- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Hátborzongató részletek derültek ki az érintettek kihallgatása után a Matterhornon múlt héten bajba került spanyol hegymászók mentését követően. A sztori hallatán óhatatlanul a Végtelen érintése című hegymászóeposz jut eszünkbe – csak sajnos ezúttal elmaradt a happy end.
Kép forrása: Mozgásvilág/Pintér László
A Cervino/Matterhorn 2013 nyarán (Fotó: Mozgásvilág/Pintér László)
Augusztus 30-án szerdán délután három spanyol hegymászó kért mentést a Matterhorn olasz normál útján. A csúcsról való ereszkedés közben, alig 50 méterrel lejjebb beakadt a kötelük. Valamiért nem tudták leszedni, nélküle pedig veszélyesnek ítélhették a további ereszkedést. A helikopter a rossz időjárás miatt azonban nem tudott felszállni.
Közösségi oldalaik alapján mindhárman tapasztalt mászónak tűnnek. Egyikük, a 46 éves Antonio Jesus Velez Ruiz a Himaláját is megjárta, többek között megmászta a 8156 méter magas Manaszlut. Társai, az 52 éves Juan Ramon Jimenez és a 36 éves José Manuel Argüelles Medina voltak.
Úgy döntöttek, hogy elvágják a beakadt kötelet (nem tudni, miért nem másztak vissza, hogy megpróbálják kiszedni), és a rövid kötéllel megkísérelték folytatni a lemászást. Nem akartak a viharban éjszakára a hegyen rekedni, hiszen nem készültek bivakra.
Kép forrása: Antonio Jesus Velez Ruiz Facebook
Így nézett ki a Cervino a mászásuk megkezdése előtt (Fotó: Antonio Jesus Velez Ruiz Facebook)
A megmaradt rövid kötéllel összekötötték magukat. Jimenez ment elöl, utána pedig Medina, leghátul pedig a legtapasztaltabb Velez Ruiz. A legfelső létra, a Jordan alá érve Jimenez már biztosította magát a kicsit lejjebb kezdődő fix kötélhez. Medina is leért a létra aljához, amikor elmondása szerint Velez Ruiz fentről lezuhant. Kb. 20 métert esett, és kirántotta Medinát is, aki fejjel lefelé állt meg, Ruiz Velez pedig gyakorlatilag rajta lógott.
Medina valahogy egyensúlyi helyzetbe hozta magát. Elmondása szerint legalább negyed óráig próbált valamiféle reakciót kicsikarni lezuhant társából: rángatta a kötelet, kiabált, mindhiába.
Azt gondolta, Velez Ruiz már nem él, ezért úgy döntött, elvágja a kötelet.
Társa ekkor még néhány méterrel lejjebb csúszott.
Mindebből Ramon Jimenez semmit sem látott egy kiálló sziklatömb takarása miatt, így szemtanú nincs:
"Egy ideig nem láttam őket, már azt gondoltam, megint beszorult a kötél. Amikor José odaért hozzám, akkor tudtam csak meg, mi történt. Elhatároztuk, hogy lemegyünk, és segítséget kérünk."
A két életben maradt mászó folytatta az ereszkedést a viharban. A Grande Corde magasságáig jutottak (4080 m), ahol bivakolniuk kellett. A 3830 méteren lévő Carrel menedékházat csak másnap tudták elérni, ahonnan ismét kapcsolatba léptek az aostai hegyimentőkkel.
A mászókat egyelőre tanúként hallgatták ki, de az aostai ügyész is hivatalból vizsgálja az esetet. A puzzle egyik legfontosabb részletét, Ruiz Velez holttestét egyelőre nem sikerült megtalálni, mert a hegyet a vihar után nagy mennyiségű hó borította be. Az egész napos helikopteres keresés egyelőre nem vezetett eredményre.
Kép forrása: Antonio Jesus Velez Ruiz Facebook
Antonio Jesus Velez Ruiz a Himalájában (Fotó: Antonio Jesus Velez Ruiz Facebook)
Bár nem ismert minden részlet, és lehet, hogy minden sosem fog kiderülni a történetből, az esetnek lehetnek tanulságai. Az ítélkezést a körülmények ismerete nélkül messze kerülendő, kérdések azért felmerülnek. Hogyan lehetett volna esetleg elkerülni a tragédiát, és milyen lehetőségeink vannak egy ilyen helyzetben, mielőtt elvágjuk a társunkat hozzánk rögzítő kötelet? Hiszen azért (szerencsére) ezzel a megoldással nem nagyon lehet találkozni.
