azelőtt az alaptábor felett. Normál teherhordóként dolgozott a Baltorón. Utólagos információk szerint azonban nagyon akart a kötélrögzítő csapat tagja lenni, mert az többszörös bérrel jár, és az édesanyja orvosi kezelésére, meg a három gyerekének jövőjére szeretett volna gyűjteni.

Július 26-án este a kötélrögzítő csapat a nyomában közel 150 mászóval elindult a csúcstámadásra a legfelső táborból. A korábbi hetekben rengeteg csapadék hullott, sokáig kifejezetten kedvezőtlen volt az időjárás, ezért a megszokotthoz képest későre tolódott az egyetlen csúcsmászó ablak. Ráadásul ez sem kínált ideális időjárást. A kötélrögzítő csapat feladata az volt, hogy a 4-es tábor felett, a hírhedt Palacknyak-kuloárban, valamint a minden pillanatban leomlással fenyegető gigászi jégfal alatti traverzben, onnan pedig a csúcsgerinc felé haladva biztosítókötelet rögzítsenek, amely nélkül a kereskedelmi expedíciók kliensei egy lépést sem mernének megtenni. Ez a “köldökzsinór” teszi egyedül lehetővé a kereskedelmi expedíciós kliensek számára, hogy elérhessék a hegy csúcsát.

A csapat késő este indult felfelé, így a sor eleje az éjszaka sötétjében haladt át a traverzen. Közvetlenül a kötélrögzítő csapat mögött haladt felfelé a norvég Kristin Harila és hegyivezető csapata, hogy új gyorsasági rekordot állíthasson fel a 14 nyolcezres sorozat megmászásában. Ennek a rekordnak a hegymászótörténelmi jelentéktelenségéről és túlhájpolásáról egy másik cikkben lesz szó. Ami biztos, Harila nagyon akarta a sikert, hiszen az elmúlt két évet erre tette fel és összességében egymillió dollár felett költött arra, hogy ünnepelt hegymászórekorderré váljon.

Halál a K2-n: a norvég rekorder a vádak kereszttüzében-4

Forrás: Wilhelm Steindl via Explorersweb

Az elbeszélések ellentmondásossága miatt pontosan nem lehet tudni, hogy mi történt. Nagyjából az biztos, hogy Hassan a traverzben éjjel 2:30 körül ismeretlen okból kicsúszott, majd körülbelül öt méterrel lejjebb, fejjel lefelé állt meg a meredek hólejtőn, a fix kötélhez rögzítve.

Hassant körülbelül másfél órás munkával vonszolták vissza az ösvényre. Hogy kik vettek benne részt, az csak később derül ki. Mivel Hariláék előtt csak a kötélrögzítő serpa csapat haladt, őket követte Hassan, ezért a mentés idejére az egész, kb. 150 főnyi sor állt és várakozott, Harilát is beleértve.

Egyes kliensek elmondása, valamint a 8K Expeditions ügynökség alaptáborban koordináló vezetője, Lakpa Serpa szerint Hassan “hirtelen” halt meg, ott, a fix kötélen, miután visszahúzták az ösvényre. Ezt azonban a Furtenbach Adventures kereskedelmi expedíciószervező cég kötelékében mászó osztrák Wilhelm Steindl cáfolta.

A Palacknyak és a Traverz térségében több kisebb lavina is volt, ezért sokan, több tucatnyian visszafordultak, többek között a Furtenbach csapata is. Steindl is lefelé indult, de a Servus TV operatőre, Peter Fläming maradt még, mert le akarta filmezni a napkeltét. Ezért 05:30-ig ott szobrozott és drónfelvételeket készített. Ezeken a már világosban készült felvételeken tökéletesen látszik a kígyózó tömeg, valamint a videóban az is, ahogyan másznak át Hassan teste felett. Ezt a jelenetet egyébként más, sorban álló is lefilmezte.

Fläming felvételein azonban az is egyértelmű, hogy Hassan ekkor még életben volt, ugyanis a videón jól láthatóan mozgatja a lábát. Az egyik videón az látszik, ahogy valaki szívmasszázst ad Hassannak, miközben a sor megy el mellettük. (A videókat szerzői jogi okokból nem lehet még látni, alighanem a Servus TV fog majd belőle valamikor dokumentumfilmet sugározni. Az Explorerswebb cikkének megjelenése előtt azonban Benavides megtekinthette a videót.)