A kérdésekre Salamon Márk segítségével kerestük a választ, aki azon kívül, hogy szólóban megmászta az Alpok hat klasszikus északi falát, és idén tavasszal keresztülsítúrázott az Alpokon, aktív tagja az innsbrucki hegyimentő szolgálatnak. Tapasztalt alpinista és gyakorlott hegyimentő.
„Nem ismerve minden részletet semmiképpen sem szeretnék ítélkezni. Az biztos, hogy én nem merném levágni a társam a kötélről. A legfontosabb tanulság a történetben a különféle mentési technikák ismerete”- kezdte Márk.
"Először is, rossz időben voltak rossz helyen. Helikopterre várni viharban naiv dolog. Másodszor, nem mentették meg a kötelet, hanem elvágták. Harmadszor, a rövid kötéllel nem tudtak ereszkedni. Negyedszer, emiatt összekötözve mentek, ami veszélyes, mert egy ember megcsúszása az egész parti lezuhanását és halálát eredményezheti. Ilyen terepen nem lehet állasból váratlanul megtartani egy esést."
Kép forrása: Antonio Jesus Velez Ruiz Facebook
Akklimatizációs mászáson a Matterhorn előtt (Fotó: Antonio Jesus Velez Ruiz Facebook)
"Első ránézésre ott elrontották, hogy elvágták a kötelet. Fel kellett volna mászni és lehozni. Egy tapasztalt alpin mászó le tudja hozni a kötelét. Velem előfordult, hogy egyedül voltam, ereszkedtem egy falból, és fennakadt a kötél. Megoldottam. Úgy simán fennakadhat, hogy ne lehessen lehúzni. Ez esetben fel is mászhat a kötélen, pruszikkal és pl. microtraxionnal biztosítva magát. Lenn a kötél végét érdemes rögzíteni. Ha nem biztos benne, hogy fent a kötél tart (kiszakad, miközben felfele mászik), akkor pedig lehet közteseket berakni.
Persze lehet, hogy a legtapasztaltabb, kvázi vezető le tudta volna hozni a kötelet, csak sürgette a rossz idő, esetleg pánikolt a másik kettő, plusz úgy gondolta, hogy nem lesz gond a rövidebb kötéllel. Mindenesetre van rá megoldás, hogy ne kelljen elvágni a kötelet. Hogy ezt alkalmazza-e az ember, az a körülményektől függ.
A kötélen összekötözve lemászás viszont veszélyes. Vagy kötél nélkül kell lemászni, és/vagy egyenként duplakötélen ereszkedve lejönni a nehéz részeken. Ha egy vezetős parti összekötve megy, akkor a lefele menetben a vezető megy hátsó embernek, azaz felül. Leereszti/biztosítja a klienst, amíg az lemászik, majd ő is követi, biztosítás nélkül. Ha mindhárman összekötve másznak, akkor az alsót a kötél végébe kötik, a másodikat 3 méterrel utána egy úgynevezett "weiche"-val kötik be, egy kb. másfél méteres hurokkal , hogy legyen szabad mozgása, és az alsó ember megcsúszása ne a másodikat terhelje, hanem a kötél fö szárát. Az itt nem derül ki, hogy konkrétan milyen biztosítási szisztémával másztak, de akár korrekt is lehetett a technikájuk, ha nem egyszerre mozogtak."
Ez a kényesebb része a történetnek, legfőképpen azért, mert nem ismert minden részlet. De az, hogy a társ nem válaszol vagy reagál, nem feltétlenül jelenti azt, hogy már nem is él. Húszméteres távolságból ezt semmiképpen sem egyszerű megítélni.
"Ha valaki 20 métert esik, simán beverheti a fejét úgy, hogy eszméletlen legyen. Akkor ugye nem válaszol. Jelen esetben a terhelt mászó még fejjel lefelé is lógott. A helyzet megoldásához nem egyértelműek a részletek. Ilyenkor azt teheti, hogy először kiszabadul a fejjel lefelé lógó pozícióból, aztán berak egy pruszikot a kötélre. Ha kell, rögziti a kötelet. Kiakasztja a karabinerét a kötélből, majd a pruszikkal biztosítva magát letolat a kötélen, ahol tudja ellenőrizni a társa állapotát. Egy ilyen helyzet megoldásához persze megint szükséges a megfelelő kötéltechnikai képzettség" - mondja Salamon Márk.
Medina valamiért nem ezt a megoldást választotta, de nem voltunk ott, így nem tudhatjuk, pontosan milyen körülmények között és milyen lelkiállapotban kellett ezt a cseppet sem egyszerű döntést meghoznia. A kérdések alighanem élete végéig kísérteni fogják.
Kép forrása: Antonio Jesus Velez Ruiz Facebook
Az utolsó kép a csapatról (Fotó: Antonio Jesus Velez Ruiz Facebook)