Halál a K2-n: a norvég rekorder a vádak kereszttüzében-3

Forrás: Philip Flaeming/ServusTV via Explorersweb

Az Explorersweb cikke, majd a publikált fotók és megrázó videófelvételek bejárták a világot és óriási felzúdulást keltettek. Nem csoda, hiszen egyértelmű, hogy közel száz ember bármiféle segítségnyújtási kísérlet nélkül mászott át a szerencsétlenül járt pakisztáni teherhordón, többségük felfelé, még akkor, amikor biztosan élt. Az elsődleges (hiányos) információk alapján az volt a narratíva, hogy tényleg senki sem segített. Mivel Kristin Harila is köztük volt, ráadásul ezzel a mászással fejezte be rekordsorozatát, irdatlan népharag zúdult rá, hogy fontosabb volt számára a rekord, mint egy ember élete.

Bár az Explorersweb kérdéseire nem volt hajlandó válaszolni, pár nappal később, amikor már fő bűnbakként tekintettek rá, és kommentek ezrei özönlöttek a közösségi oldalaira, Harila kiadott egy közleményt, amelyben próbálja tisztázni a felelősségét.

Kristin Harila utólagos közleménye

Jelenleg az ő beszámolója az egyetlen, amely részletesen leírja, hogy mi történt Hassannal, ki és mit segített, mielőtt tovább mentek volna. Tekintve a közlemény kiadásának körülményeit, valamint Harila elsődleges reakcióit és hallgatását, a leírtakat semmiképpen sem tekinthetjük száz százalékos tényeknek. A mászás után egyetlen szóval sem említette a halálesetet, a csúcsvideójában láthatóan önfeledten ünnepel, ahogyan az alaptáborba érkezése után is. Nem annyira látszik rajta a megrendültség, amit a későbbi közleményében ír. Mindenesetre megosztotta azt a közösségi pénzgyűjtő kampány linket, melyet Flaeming indított Hassan családja számára.

Íme a közlemény legfontosabb részei:

“Dühít, hogy sokan másokat hibáztatnak ezért a tragikus balesetért. Senki sem hibázott, … Lama, én magam és főként Gabriel (Gabriel Tarso, Harila operatőre - PL) mindent megtettünk érte, amit csak ott és akkor tudtunk.

Gabriel, Nima, Lama és én július 26-án este 8 óra körül kezdtük meg a csúcstámadást. Már az elejétől kezdve jó tempót diktáltunk, és már a Palacknyak elérése előtt láttuk az előttünk haladó kötélrögzítő csapatot. Mire odaértünk, a kötélrögzítő csapat már elhagyta a Palacknyakat, és már nem láthattuk őket, mivel a szérak (jégfal) sarka eltakarta őket. Előttünk 6 embert láttunk. Mohammed Hassan egy másik csapatban volt, a sorban a második, Lama a 7., én a 8., Gabriel pedig a 9. Mögöttünk sok más serpa és hegymászó volt, akik aznap megpróbálták megmászni a K2 csúcsát.

Aztán 2:15 körül megtörtént a baleset. Nem láttam pontosan, hogy mi történt, de Hassan hirtelen lezuhant, és a rögzített kötélen lógott két biztosítópont között. Ugyanarra a kötélre volt ráakasztva, mint mi mindannyian, koromsötét volt, és tőlünk balra, a nyomtól távolabbról hallottuk a hangját. Azt is láttuk, hogy kb. 5 méterrel lejjebb lóg, de nem tudtuk, hogy megcsúszott és lezuhant, vagy egy kis hó mozdult ki a lába alól, és azért esett le.

Először senki sem mozdult, valószínűleg a sokk és az ijedtség miatt, de hamar realizáltuk, hogy fejjel lefelé lóg, és nem tud saját erőből visszamászni. Öt métert eshetett, és a beülő hevedere lecsúszott egészen a térdéhez. Ráadásul nem volt rajta pehelyoverál, felcsúszott kabátja alatt a meztelen hasa a havat érte, szélnek és fagynak kitéve, ami rendkívül veszélyessé tette a helyzetet. Lamával és Gabriellel először megpróbáltunk szólni a sorban első helyen haladó embernek, Hassan barátjának, aki előtte volt. Úgy tűnt azonban, hogy ő sem tud eljutni hozzá.

Így hárman elindultunk, hogy segítsünk neki, a sorban a 3-as számúval együtt, aki szintén megpróbálta felhúzni őt, megkerülve az előttünk lévő 4 embert. Lama egy további jégcsavart tett be, én ehhez és a rögzített kötélhez csatlakoztam, miközben Lama átmászott Muhammadhoz, aki még mindig fejjel lefelé lógott. Megpróbált egyedül segíteni neki, de egy embernek nem volt esélye megfordítani sem. Ekkor újabb tervet készítettünk, Lama átmászott felülre, Gabriel pedig alulról mászott oda, miközben én a biztosítópont mellett maradtam, mivel Lama most már csak hozzám volt kötéllel rögzítve. Így sikerült megfordítanunk Hassant. Nem volt nála oxigénmaszk, és nem volt nála pehelyoverál sem. A lábai furán ki voltak csavarodva, valószínűleg az esés miatt. Gabriel odaadta Muhammadnak a saját oxigénjét, és megpróbálta megnyugtatni, miközben igyekezett ülő pozícióba segíteni. Muhammad barátja, aki az első volt a sorban, eközben lejött Lamához, hogy segítsen nekünk. Gabrielnek egy új kötelet is adtunk, hogy Hassant rögzíthessük.

Miközben megpróbáltuk Hassant közelebb vinni az ösvényhez, egy lavina indult el a jégfal sarka mögül, ahol a kötélrögzítő csapat volt. Üzenetet kaptunk, hogy problémáik vannak. Ekkor úgy döntöttünk, hogy szétválunk. Gabriel Hassannal és a barátjával maradt a Palacknyakban. A kötélrögzítő csapat biztonságáért aggódva Lama és én előrementünk, hogy megnézzük, hogyan tudnánk segíteni nekik. A lavina és a kötélrögzítő csapat vészjelzése előtt Lama, Gabriel, Hassan barátja és én másfél órát töltöttünk a Palacknyakban, hogy megpróbáljuk felhúzni őt.

Amikor odaértünk a kötélrögzítő csapathoz, kiderült, hogy rendben vannak. Lama folytatta az utat elöl, én pedig hátramaradtam és megkérdeztem a serpákat, hogy visszafordulnak-e. Igent mondtak, és ahogy mi értettük, ez azt jelentette, hogy több segítség megy Hassanhoz. Úgy döntöttünk, hogy tovább megyünk előre, mivel túl sok ember a Palacknyakban csak veszélyesebbé tenné a mentést. Figyelembe véve a hátramaradt és a visszafordult emberek számát, úgy gondoltam, hogy Hassan minden segítséget megkap, és le tud majd jutni. Csak később jutott tudomásunkra a történtek súlyos végkimenetele.

Eközben lent a Palacknyakban Gabrielnek sikerült egy húzórendszert készítenie három biztosítópontból és egy kötélből, és Hassan barátja segített Gabrielnek apránként felhúzni Hassant. Miközben dolgoztak, emberek másztak keresztül rajtuk, akik megpróbáltak a lehető leggyorsabban kimenekülni a 8200 méteren fekvő veszélyes Palacknyakból. Mindenki kimerült volt, különösen Gabriel, aki olyan sokáig húzta és segítette Hassant. Szerencsére Halung Dorchi Sherpa a 8K-tól jött segíteni az utolsó métereken, hogy felhúzza Muhammadot  egy kis hópárkányra a Palacknyakban. Gabriel ismét átadta az oxigénjét Muhammadnak. Forró vizet is adott neki, és megpróbálta felmelegíteni a testét, amennyire csak tudta. Nem tudjuk, miért, de Muhammad nem viselt kesztyűt, ezért Gabriel a kezeit is megpróbálta felmelegíteni.

Gabriel még egy órán át ott maradt, és próbált segíteni. Csak annyit tehetett, hogy Muhammad mellett maradt és beszélt hozzá. Egy bizonyos ponton Gabrielnek szinte már nem maradt oxigénje, és rájött, hogy ha ő maga is haza akar térni, akkor több oxigént kell szereznie. Fel kellett mennie, hogy szerezzen egy palackot, mivel tudta, hogy a serpájának van egy tartalék palackja, de ő addigra már magasabban járt. Összességében azt hiszem, Gabriel majdnem 2,5 órát töltött Hassannal a Palacknyakban, miközben az emberek elhaladtak mellette. Nem hiszem, hogy az emberek megértették a Hassannal történt események súlyosságát, miközben másztak, és ezért látjuk, hogy átmásznak rajta, hogy biztonságba kerüljenek a túloldalon.

Halál a K2-n: a norvég rekorder a vádak kereszttüzében-2

Forrás: Philip Flaeming/ServusTV via Explorersweb

Gabriel addig maradt velük, ameddig csak tudott, mielőtt el kellett indulnia, hogy több oxigénhez jusson a saját biztonsága érdekében. Ez nagyon, nagyon traumatikus volt minden érintett számára, és csak elképzelni tudom, milyen fizikai és mentális erő kellett ahhoz, hogy Gabriel ilyen hősies és kedves dolgot tegyen.

MingTemba, Makhpa, Lama, Nima és én még mindig másztunk felfelé, és nem tudtuk, mi történt mögöttünk, de láttuk, hogy az emberek lassan utolérnek bennünket. Azt hallottuk, hogy Hassan minden segítséget megkapott, amit csak tudott. Nem sokkal azután, hogy elértük a csúcsot, Gabriel csatlakozott hozzánk. Megkérdeztem tőle, hogy sikerült-e felhúzniuk Hassant, és ő azt mondta, hogy igen. Megkérdeztem, hogy életben van-e, és Gabriel azt mondta, hogy igen, de nagyon rossz állapotban van. Világossá vált számunkra, hogy lehet, hogy nem fog élve lejutni. Szívszorító volt. Csak amikor már lefelé ereszkedtünk, láttuk, hogy Hassan elment, és mi magunk sem voltunk abban a helyzetben, hogy le tudtuk volna vinni a testét. Hat ember kell ahhoz, hogy egy embert levigyünk, főleg ilyen veszélyes területeken. A Palacknyak azonban olyan szűk, hogy csak egy ember fér el a segített személy előtt, egy pedig mögötte. Ebben az esetben lehetetlen volt biztonságosan lecipelni Hassant.

Az alaptáborba visszaérve hallottuk, hogy az emberek azt hitték, senki sem segített neki, de mi igen. Mindent megtettünk, különösen Gabriel. Igazán tragikus, ami történt, és nagyon együtt érzek a családdal. Remélem, hogy legalább tanulhatunk valamit ebből a tragédiából. Mindenkinek, aki felmegy egy csúcsra, megfelelő felkészülésre, megfelelő felszerelésre és megfelelő hegyivezetőre van szüksége. Amennyire én értettem, Hassan nem volt megfelelően felszerelve ahhoz, hogy egy 8000 méteres csúcsot megmásszon. Ami történt, az semmiképpen sem az ő hibája, de megmutatja annak fontosságát, hogy minden lehetséges óvintézkedést megtegyünk, hogy segíthessünk magunkon és másokon.”

Érdemes megfigyelni, hogy bár Harila a mentési akció leírásakor végig többes szám első személyben beszél (sikerült megfordítanunk, felhúznunk, stb.) de ő gyakorlatilag csak néző volt. Ugyanakkor rajta kívül még közel száz ember mászott át a haldokló Hassanon, hogy elérje a hőn áhított csúcsot.

Halál a K2-n: a norvég rekorder a vádak kereszttüzében-1

Forrás: Lakpa Sherpa 8K via Explorersweb

A kereskedelmi expedíciózás sötét oldala

A 27 éves Muhammad Hassan három gyermek édesapja. Bár semmilyen magashegyi gyakorlata nem volt, mégis elindult, hogy a kötélrögzítő csapatnak segítsen a magasabb fizetés reményében. Az, hogy ehhez a munkához nem biztosítottak számára megfelelő ruházatot és felszerelést, illetve hogy egyáltalán felengedték, annak ellenére, hogy tudták, tapasztalatlan, az az őt alkalmazó ügynökség felelőssége. Állítólag a hegyen több serpa jelezte neki, hogy forduljon vissza, de hajthatatlan volt. Ismerve a pakisztáni hegyi falvak lakóinak életkörülményeit és kilátásait, ez teljes mértékben érthető.

A nyolcezresek világa mindig is rideg volt. Számos olyan történetet ismerünk, ahol a bajba jutottnak nem segítettek, mert azzal a segítő is a saját életét tette volna kockára. Ahogyan számos olyan történetet ismerünk, ahol a saját életüket is kockára téve segítettek. Általános szabály, hogy nyolcezresen mindenki magáért felel. Ez azonban nem zárja ki annak lehetőségét, hogy amennyiben lehetséges, megpróbáljunk segíteni egy bajba jutott mászónak. Jelen eset kapcsán több megkérdezett kliens arra hivatkozik, hogy ebben a magasságban, ezen a helyen nem lehet segíteni. Általában véve ez igaz is lehet. De amikor száz ember mozog a hegyen, akkor azért nehezen elfogadható, hogy még csak kísérletet sem tesznek a még életben lévő ember lehozatalára, akár a saját csúcssikerüket beáldozva.

Az azon a napon visszaforduló Furtenbach Adventures kereskedelmi expedíciószervező ügynökség vezetője, Lukas Furtenbach egyértelműen kijelentette, hogy ha ők a hegyen mentésre szoruló, bajba jutott emberrel találkoznak, akkor nem kérdés, hogy akár a klienseik csúcssikerét is beáldozva menteni fognak. Ezt előzetesen világosan elmondják a klienseiknek is. Hasonlóan cselekedett Gelje Serpa is idén tavasszal az Everesten. Az az eset bejárta a világsajtót.

Az utóbbi években egyre több olyan esetet hallani, ahol magára hagynak felkészületlen és elgyengült klienst, vagy tapasztalatlan serpát. Több alkalommal független mászók áldozták fel saját csúcssikerüket kereskedelmi expedíciós kliens megmentéséért. Ezen esetek többségében szinte mindig volt olyan is, aki ugyanezt nem tette meg. Több olyan vélemény is elhangzott, hogy ha most nem egy ismeretlen, szegény pakisztáni teherhordó lett volna, hanem egy nyugati kliens vagy serpa, akkor másképp alakultak volna az események. Ezzel nehéz vitatkozni. A rendelkezésre álló információk alapján Hassannak marginális esélye volt a túlélésre. A felháborodást az váltja ki, hogy egyrészt ritkán filmezik le, ahogyan mászók tucatjai lépnek át egy még életben lévő sérültön, másrészt pedig hogy meg sem próbálták lementeni.

A pakisztáni hatóságok vizsgálatot indítottak az eset kivizsgálására. A mászóközösség és a nagyközönség eközben forrong, hogy ennyire kiveszett az emberiesség a nyolcezresek világából.

Függetlenül attól, mennyire hamis és a valódi hegymászástól távoli Kristin Harila rekordja, az ő személyes felelősségét Hassan halála kapcsán feszegetni abszurd. Rajta kívül sok tucatnyian az égvilágon semmit sem tettek, csak felfelé és lefelé is átmásztak Hassanon. Az viszont kétségtelen, hogy az az állítása, hogy “mi minden tőlünk telhetőt megtettünk”, az nem igaz. Annyit tettek meg, amennyi a rekordmászást még nem veszélyeztette. Az elsöprő gyűlöletcúnamit, amit sikerült kiváltania, aligha érdemli meg. De elkerülhette volna, ha ott, akkor nem a rekord a fontos, hanem mondjuk az ő utasítására megpróbálják lementeni Hassant. Lehet, hogy egy nappal később ért volna fel, és akkor nem 92, hanem 93 nap alatt van meg a 14 csúcs. Nem oszt, nem szoroz. Akkor talán még hősként is ünnepelték volna. Így viszont alighanem a nagyközönség előtt saját maga pukkasztotta ki a lufit, amit a rekordja köré fújatott. Plusz rámutatott ennek az egész influenszermászósdinak a végtelenül képmutató arcára.

Miközben a különféle elsőségért nyomuló magashegyi turisták teleharsogják magukkal a médiát, történnek reménykeltő esetek is. Egy hatfős lengyel expedíció idén kizárólag azzal a céllal utazott a pakisztáni Broad Peakhez, hogy megadja a végtisztességet a 2013-ban a hegy első téli megmászása során elhunyt társuknak, Tomasz Kowalskinak. A csapat tagjai a csúcsot sem mászták meg, pedig elég közel voltak hozzá Kowalski földi maradványai. Kizárólag a társuk eltemetéséért mentek. A legendás lengyel hegymászó, Vojtek Kurtyka úgy fogalmazott, hogy "ez a lengyel hegymászás történetének egyik legcsodálatosabb eseménye, talán a legnagyszerűbb, nem valami ki…. rekord vagy siker, ami csak szétválasztja a népeket, ahelyett, hogy összekovácsolná."

Ha mindenáron felelőst akar valaki találni, akkor érdemes a Hassant alkalmazó ügynökségnél keresgélni. Ha kicsit távolabbra tekintünk, akkor pedig a magashegyi expedíciós turisztikai ipar teljes szabályozatlanságát okolhatjuk. Gyakorlatilag szabad rablás van, kizárólag a piaci szereplők saját etikai normáira van bízva, ki hogyan végzi a tevékenységét. Nepál ezen a téren jóval Pakisztán előtt jár, de a szabályok többsége ott is csak kirakati elem az országot mélyen átszövő korrupció miatt. Akadnak olyan halálesetek, amelyeket eltussolnak, mielőtt a hírekbe kerülnének, mert rontják az ügynökség szakmai hitelességét.

Borítókép: Eseményhorizont K2 Expedíció 2019, Suhajda Szilárd